| „Hittünk a sírig tartó szerelemben” |
Túl voltunk a gyerekkoron
Visszagondolva a gyermekkor talán még a kamaszkornál is szebb volt, (mindenesetre harmonikusabb), de amikor vége lett, akkor azt éreztük, hogy mi már bizony felnőttek vagyunk, hiszen mit számít az a pár centi, amit még nőni fogunk. Felemelő érzés volt.
Akartunk dolgozni
Alig vártuk, hogy vége legyen a különféle iskoláknak. Most pedig megoszlanak a vélemények, de úgy tűnik, hogy minél távolabb vagyunk az iskolapadtól és a tanároktól, annál inkább elmosódnak az emlékek, és így lesz a diktátor Géza bácsiból aranyos bácsi, aki végül mégiscsak bemagoltatta velünk a világ összes vulkánjának a nevét, és valamiért még hálásak is vagyunk neki érte.
Alacsony volt a szexuális ingerküszöbünk
Ha emlékszünk az első csókokra és egyéb félénk kísérletezésekre, márpedig hétszentség, hogy emlékszünk, akkor utólag visszasírjuk azt az időszakot, amikor egy csók eltartott egy teljes napig, az utóhatása pedig vagy egy hétig.
Hittünk a sírig tartó szerelemben
Legalábbis az első szerelem elmúlásáig biztosan. Az pedig azért volt jó, mert végre részesei lehettünk annak a romi-klubnak, amit élőben ugyan sosem láttunk, de a filmekből tudtuk, hogy létezik.
Nem volt kizárt, hogy valami nagyot hajtsunk végre az életben
Akár Istenben és az ő közbenjárásában hittünk, akár a saját magunk végtelen tehetségében, egy biztos volt: mi nem leszünk átlagosak. Mostanra, ha még csak nem is jelöltek Nobel-díjra, akkor az esélyeink már nem túl nagyok.
| „Tojtunk rá, hogy hogyan nézünk ki” |
Seggfejek voltunk, a szüleink mégis szerettek bennünket
Nem sok idegesítőbb jelenség van egy arrogáns kamasznál, és el nem tudjuk képzelni, hogy anyu mit gondolhatott magában, amikor az éjszaka közepén lenyúltuk a sátrat a garázsból és stoppal elindultunk „valahova”, aztán reggel telefonáltunk, hogy jöjjenek értünk, mert éhesek vagyunk. Csoda, hogy nem tettek intézetbe.
Ezer forintból hatalmasat tudtunk bulizni
Nem szégyelltünk elmenni pénz nélkül sehova: a koncerteket a fákra felmászva néztük meg kintről, egyébként pedig kisfröccsöket ittunk, illetve házilag készített koktélokat Hubertusból és egyéb gyanús szeszes kőolajszármazékokkal dúsított italokból.
Ma már nem vágyunk ilyesmire, de akkor nagyon kreatívak tudtunk lenni, ha nem volt elég a zsebpénz.
Tojtunk rá, hogyan nézünk ki
Ugyanis egyértelmű volt, hogy vannak még olyan szépek, mint mi, de senki sem szebb nálunk. Hiszen ezt hallottuk végig gyerekkorunkban. Az egy dolog, hogy nem volt rajtunk narancsbőr, de annyira nem foglalkoztatott minket a dolog, hogy ha ilyesmit láttunk, egyszerűen elkönyveltük az illetőről, hogy már öreg, és nem elemezgettük tovább.
Még csak attól tartottunk, mi lesz, ha nem érjük meg a 18-at
…és sohasem szavazhatunk vagy ihatunk alkoholt legálisan. Ma már inkább attól tartunk, hogy vajon élvezni fogjuk-e, ha megérjük a kilencvenet, ahogyan végül a felnőttkor határán alapos kalkulálások után elterveztük.
| „Egész nap zenét hallgathattunk” |
Egész nap zenét hallgathattunk
Nem mintha ezt ma már nem tehetnénk meg, de valahogy nem vagyunk annyira motiváltak. Kár, mert ha mégis rávesszük magunkat, hogy meghallgassunk egy-egy kedvenc lemezt, akkor valamennyit visszakapunk a tinédzseréveinkből.
Voltak idoljaink
Milyen jó is volt az, amikor úgy tudtunk rajongani énekesekért, színészekért, sportolókért, hogy mindenféle rossz érzés nélkül kiplakátoztuk a fejével a szobánkat. Tök jó lenne néha most is azt hinni valakiről, hogy ő aztán különlegesebb, mint a többi halandó!