Meditációs táncra gyülekezünk – spontán szervezés, különösebb előkészületek nélkül. Világos, tágas terem. Harminc ember együtt mozog a térben, lehunyt szemmel ringatóznak: saját belső világukban kalandozva láthatóan nem is vesznek tudomást egymásról és arról, ami körülöttük történik. Meditáció közben táncolnak, tánc közben meditálnak és ösztönös testnyelven fejezik ki azt, ami csöndjükben megszületik. Oldottak, felszabadultak – mintha ledobnák megfelelési kényszerük palástját, és odaadnák magukat a pillanatnak. Mint tapasztalom, ezt az egyre inkább divatnak (is) mondható sajátságos mozgásformát csak elkezdeni nehéz; a küszöböt átlépve ugyanis az ember már nem gondolkodik, csak az ösztöneit, érzéseit követve elmerül a szépségben, amelyet a zene által önmagában felismer.
„A kíváncsiság hozott ide”
A második körre, amely a táncmeditációt ismerteti meg velünk, egy budapesti nagyszobában kerül sor: csivitelő, összeszokott lánycsapat hastáncelemekre építkezve lép belső „szentélyébe”. – Számomra először szokatlan volt ez a forma – mondja Kohári Zolna (30), aki közel hat éve foglalkozik orientális tánccal. – Egy házibuliban érintett meg a hastánc, ahol is több lépést, mozdulatot elsajátítottunk és nem volt más feladatunk, mint minél hitelesebben visszatükrözni a tanár mozdulatait. Bevallom, eleinte meglepett, hogy nincs tükör, amelyben tánc közben ellenőrizhetném magam és szabadon kell mozogni, irányítás nélkül. A különleges zene és a többiek sokat segítettek az oldódásban. Jó a táncmeditáció során megélni a belső csöndet vagy a felfokozott boldogságot – mikor melyik születik meg bennem. Amit észrevettem magamon, hogy hatására a munkahelyemen nyugodtabb vagyok és magabiztosabb lettem a magánéletben is.
– A kíváncsiság hozott a csoportba, hiszen régóta vonzott a hastánc – mondja Vadon Krisztina (37). Az, hogy közösségben vagyunk, táncolunk, olyan örömforrás számomra, amit nem szívesen nélkülöznék az életemből így, öt év után. A hastáncos alapokra épülő táncmeditáció során a bennem lévő feszültség feloldódik, én pedig önfeledten átadom magam a zenének… nagyon jó érzés!
A csoport jókedve inspiráló, mosoly és nevetés tölti be a teret. Igazi női kör ez. A táncmeditáció ugyanis – bár ugyancsak spontán, improvizatív, belülről jövő tevékenység, mint a meditációs tánc – alaptudást feltételez: a gyakorlók stabilan tudják az adott tánc lépéseit, így még szabadabban és áramlóbban mernek mozogni a térben – magyarázza az oktató. A táncos kötöttségek nélkül építkezik korábban elsajátított mozdulatkincséből, illetve mindabból, ami az adott pillanatban a tudata mélyéből a felszínre tör.
Pillangótánc
Épp pillangók repkednek a teremben: a színes kendők, az ütemre ringó csípők, a hajlékony karok és derekak, a könnyedén levegőbe lendülő lábak látványa Keletet idézi, ahol ma is tisztelet övezi ezt a különleges táncot.
– Magyarországon a hastáncot szórakoztató, erotikus színezetű műfajként tartják számon, holott annak eredeti funkciója egészen más – mondja Beáta. Az orientális tánc – az arabok így nevezik – anyasági rítusokból született; ez a legősibb szülést könnyítő technika. Én magam egyébként eredményesen használom terápiaként, önismereti módszerként is, hiszen hozzásegít az egészséges énkép kialakításához, erős testtudatot eredményez és minden izmunkat edzi, „karbantartja”. Az is tévedés, hogy ez kizárólag női műfaj: férfiak is gyakorolják világszerte. Bár tény, hogy én magam is nőkkel foglalkozom, hiszen vallom és tapasztalom, hogy e technika ablakot nyit női oldalunkra, segít áramoltatni olyan energiákat, amelyek nehezebb életszakaszainkban esetleg blokkolódnának.
A lányok közben lehunyt szemmel forognak a térben, átszellemülten követik a zene ritmusát, arcukon szüntelen mosoly. Van, aki kész kis jelenetet mutat be önmagának, más csak ringatózik, mint a gyermek a bölcsőben, elfelejtve a külvilág jelenlétét. – Minden tánc, ami a lélek pillanatnyi állapotát tükrözi, meditatív. Ahhoz, hogy ezt gyakorolni lehessen, biztonságos közeg kell, amelyben a részt vevők feloldódhatnak – hangsúlyozza a tréningvezető. – Van közülük, aki – állítása szerint – otthon is gyakorol, és már nem hiányzik a tükör, hogy kontrollálja magát; érzi anélkül is a teste rezdüléseit.