Nemrégiben röviden ajánlottam nektek egy igen érdekes, méltán világhírű könyvet, dr. D. R. Hawkins: Erő kontra erő címmel. Az orvos-kineziológus többek között arról ír, hogy MINDEN energia, aminek megvan a saját rezgése, ami egyébként könnyen tesztelhető, és ez különféle szinteken nyilvánul meg. 1000 a mérhető legmagasabb rezgés, 200 alatt minden negatív, fölötte pozitív. Most a gyűlölet mechanizmusáról írnék kicsit részletesebben, csak hogy jobban megértsék az emberek, mi az, amit kiengednek magukból.
A tudat térképét többféle szempontból láthatjuk. Hawkins szerint a gyűlölködő istenszemlélethez gonosz életszemlélet párosul. Ez a bűntudat szintje, jellemző érzése a vádlás (mindig valaki más a hibás), a viselkedési reakciója a rombolás, energiarezgése: 30. (Ennél már csak a szégyen szintje van mélyebben, aminek istenszemlélete a megvető, életszemlélete a nyomorult, szánalmas, érzése a megaláztatás és viselkedési reakciója a kirekesztés/kirekesztődés; ez 20-as rezgésű (Feldmár András is gyakran ír, nyilatkozik a szégyenről, mint a leginkább lehúzó és megsemmisítő emberi érzésről).
Hawkins szerint tehát a gyűlölködő ember gonosz (legalábbis amikor gyűlölködik), bűntudattal terhelt, folyamatosan vádol, hárít, okol, és mindezzel nem épít, csak rombol. Ez egy olyan állapot, aminél már csak eggyel lehet lentebb jutni. Mégis mennyien élnek ezekkel az érzésekkel! És még szaporítják is, belelovalva magukat, hagyják, hogy fiaddzon! Fröcsögnek – többnyire névtelenül, arctalanul –, saját dementorukká téve magukat. Lehet, hogy van olyan látó, aki ilyenkor látja, amint az orrukon, szájukon, sőt a pórusaikon gőzölögve füstöl belőlük a gyűlölet kénköves lehelete, mígnem cseppfolyósodva a saját mocsárszínű levükben el nem kezdenek szürkülni, szűkülni. Kedvenc „ivási területeik” az internet adta különféle fórumok, kommentelési lehetőségek, ahol – azt hiszik – mindenféle következmény nélkül végre megélezhetik a körmeiket, vámpírfogaikat. Fontosnak érzik magukat, hiszen névtelenül jól odamondogatnak, teret kaptak arra, hogy számítson a szavuk. S bár a szavuk nem számít, de a savuk, maró savójuk lenyomata ott bűzölög.
De jól van ez így, hiszen ez maga az ÉLET, és így van ez rendjén! Ők még alszanak, nem tudják azt, hogy leginkább saját maguknak ártanak azzal, hogy ezeknek az érzéseknek teret engednek. Nem jó érzés gyűlölködni, leginkább azt húzza le, aki átéli. Az, hogy aki felé küldik, mit érez, teljes mértékben a vevő tudatossági szintjétől függ. Én – mint megosztónak tartott személyiség – kaptam már életemben igen sok hideget-meleget, fagyosat-tűzforrót. Jellemző és elgondolkodtató módon élesben – tehát a hús–vér életben – csupán két alkalommal éltem meg a negatív visszajelzést, mindkétszer köpködések formájában. Nyitott szemmel néztem (főleg a másodikat, aki körbeköpködött, „rohadt kurva” mantrázással), nem érintett meg érzelmileg, inkább érdekes mozinak találtam. Elgondolkodtam azon, hogy vajon mit tükröztem be neki, hogy ennyire erős indulatokat váltottam ki belőle. Ugyanis én ezen a téren teljes mértékben abban hiszek, amit a gyerekek ösztönösen is tudnak: „aki mondja másnak, az mondja magának”. Tükörvilág van, ami azt jelenti, aki heves érzelmeket, reakciókat vált ki belőlünk, az a saját árnyék-énünkből mutat meg valamit.
A napokban láttam valakit, aki habzó szájjal szidta a szkinhedeket. Nem jó, hogy vannak, de mindig is voltak fajgyűlölők vagy magukat annak hívő felbőszült emberek, és amíg nem ébred fel az emberiség, lesznek is. Tudomásul kell venni. Nem örül neki az ember, de azért heves indulatokat sem vált ki a létük, jó esetben. Viszont aki annyira belelovalja magát, hogy erős érzéseket, indulatokat vált ki belőle, az azt jelenti jelen esetben, hogy egy csomó lefojtott agresszió van benne, amit a másik felvállalt agressziója hozott föl benne. Avagy: ő maga is fajgyűlölő, csak nem meri bevállalni. (Gyűlölni egy egész fajt – akik a természet és a teremtés bárkivel egyenrangú részei – számomra egyébként nagyon abszurd dolog.)
A gyűlölethez való eljutásnak rengeteg útja lehet. Talán a leggyakoribb, hogy az illető nem lett jóllakatva igazi, meleg, elfogadó szülői szeretettel. Nem kapott elég figyelmet, megértést, törődést. Meghatározó lehet az is, hogyan büntették, esetleg jutalmazták. Ebből a „gyökérből” gyűlölködni azt jelenti, hogy az illető egy infantilis ember, aki még mindig a sérült gyermek-énjét éli. Gyűlölni valakit vagy valakiket, lehet saját rossz tapasztalatból, negatív élményből is, de ez megint azt jelenti, hogy az illető ott ragadt a múltban. Ez jöhet nemcsak az egyén életéből, de akár generációk láncolatából is.
Akármi is a gyökere a gyűlöletnek, lehúzza vele magát és környezetét egyaránt. Az utálat – amikor már sötét masszába sűrűsödik – betegít is. MINDEN, amit teszünk, mondunk, gondolunk, érzünk, láthatatlanul begyűlik, s amikor már elegendő van belőle a formát öltéshez, akkor ott lesz az életünkben. Mi magunk teremtettük magunknak.
Egyelőre ennyit a gyűlölködésről. De aki alszik, úgysem hiszi el. Nekem el kellett mondani.