Mitől menekül a férfi?

Iván (36) – Puha férfiak
„A legnagyobb probléma a férfi-női kapcsolatokban a brutális emancipáció. Arra kényszerülnek a húszas-harmincas nők, hogy dolgozzanak napi tíz órát, tartsák el magukat, tárgyaljanak, mint a férfiak, nyomják is le őket, törekedjenek hatalmi pozícióra. Ezt csinálják estig, aztán hazajönnek… hogy is tudnának hirtelen átállni női üzemmódra? Otthon is főnökök akarnak lenni. Én is átmentem ezen, tudom, hogy milyen, amikor a nő hazajön a multiból, és osztja az észt. A legtöbb férfi sajnos túl puha ahhoz, hogy a sarkára álljon. A jelenlegi barátnőm irodavezető, el kell fogadnom, hogy főnöktípus. Az elején kell tisztázni a szerepeket, hogy később ne zavarja, ha beszólok a stílusa miatt. Mert amint egy férfi úgy érzi, hogy nem felel meg, nem ő irányít, görcsös lesz. Megszűnik a lezsersége, amivel az elején nyerő volt, hibát hibára halmoz, és ez impotenciával végződik. A nagy emancipációban azért a nő arra vágyik, hogy a férfi irányítsa, és ő felnézhessen rá. Nekem mindennap meg kell mutatnom, hogy én vagyok a férfi, pedig nem tartom magam férfisovinisztának. Az első nyaralásunk előtt elmagyaráztam a páromnak, hogy nem akarom magam frusztrálni. Lehet, hogy rossz lesz a szállás, hogy néha eltévedünk, de ne piszkáljon, megoldom. Megértette. Beült a kocsiba, hátradőlt, és nő lett. Én pedig férfi lehettem.”

Péter (36) – Impotens lettem tőle
„Volt egy szerelmem, egy igazi bomba nő, harmincas, jó beosztás, kiváló anyagi körülmények. Mindenben a maximumra törekedett. Mivel imádok lovagolni, egyszer elhívtam, de azt mondta, hogy most még nem jön velem. Kiderült, hogy órákat vett lovaglásból, mert nem akart kevesebbnek látszani. Pedig cseppet sem zavart volna, ha én tanítgatom. Később elment repülőgépet vezetni, abból is levizsgázott. Szerette ő irányítani a dolgokat. Amikor például elutaztunk, ő döntötte el, hova megyünk. Később észbe kapott, megkérdezte, mit szeretnék, de akkor már nem szóltam vissza. Szeretem a határozott nőket, de a mindent irányítani akarás már túlzás. Egy kapcsolatban kell egy férfi és egy női szerep. Ha ez megfordul, az bajokkal jár. Bár ha a férfi hajlandó felvenni a női szerepet, és ez nem zavarja, akkor még működhet a dolog… A barátnőm mindenben fölém akart kerülni. Egy idő után nem kívántam többet, lefagytam tőle. Aztán vége is lett a kapcsolatnak, és most egy nagyon nőies nő a barátnőm.”

Tamás (32) – Semmi nem jó neki
„Az irányítás kérdése nálunk kemény ütközőpont. A feleségem kijelentette, hogy semmihez sem értek, csak a munkámhoz, ezért otthon inkább ki se nyissam a számat. Furcsa, hogy az irodában embereket irányítok, otthon meg semmi nem jó, amit csinálok. Ha például kiteszek egy adag tésztát egy tálba, biztosan leszúr, hogy az nem a tésztástányér. Elvárja, hogy otthon segítsek, de a próbálkozásaim mindig veszekedéssel végződnek. A ruhákat nem tehetem be a mosógépbe, mert biztos, hogy valamit rosszul válogatok össze. Ha én adom a gyerekekre a ruhát, az sosem sikerül, mert vagy a szín nem stimmel, vagy nem tudom eltalálni, mit is akart a feleségem rájuk adni. Amikor felporszívóztam, őrjöngve újra felporszívózott utánam. Hogy viselem? Tízig számolok, és nem szólok vissza. Mert jó anyuka, a gyerekekért mindent megtesz, és nagyon szeretem őt. Egyébként meg nincs százszázalékos boldogság, valamiben meg kell alkudni.”

Gábor (40) – Kell a domináns társ
„Kifejezetten szeretem a domináns nőket, mindig olyan társat választok, aki erőteljesebb nálam. Egész nap tárgyalok, állandó kihívások elé állít a munkám, és rengeteg a konfliktus is. Erőszakos és határozott vagyok napi tíz órán át, ám amikor hazamegyek, másra vágyom. Ha otthon egy domináns társ vár, akkor átadhatom a gyeplőt, és kikapcsolok. Kimondottan jó, hogy a magánéletemben nem én irányítok. Persze én is szervezek programokat vagy hétvégi kiruccanást, de előtte mindig megkérdezem a párom, hogy tetszik-e neki az ötletem. Azt nem szeretem, amikor megkérdezem egy nőtől, hogy hova menjünk, és ő azt mondja: »nekem mindegy, drágám, csak együtt legyünk« – na, ő nem egyenrangú társ. Legyen véleménye, és ragaszkodjon hozzá, akkor is, ha más, mint az enyém.”

Dávid (40) – Terápiára járunk
„Nagyon erőteljes a stílusom. De jött egy nő, aki még nálam is erősebb. Nagy a harc, ha nem volna gyerekünk, már szétmentünk volna. A barátnőmnek semmi nem jó. Nem dolgozik, évek óta a gyerekkel van otthon, de a pénzt számolatlanul szórja, és nagyon trehány, mindenhonnan elkésik, megőrülök tőle. Ha óvatosan figyelmeztetem egy fontos eseményre, egy héttel előre, akkor ordít velem, hogy megőrjítem az »időprésemmel«. Hozzáidomulok, de nem akarom vigyázzban tölteni az életem. Nagyon rendszerető vagyok, korábban szín szerint sorakoztak az élre hajtogatott ingek a gardróbban, ma bozótvágóval sem lehet oda be jutni, annyira rendetlen a párom. Úgy főz, hogy egy marék liszt meg két tojás biztosan marad utána a konyhakövön, de nem zavarja. Feltakarítom helyette, nem szólok. Hazamegyek az egész napos melóból, ő netezik, én meg látom, hogy mi voltunk soron a lépcsőházfelmosásban, de persze nem csinálta meg. Leveszem az öltönyt, és kimegyek felmosni. Elmentem pszichológushoz. Ő megerősített, hogy nem én vagyok a hülye. A párom kiröhögte a pszichológusnőt, meg engem is. Szervilis lettem, befogom a szám, de nem tudom, meddig bírom. Szeretem őt, és a gyereket is. Ha a szex javulna, nem lenne egy szavam se. De ő nem akarja az együttléteket, mert nem elégítem ki. Most keresünk egy szexuálpszichológust.”

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché február–márciusi számában jelent meg.


Már kapható a Nők Lapja Psziché június–júliusi száma!
A tartalomból:

• Női agy, férfiagy – Mi az oka a különbségnek?
  
• Harmincasok problémája – Miért hagy el, ha komolyra fordul?
  
• Igaz történetek – Amikor a terápia segített
  
• A boldogság művészete – interjú Csíkszentmihályi Mihállyal
  
• Mit csináljak nyáron a gyerekkel?
  
• Magamra találtam az óceánon – Rácz Zsuzsa írása
  
• Vásárolni mindhalálig
  

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!