Alkoholista voltam

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor a barátnőm szinte rám törte az ajtót, bepakolt egy taxiba, és elküldött Nagy Zsolt addiktológiai konzultánshoz. Akkor már tényleg nem mehetett úgy tovább: a lakás szemétdombhoz és üvegvisszaváltó helyhez hasonlított, én a koromnál tíz évvel idősebbnek.
Hosszú, ivással töltött évek álltak ekkor már mögöttem, és fogalmam sem volt, hogyan lehetne ebből az egészből kimászni. Fiatal voltam (ez évekkel ezelőtt történt), és zugivó.
A környezetem utólag is azt állítja, semmi nem látszott rajtam, amit el is hiszek: ilyentájt még nem ütköznek ki a bajok. A kilencvenes évek elején végzett vizsgálatok szerint Magyarországon jóval kevesebb alkoholista nő volt, mint férfi, mára azonban a nők ezen a területen is kivívták a teljes egyenlőséget. Egyes felmérések szerint a nőket jobban jellemzi a magányos és rejtett ivás, és ezt gyakrabban titkolják, mint a férfiak. Amerikai kutatók kimutatták, hogy az alkoholista nők agya hamarabb és nagyobb mértékben károsodik visszafordíthatatlanul, mint az alkoholista férfiaké. A fiatalabb és rövidebb ideje alkoholista nők az idősebb, régóta alkoholista férfiaknál is rosszabb intellektuális teljesítményt nyújtanak – azaz hamarabb épülnek le.

Társasági ivóból alkoholista
„Az alkohol a depresszánsok közé sorolt pszichoaktív szer, mely lassítja az életfunkciókat, azaz összemosódó beszédet, bizonytalan mozgást, érzékelési zavarokat és gyors reagálásra való képtelenséget eredményez – mondja Labancz Dániel pszichológus.
– Kisebb mennyiségben valóban nyugalmat, a gátlások oldódását, eufóriát eredményezhet, megnő az önbizalom, az ember szociábilisabb, beszédesebb, bátrabb és őszintébb lesz. Ez az identitáskrízisben lévő, gátlásos kamasznak első alkalommal igen vonzó következmény lehet. A későbbiekben legtöbbjük ezt az élményt igyekszik újra és újra átélni, de ahogy más szereknél, itt is fellép a tolerancia jelensége, azaz egyre nagyobb mennyiségre van szükség ugyanannak a hatásnak az eléréséhez. Eleinte csak a társaságbeli ellazulás miatt iszik az ember, a későbbiekben pedig az alkohol szorongásoldó hatása miatt lesz a társasági ivóból az otthon magányában is az üveg után nyúló alkoholbeteg.”

Az a barátnőm, aki megmentett, hasonló tapasztalatokon ment keresztül (azóta ő is józan, mint én): „Úgy csúsztam bele a dolgokba – meséli Kata –, hogy mindig is hajlamos voltam a szorongásra, rengeteget aggodalmaskodtam. Kisvártatva rájöttem, hogy az alkohol csökkenti a szorongásomat, így gyakorlatilag altatóként használtam az italt. Nem gyanakodtam semmi rosszra, hiszen egyedül ittam, és lefekvés előtt. Alkoholista nem volt a családban, fogalmam sem volt a betegségről. Több évet is lehúztam így. Később elkezdtem nappal is inni, de valahogy nem esett le a tantusz. Aztán egyre többször volt filmszakadás, semmire sem emlékeztem egy-egy berúgásom után. S persze egyre erősödtek a szorongásaim is, ördögi körbe kerültem. Szégyelltem magam, hiszen sikeres és erős nő voltam, a környezetem is annak tartott. A mélyponton már reggel is ittam. Részegen mentem dolgozni, a főnököm pedig kirúgott.”

Hogyan szabadulhatok meg a függőségemtől?
Hajlamosak vagyunk belecsúszni az ivásba, társasági programok nevető tündére helyett igen gyakran válik a nőkből otthonukban egyedül iszogató beteg. De nincs két egyforma alkoholista. Ahogyan nincs tipikus alkoholbeteg férfi, úgy nincs ilyen nő sem.
„Buda Béla szemléletes hasonlata szerint olyan ez a jelenség, mint egy kaleidoszkóp: attól függően, hogyan rázzuk meg, mutatja a valóság egy-egy szeletét – mondja Labancz Dániel. – Ha megrázzuk egyszer, munkahelyi, párkapcsolati kríziseket, gyermekkorban elszenvedett traumákból következő stresszválaszokat látunk, ha még egyet fordítunk rajta, a társadalmi hatások vagy az alkoholista szülői modell alkalmazása kerül előtérbe. Nemegyszer ezek a hatások egymást erősítik. Az alkoholfüggőség terápiája tehát komplex kezelést jelent. Kezelni kell nemcsak a megvonási tüneteket és az alkoholizmus következtében fellépő egyéb pszichés zavarokat, de az alkohol iránti vágyat is. Nem létezik azonban az alkoholizmus kezelésére egységes recept: minden eset egyéni terápiás tervet igényel. A siker kulcsa a beteg együttműködése. Megfelelő motiváció hiányában a visszaesés esélye nagy.
A megvonás tüneteinek (végtagremegés, nyugtalanság, hányinger, fokozott izzadás) enyhítésére alkalmazott gyógyszeres kezelés mellett hatékony segítség egy önsegítő csoport (pl. anonim alkoholisták) vagy más csoportterápia. A »nem vagyok egyedül« érzése, a kapcsolattartás a sorstársakkal, a tapasztalatcsere mind sokat lendíthet a betegek helyzetén.
Gyakran kombinálják egyéni pszichoterápiával is, amelynek során a kóros pszichés mechanizmusokat és azok okait tárják fel, ezeket korrigálják, és a társuló pszichiátriai zavarokat (például depresszió) kezelik. Ebben nagyon hatékonyak a bentlakásos rehabilitációs intézmények, ahol többnyire e három kezelési módot egyesítik egy terápiás programban. Ezek több hónaposak, lényegi elemük pedig a beteg kiszakítása a betegséget kiváltó vagy fenntartó környezetből. Gyakran szükséges a hozzátartozók támogatása és bevonása is a terápiába.”
Sokan persze még mindig nagyon félnek, nem akarják „kiteregetni a szennyest”.
„Ha valaki tényleg fel akar épülni, akkor nem szerencsés, ha ezt sokáig halogatja – mondja erről Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns –, mert bekövetkezhet az az állapot, amikor már nem válogathat, hiszen nem lesz döntési helyzetben. Most még saját lábon mehet, de holnap esetleg már vinni fogják.”

Nekem is igen nehéz volt ez a lépés, de ma már csak hálát érzek segítőim iránt. Elég volt pár beszélgetés, és az ajánlott irodalmak elolvasása, annyira megijedtem, hogy azóta egy korty sem csúszik le a torkomon.
Az addiktológiai konzultáció során Nagy Zsolt segít a felépülni vágyónak, hogy felismerje a betegségét, annak tényleges súlyát, az általa okozott fizikai, szellemi és lelki veszteségeket. Rá merjen nézni aktuális élethelyzetére, kapcsolatrendszerére, és elinduljon a felépülés nehéz útján. Az egyéni beszélgetésekkel párhuzamosan a legtöbb kliensének az önsegítő csoportokat is ajánlja.

„Helytelen felfogás, hogy minden az akaraton múlik. Semmi nem múlik az alkoholista akaratán, hiszen egyedül nem lehet kijózanodni.”

Egyedül nem megy
Aki eljut odáig, hogy beismeri, az ivási szokásai problémát jelentenek, belátja, hogy alkoholbeteg, és segítséget is kér, annak nagy esélye van a gyógyulásra. De a számok így is riasztóak: a betegek mindössze 10-20 százalékának sikerül felépülnie, és a józanságot választania.
Nagy Zsolt szerint ennél kicsit jobb a helyzet: „Azok közül, akik a segítségemmel elindultak a józanodás útján, és ma is a látókörömben vannak, a legtöbben évek óta tiszták, megtalálták a lelki békéjüket, és derűs, józan életet élnek. Az Anonim Alkoholisták 12 lépéses felépülésprogramja a józanodás vezérfonala. Fontos erőforrás a sorsközösség, a szolidaritás, a remény, a közösségi támogatás és megértés, az elfogadás és az a különös szeretet, amit csak az egyik szenvedő alkoholista érezhet a másik iránt. Számos módszer van a felépülésre, de nincs egyetlen királyi út. Viszont itt különösen igaz, hogy egyedül nem megy.”

Közösen azonban meg lehet csinálni, és segítséggel ki lehet kapaszkodni a szakadékból. Ezt én is megerősíthetem, és ugyanezt állítja Kata is: „Isteni szerencsémnek tartom, hogy megismerkedtem egy emberrel, aki akkor már két éve józanodott, s tagja volt az Anonim Alkoholistáknak. Ő ajánlott egy hosszú terápiát, amely új viselkedésminták elsajátításán alapul. A Minnesota-módszer kizárja a gyógyszerek fogyasztását. Végigcsináltam, mert úgy éreztem, más feladatom van, mint az alkohol fogságában vergődni. Tudom, hogy van kiút az alkoholizmusból, bár helytelen felfogás, hogy minden az akaraton múlik. Semmi nem múlik az alkoholista akaratán, hiszen egyedül nem lehet kijózanodni. Igaznak tartom az Anonim Alkoholisták egyik szlogenjét: én berúgtam, mi kijózanodunk.”