Női agy – férfiagy: Miért nem értjük meg egymást?

Mörk Leonóra írása | 2011. Szeptember 10.
Lány és fiú nem lesz, hanem születik. Mióta a szakemberek segítségül hívhatják az agykutatás legmodernebb berendezéseit, bebizonyosodott, hogy nő és férfi agya között számtalan neurológiai eltérés létezik. Mindkettejüknek mások az erősségei és a gyengeségei.

A lányom szerint teljesen egyértelmű, hogy férfi vagyok. Ugyan én hordtam ki, szültem meg, és szoptattam kilenc hónapon át, mindezek a tagadhatatlan tények azonban jóval kevesebbet nyomnak a latban, mint többrendbeli, a normális nőkre állítólag nem jellemző tulajdonságaim. Például hogy a gyűrűsujjam mind a két kezemen hosszabb a mutatóujjamnál. Hogy nem tudok egyszerre többfelé figyelni, mondjuk telefonálás közben valaki mással is fecsegni. Hogy tudom, merre van észak, nem szoktam eltévedni, és a Kazinczy utca sarkánál akarok befordulni, nem pedig annál a sárga háznál, ahol csíkos napernyők állnak a cukrászda előtt. Legfőképpen pedig azért vagyok nyilvánvalóan férfi, és nem nő, mert ha valaki elsírja nekem a gondját, akkor meg akarom oldani a helyzetét és konstruktív tanácsokat osztogatok, ahelyett hogy együtt érző szavakat mormolva simán csak végighallgatnám az illetőt.

„Agykutatók szerint a női agy a férfinál jóval élénkebb riadójelzéssel reagál a párkapcsolati konfliktusokra.”

Az a kis különbség
Mindez nem annyira az én nemi hovatartozásom zavaráról árulkodik, mint inkább arról, mennyire művelt pszichológiai téren a mai ifjú nemzedék. Nem volt ez mindig így. Annyit ugyan különösebb lélekbúvári képzettség nélkül is tudtunk valamennyien, hogy férfiak és nők néha nagyon eltérő szabályok szerint működnek, ám a két nem agyának alapvető eltéréseire akkor figyelt fel igazán a nagyközönség, amikor 2003-ban Simon Baron-Cohen publikálta Elemi különbség című könyvét. A cambridge-i egyetem autizmuskutató központjának vezetője ebben fejtette ki azt a gondolatát, hogy igenis létezik női és férfi típusú agy.
A nőit az empátia jellemzi a legerősebben, így gazdája ösztönösen megsejti mások érzéseit, és megfelelő érzékenységgel reagál rájuk. Ez ad magyarázatot arra, hogy a kislányok miért nem próbálják meg leszorítani egymást a dodzsempályáról, és miért szaladnak megvigasztalni zokogó társukat. Ezzel szemben a férfi típusú agy fő erőssége a rendszerezés. Ha tehát valakinek ilyen szerv rejtőzik a koponyájában, akkor az illető ösztönösen megérti a különböző szerkezetek működési szabályait, és maga is igyekszik rendszereket létrehozni. Ezt az agyat látjuk működés közben, amikor hároméves unokaöcsénk kiszereli a falból a telefondugót, mialatt apukája a garázs előtt hengerfejpakolást cserél nagy becsben tartott ócska autóján. Baron-Cohen azt is hangsúlyozta, agyunk neme nem feltétlenül azonos biológiai nemünkkel, mindössze az átlagot tekintve több nőnek van női és több férfinak férfi jellegű agya. A bestsellerlisták élére azonban nem a cambridge-i kutató, hanem az amerikai neuropszichiáter, Louann Brizendine könyvei kerültek fel, előbb A női agy, majd A férfi agy. Az orvosnőt medika kora óta érdekelte a női agy kémiája, illetve az, hogyan hatnak a hormonok a nők hangulatára, érzelmeire és viselkedésére, ami magyarázatot adhat a két nem közötti félreértésekre.

Te nem értesz meg engem
Vegyük az egyik leggyakoribb konfliktusforrást, amelynek a neve: te nem értesz meg engem. A feleség most esett haza a munkahelyéről, ahol felidegesítette a főnöknője, és ékesszólóan ecseteli a férjének a főnökasszony alávalóságát. Azaz csak ecsetelné, mert a férj közbevágva kapásból felsorol ötféle lehetséges megoldást, és nem érti, a párja ezen miért sértődik meg. „A nő azt szeretné, ha elmondhatná a mindennapi problémáit, és mivel verbalitásban jobb a férfinál, a beszámolója érzelmektől túlfűtött lesz – magyarázza Révész Renáta Liliána pszichológus, tanácsadó tréner. – Közben a problémaközpontú megoldáshoz szokott férfi csak vár, vár, hogy kiderüljön, igazából mi a gond, majd elkezdi magyarázni, mit kellene csinálni. A nő azonban éppen nem akar semmit sem csinálni azzal, hogy megbántotta a főnöke, csak azt akarja, hogy megértően végighallgassák. A barátnők azért tudnak jobban segíteni egymásnak, mert nagyszerűen képesek együtt szidni az embereket, és ezzel levezetik az érzelmi feszültséget.” Az agykutató szemével nézve ugyanez a szituáció azt bizonyítja, hogy az agy beszédért és hallásért felelős területén a nők esetében 11 százalékkal több idegsejt található. A kommunikációért felelős idegsejtkapcsolatok kialakulását elősegíti a női nemi hormon, az ösztrogén is, ezért a lányok már kiskorukban beszédesebbek a fiúknál. Egy lány háromszor annyi szót mond ki egy nap, mint egy fiú, és gyorsabban is beszél. A férfi nemi hormon, a tesztoszteron viszont csökkenti a beszélgetés utáni vágyat. Brizendine szerint ez az oka annak, ha a nők egy életen át elégedetlenek a házastársukkal, mert az nem érdeklődik kellőképpen a társasélet iránt, és nem érez késztetést hosszas beszélgetésekre.

Te nem szeretsz engem
A másik tipikus konfliktus, hogy a nő úgy érzi, a párja nem szereti kellőképpen. Vagyis bizonyára szereti, de akkor miért nem mutatja ki jobban? Miért felejti el a nyolc hónapos évfordulójukat? Miért szervez külön programot? Miért nem veszi fel a mobilját, ha látja, hogy ő hívja? Az nem jó kifogás, hogy éppen értekezleten ül. „Nálunk egy kapcsolatban sokkal hamarabb kialakul a kötődés, az az érzés, amikor a másik hiánya fáj – mondja a pszichológus. – A férfi nehezebben adja a kötődését, hosszabb időre van hozzá szüksége. Ez a »miért nem hív már?« fázisa: a nő szenved attól, hogy a másik nem telefonál, miközben a férfi nem is gondolja, hogy kellene. Ennek az az oka, hogy másképp fejlődünk érzelmileg. A kisfiúk gyorsan megtanulják, hogy náluk a testi kontaktus le van tiltva, két-három éves korukban már nem engedik, hogy simogassa vagy megpuszilja őket a mamájuk. A kötődés kimutatása a férfiaknál felnőttként is kevésbé demonstratív, és ettől a nők sokat szenvednek.”
Az agykutatók szerint a női agy a férfinál jóval élénkebb riadójelzéssel reagál a párkapcsolati konfliktusokra. Ilyenkor lényegesen esik a szerotonin, a dopamin, valamint a kapcsolati hormonnak számító oxitocin szintje, emelkedik viszont a kortizol nevű stresszhormoné. Ez a hormonális változás szorongásos fantáziákat vált ki, a nő azt hiszi, a párja el fogja hagyni. A férfi önértékelésének alapja főként az a képessége, hogy megőrizze függetlenségét, míg a nőé az, hogy képes bizalomteli kapcsolatok fenntartására. Így aztán, állítja Brizendine, a női agy számára a legnagyobb stresszfaktort az a félelem jelenti, hogy elveszít egy létfontosságú támogatást nyújtó, szoros kapcsolatot.

Te nem mondasz el nekem semmit
A pszichológusok tapasztalatai azt mutatják, sok párkapcsolati feszültség forrása az is, hogy a férfiak nem szeretnek vagy nem tudnak beszélni az érzéseikről. Márpedig a hallgatag cowboy csak a filmvásznon vonzó, ott is csak egy darabig. A nők szeretik tudni, mi jár a párjuk fejében, különben magányosnak érzik magukat.
„Mi úgy gondoljuk, ha együtt vagyunk, az azt jelenti, hogy mindig, mindenhol, minden helyzetben együtt vagyunk – magyarázza Révész Renáta Liliána. – A férfiak azonban nem minden helyzetbe vonódnak bele érzelmileg, míg nőként szinte nincs olyan szituáció, amelyhez mi ne érzelmileg viszonyulnánk. Ha bánata van egy nőnek, arról mindig beszél. A férfiak nagyon sokáig a barátaikkal sem osztják meg a bajaikat, nem szeretik elárulni sem azt, mit éreznek, sem azt, milyen helyzettel küszködnek. A pszichológushoz is sokkal gyakrabban fordulnak nők, nem azért, mert több a problémájuk, hanem más a megközelítésük, kézenfekvőnek tartják, hogy segítséget kérjenek.” Az agykutatás minderre azt mondja, a kislányok kezdettől fogva kommunikációs képességeik és érzelmeik kifejezése alapján strukturálják a világot. Például már csecsemőkorukban pontosabban figyelik meg az arcokat, és a fiúknál négyszázszorta gyakrabban veszik fel a szemkontaktust másokkal.

„A férfiagyban jóval nagyobb a cselekvésért és az agresszióért felelős terület, ezért ők inkább a tettek, nem a szavak emberei. ”

A női agyban nagyobb méretű a hippokampusz, amely egyfelől az érzelmek keletkezésében játszik főszerepet, másfelől ez az agyterület aktivizálja a nők érzelmi emlékezőképességét. Ez is oka annak, hogy mi sokkal jobban képesek vagyunk kifejezni az érzéseinket. Ezzel szemben a férfiagyban jóval nagyobb a cselekvésért és az agresszióért felelős terület, ezért ők inkább a tettek, nem a szavak emberei. A pszichológus szerint nem reménytelen feloldani a női és férfi gondolkodás különbségeiből adódó konfliktusokat, hiszen személyiségünknek csak egyik eleme a nemünk, ráadásul a korábbi merev nemi szerepek mára sokat lazultak. A szakember ahhoz tud segítséget nyújtani, hogy az illető jobban tudja érvényesíteni magát, és felismerje, hogy a régi, be nem vált stratégia helyett érdemes újat választani. Ha a férfi megtanulja elmondani az érzéseit, a nő pedig célozgatás és sértődés helyett nyíltan kommunikál, egyre gyakorlottabbá válnak, és kialakul közöttük a valódi megértés.

BŐVEBBEN A TÉMÁRÓL:
  • Louann Brizendine: A női agy (Nyitott Könyvműhely)
  • Louann Brizendine: A férfi agy (Nyitott Könyvműhely)
  • Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése (Jaffa Kiadó)
  • Allan és Barbara Pease: Miért hazudik a férfi ? Miért sír a nő? (Park Kiadó)
  • John Gray: Mars és Vénusz mindennapi harcai – 365 napról napra szóló jó tanács a férfi és a nő közötti különbségek megértéséhez (Trivium Kiadó)
  • Doreen Kimura: Női agy, férfi agy (Kairosz Kiadó)
  • Dr. Ranschburg Jenő: A nő és a férfi (Typofot GMK)

 

A cikk a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma.
A tartalomból:

Előfizetnél a magazinra? Katt ide!

 

Exit mobile version