„Nem tudom, hogy kell élvezni az életet, ellazulni, átadni magam az adott élménynek. Olyan érzésem van állandóan, hogy észnél kell lennem, irányítanom kell a dolgokat. Így érzek, amikor dolgozom, amikor bulizom, amikor alkoholt iszom, ha szexelek – minden agysejtem azon, azért dolgozik, hogy tudjak magamról, a környezetemről” – idézzük Sárát (28), aki csak kevés olyan alkalmat tud felsorolni az életéből, amikor képes volt száz százalékig „belelazulni” egy kellemes helyzetbe.
Bízom benne, hogy többségben vannak azok, akik tudják, milyen érzés az, amikor teljesen ki tudnak kapcsolni, átadni magukat például a tánc ritmusának, egy koncert tombolásának, egy felemelő pillanatnak vagy a legelemibb érzésnek, a szexuális eksztázisnak. Az ember ilyenkor szabadesés állapotában van, hagyja sodorni magát és élvezi a pillanatot. Míg sokaknál ez az önátadás nem igényel különösebb erőfeszítést, addig sokaknak keményen meg kell melózniuk azért, hogy belekóstolhassanak ebbe az érzésbe, sokan vannak ugyanis azok, akik még soha az életben nem tapasztaltak ehhez hasonlót.
Mi erre a magyarázat? Mai hektikus világunkban minden ember a maga sajátos eszközeivel próbálja megteremteni a biztonságot. Sokan azonban nagyon merev rendszerekben gondolkodnak, görcsösen ragaszkodnak azokhoz az eszközökhöz, amelyek korábban is átsegítették őket az új helyzeteken, akadályokon. Tuti biztonság azonban nincs, az lehetetlen, az életben ugyanis ugyanaz a forgatókönyv soha nem ismétlődik meg.
Az ilyen embert gyakran kontrollfüggőnek nevezik, de szerintem szerencsésebb kifejezés a félelemfüggőség, amikor az illetőt félelmei kontrollálják, azok irányítják. Egyszerűen képtelen megélni a jelent, a múlton rágódik és a jövőtől retteg. Az ilyen embert nagyon könnyű felismerni, látszik rajta, hogy állandó gondterheltség kínozza, boldogtalan, feszült, kimerült – mert ez az állapot pokoli fárasztó –, és állandó önbizalomhiány kínozza. Nem hisz magában, hogy egy új helyzetben helyt tud állni.
Aki nem tudja átadni magát a szexnek, az nagy valószínűség szerint szintén fél valamitől. Ahelyett, hogy átadná magát a pasijának, azon agyal, hogy „Mi lesz, ha kihasználnak? Ha nem tudok elmenni? Mi van, ha valami olyasmi történik, amire nem vagyok felkészülve, ha terhes leszek, ha elkapok valamit?”. A félelmek tárháza végtelen, mindenki mástól retteg – akármi is legyen az, jót nem fog szülni.
A probléma persze nemcsak a nemi életben jelentkezhet, a melóban szintén. A munka színterén az ilyen ember egy tipikus katona, egy jól húzó tehén, aki nulla kreativitás mellett végzi a napi munkát. Szürke és merev, s jellemzően semmi újat nem tud hozzátenni a munkához. Mert hát a kreativitás felelősséggel jár, attól pedig retteg. Ha mégis belekerül egy pozícióba, hamar kihullik, merev rendszerének köszönhetőn szét fog esni a rendszere – és jó eséllyel ki fogják rúgni.
A probléma feloldásáért mindenképpen szakemberhez kell fordulni, az illetőre pedig nagyon komoly meló jár, nem egy kéthetes folyamatról van szó; a hosszú évek során megtanult, megszokott és merev rendszer feloldásáról van szó.
Elkezdeni azonban érdemes, jó megélni a pillanat nyújtotta fesztelen örömöt.