Nem akarok gyereket!

A harminc év feletti magyar nők kb. 40 százalékának még nincs gyermeke. Vannak, akik akarnak, de vannak, akik nem. Ez nagyjából egyezik a nyugat-európai országok átlagával. Ám abban különbözik a magyar történet, hogy a tudatos vagy akaratlagos gyermektelenséget a magyar társadalom elutasítja. A közvélekedés szerint a gyermektelen harmincasok önzők, csak magukkal és a karrierjükkel foglalkoznak. Itthon a gyermektelen, két felnőttből álló családok elképzelhetetlenek. Az érintettek a kérdést azonban teljesen másképp látják.

Mi ketten vagyunk egy család
Olvasónk, Szabó Tímea 31 éves. Vonzó, okos fiatal nő. Túl van több hosszabb kapcsolaton, jelenleg is nagy szerelemben él, karrierrel, tervekkel, boldogsággal megrajzolt jövőképpel. „A párom katona, nem itthon él, nem itt tervezi a jövőjét. Nem szeret nálunk lenni. Lassan már én sem. Hogy miért? Ennek számos oka van, de többek között a beszűkültség és a társadalmi intolerancia. Engem is gyakran megbélyegeznek, pedig csak annyi a bűnöm, hogy nem akarok gyereket. Sem most, sem máskor.”

Timi iskolázott, felvilágosult nő. Saját lakásában él, normális körülmények között, és vezető beosztását adta fel, amikor úgy döntött, hogy inkább a párjával közös jövőre készül. „Két éve vagyunk együtt, az interneten ismerkedtünk meg. Már akkor is olyan párt kerestem, aki nem akar gyereket. Ezt az elején tisztáztam. Alaposan átbeszéltük a témát. Megállapodtunk, hogy ha bármelyikünk megváltozna és gyereket akarna, akkor ebből nem lesz vita, mert nem lesz gyerek. Ebben a témában ugyanis nem lehet kompromisszumot kötni. Vagy mindketten akarunk, vagy mindketten nem akarunk gyereket. A párom megmondta, hogy ő nem szeretne, és ha mégis teherbe esnék, rám bízná a döntést. Nekem kell tudnom, meg akarom-e szülni, akarok-e vele foglalkozni, mert enyém a dolog oroszlánrésze. Mindketten erős személyiségek vagyunk, mondhatni akaratosak, önállóak, kialakult egyéniséggel, életritmussal, hobbikkal. Nem vagyok sem karrierista, sem bulizós, szeretem a nyugalmat, a csendet, a sportot. És erről nem akarok lemondani. Ahogy a páromról sem. Nagyon szeretjük egymást, és ragaszkodunk a másikhoz. Ide nem fér be egy »harmadik«. Kevés időt tudunk egymásra szánni, ha az is elveszne, rámennénk. Mi így vagyunk egy család.”

Az életem felett én döntök
Akik ismerik Timit, azt mondják, jó anya lenne. De a tehetség és az adottság még nem jelenti azt, hogy belső késztetést is érez arra, hogy valakit felneveljen. „Nem emlékszem, mikor tudatosult bennem először, hogy nem akarok gyereket. Nálam ez valahogy természetesen jött. Már gyermekkoromban is idegesítettek a kisebb gyerekek, és ez nem változott. Néha eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha, de tudtam, ez nem nekem való. A család és az ismerősök először azt hitték, majd kinövöm, de jó néhány év után rájöttek, nem tréfálok. Nem akarok gyereket. Tényleg. És a magánéletembe nem engedek beleszólást. Sem ebben a kérdésben, sem másban. Mindenem megvan, ami boldoggá tehet. Hálás vagyok a sorsomért, a páromért. Ha valamit a fejembe veszek, azt előbb-utóbb megvalósítom. Én tiszteletben tartom, ha valakinek a magánélete csak gyerekkel teljes. De elvárom, hogy éppúgy tartsák tiszteletben az én elveimet is. Ha támadnak ezért, megvédem magam, és nem érzem, hogy kevesebb lennék, csak mert így gondolkodom.” Timi tíz év múlva szeretne letelepedni a párjával egy arra alkalmas országban. Ezért nyelveket tanul, ha kell, újabb szakmát sajátít el. Nem kergeti a luxust, de szereti és keresi a minőségi pillanatokat, a biztos megélhetést. Tudja, hogy rengeteg utazás vár még rá. És aztán meglesz az az áhított otthon is. Jó ízléssel, kreatívan berendezve, egy üvegházzal a növényeknek, hisz párjával mindketten komolyan érdeklődnek a zöld technológiák iránt.

Önállóság vagy önzés?
2011 első négy hónapjában 11 százalékkal kevesebb baba született Magyarországon, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában. Murvai Piroska szervezetfejlesztő szupervizor, pszichológus a harmincas nők csökkenő gyermekvállalási kedvének okaként elsősorban az anyagi feltételek megteremtésének kitolódását jelölte meg. „Minden eset más és más, de meghatározó tényező a belső indítékok mellett az emancipáció erősödése – a nők önállósodási törekvéseinek fokozódása. Korunk átformáló hatása a nőknél is tetten érhető. Egyre többüknél kerül a fontossági sorrendben a diploma–nyelvvizsga–karrier mögé a családalapítás. Ez utóbbi jó esetben a klasszikus férj és gyermek felállásban. Emellett napjainkban a gyermekvállalás után köztudottan nehéz a munkaerőpiacra visszatérni, illetve anyukaként lojálisan jelen lenni a munkafolyamatokban.”
Murvai Piroska rávilágít arra is, hogy a társadalom mai elvárásai a nőkkel és a férfiakkal szemben közel azonosak: diploma (lehetőleg több is), szépen és gyorsan ívelő karrier. S máris belebotlottunk az ún. kettős elvárás szembenállásának tényébe: szakmai előmenetel, egzisztenciális biztonság, kontra mihamarabbi családalapítás. „A »Még szeretnék élni!« attitűd is előidézheti a kései gyerekvállalást. Ennek hátterében állhat egyrészt a gyerekkori negatív élmények feldolgozatlanságából adódó hárítás vagy a kortársaknál látott nehézség, mely a gyermekkel jár, illetve nagyfokú önzés is: nem akar lemondani a kényelmes, független, szabad életéről. Ezzel együtt az is lehet, hogy még nem nőtt fel az illető. De a karrier kiépítése és a kapcsolat egymásra koncentrálós szakaszának megélése is harmincon túlra tolja a felelősségteljes családalapítást” – hangsúlyozza szakértőnk.

Tudatos gyerektelenség és belesodródás
A demográfusokat is foglalkoztatja az egyre terjedő gyermektelenség jelensége. Pongrácz Tiborné, a Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese felhívja a figyelmünket arra, hogy a magyar termékenység 2009-ben a legalacsonyabbak közé tartozott az egész világon. „A gyermekvállalási kedv hazánkban soha nem tapasztalt szintekre süllyedt. Ez számos oknak köszönhető, melyek közül a globális válságot sem hagyhatjuk ki. Németországban már korábban megfigyelték a jelenséget, ez ott főként az erősödő individualista, hedonista értékrendre vezethető vissza. Egy 1992-ben végzett nemzetközi összehasonlító vizsgálat szerint arra a kérdésre: »Kinek jobb: a gyerekeseknek vagy a gyermekteleneknek?«, a magyarok 95%-a mondta, hogy a gyerekeseknek, míg a németek 95%-a, hogy a gyermekteleneknek. Vagyis a magyarok a gyermek nyújtotta érzelmi többletre gondoltak, a németek az anyagi és fizikai megterhelésre, nehézségekre.” A demográfus szakember szerint fel kell ismernünk, hogy létezik akaratlagos gyermektelenség, ha valaki önszántából mond nemet a gyermekkérdésre. De ott van egy még komolyabb probléma, a gyermektelenségbe való belesodródás, vagyis amikor a szülésre alkalmas korú nő kifut az időből. „A társadalmi tolerancia növekedése is fontos tényező a családalapítási kedv csökkenésében. Ma ugyanis a nők később vállalkoznak erre, mint néhány generációval ezelőtt. Az első gyermek vállalásának egykori 21–23 éves életkora kitolódott 28–29 évre, amit néhány tényező – karrier, kinevezések, lakásvásárlás – még tovább tolhat. Így könnyű kifutni az időből.” Szintén fontos ok az élettársi viszonyok térhódítása is. Az ilyen kapcsolatokban a nők nehezebben vállalnak gyermeket. Valószínű, hogy a mai harmincasok között jelentősen emelkedni fog a gyermektelenek aránya, ez pedig hosszú távon hatással lehet a családok életére, a társadalombiztosítási és szociális rendszerre is.

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:

• Felrobbanok a dühtől – győzd le a haragot!
  
• A férjem már nem kíván
  
• Elképzeltem, hogy meggyógyulok, és így lett
  
• „Az ördög nem a drogban rejlik” – Beszélgetés Feldmár Andrással
  
• Egy nap a detoxban – Interjú dr. Zacher Gáborral  
• Modern tudós ősi törvényekkel – Interjú Szendi Gáborral 

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!