1. Óvatlanság
Tudjuk, hogy a falnak is füle van (bár erről is hajlamosak vagyunk megfeledkezni), az embereknek viszont mindjárt kettő, és sajnos akkor is használják őket, amikor nem akarják. Nehezen tudjuk például visszacsinálni, ha békésen csoszogunk le a lépcsőn az ebédszünetre a kolléganővel, és közben azt ecseteljük neki, hogy megint mekkora seggfej volt a főnök, ha a szerencsétlen pont mögöttünk jön le.
2. Szellentés
Vannak olyan dolgok, amik egyszerűen nem férnek bele a társas érintkezésbe, de néha akaratunk ellenére utat törnek maguknak. A test bármilyen végtermékével másik embert szembesíteni kiheverhetetlenül kínos.
3. SMS- és hangposta-katasztrófák
„Annyira utálom, a francba, nem jövök, ha ő igen.” És mivel pont „Ő”-re gondolunk, neki küldjük el. Nincs visszacsinálás, nincs semmi, csak a sokk, hogy most bizony fel kell vállalnunk a véleményünket, és mindjárt csörögni fog a telefon.
4. Te szerelmes vagy belém?
Ööö. Hát azért ez nem egészen így van. Igaz, hogy egyszer elragadtattam magam és ezt mondtam a haverodnak, de nem úgy értettem. A francba.
5. Szex és szülők
Egyezményesen elfogadott tény, hogy az ember szülei nem élnek nemi életet, mi pedig huszonöt éves korunkig simán őrizzük előttük a szüzesség látszatát. Hiba csak akkor kerülhet a naiv elképzeléseinkbe, amikor már teljesen meggyőződtünk róla, hogy a szülők életükben mindössze annyiszor feküdtek össze, hogy meg tudjanak csinálni minket és még a testvéreinket (fúj), és ennek következtében kopogás nélkül nyitunk a hálószobájukba. Fúj-fúj-fúj. Ezek után hetekig kerüljük őket, az biztos.
6. Más miatt égés 1.
Hazavisszük a pasinkat egy családi vacsorára, és ott derül ki, hogy szólni kellett volna neki, hogy ne mondjon már olyanokat a kedves hiperérzékeny nagymamának, hogy a csirke combja gusztustalan, és ő csak a mellét hajlandó megenni? Miért, miért, miért kell elrontania azt a gondosan felépített képet, amit nagy nehezen vetítettünk róla a családnak? Mi meg a szakításkor azt hallgathatjuk, hogy „nem is illett hozzád, Icukám, olyan bunkó ez a fiú”. Pff.
7. Más miatt égés 2.
Van, amikor az idősek tapintatlanok:
– Na és Tamáska, a maga édesanyja mivel foglalkozik?
– Meghalt.
– Jaj, ez szörnyű, sajnálom. Miben?
– Rákban.
– Ja. Akkor biztos dohányzott. Látjátok, nem szabad dohányozni.
Basszus, Ica néni, neked nem volt gyerekszobád, vagy csak azt hiszed, hogy te vagy a szentírás, mert elmúltál nyolcvan?
8. Amikor orbitális ostobaságot mondunk
Az emberi agy egyik alapvető tulajdonsága, hogy nem képes arra, hogy a benne egyszer már megfogalmazódott „igazságokat” kétellyel kezelje. Ilyen esetekben mondjuk teljes meggyőződéssel, hogy komponens vagyok a témában, permanens emberek voltak a buliban, amnesztiám van, elfelejtettem.
9. Átázás
Mindannyian emlékszünk rá, amikor elkezdtünk menstruálni és még nem tudtunk tampont használni, és folyamatosan rettegtünk, hogy mikor jelenik meg a vérfolt a ruhánk alján. Hiába voltunk elővigyázatosak, legalább egyszer mindannyiunkkal előfordult, és utána hallgathattuk az iskolában a fiúk kegyetlen megjegyzéseit – porig alázva éreztük magunkat.
10. Helyzetbenézés
Ennek eklatáns példája, amikor végre randira hív „a” pasi, mi órákig készülődünk, földig érő selyemruhába burkoljuk frissen szőrtelenített habtestünket és belőjük az agyunkat valami nagyon flancos helyre. Erre a pasi a haverjaival jelenik meg és egy külvárosi hörpintőbe invitál, mondván, hogy emlékezett rá, hogy azt mondtuk neki, hogy szeretjük a focit. Teljes csőd: vagy röhögnek rajtunk, vagy sajnálnak, egyik cikibb, mint a másik.
11. Hazugsággal csúnyán lebukni
Mindannyian próbáltunk már csúsztatni annak érdekében, hogy ilyen-olyan kötelezettségeket egy kicsit még tudjunk halogatni, vagy rossz esetben teljesen megúszni. Ezzel nincs is semmi baj, egészen addig, amíg a strandon, hatalmas fagyival a kezünkben össze nem futunk a főnökünkkel, akinek reggel azt mondtuk, hogy torokgyíkunk van, és inkább otthonról dolgoznánk.