Miért félünk az érintéstől?

Dr. Nyitrai Erika pszichológus írása | 2011. December 04.
Virginia Satir híres pszichoterapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Egész életünket végigkíséri a simogatás, a ringatás, az ölelés elemi szükséglete. Mi lehet az oka, ha valaki mégis fél ettől, és kerüli a cirógató kezeket?

Az ember társas lény, aki érzelmi megértésre vágyik, ehhez pedig a kapcsolat, a bizalom elengedhetetlen. Néha szavakkal építjük ezt a kapcsolatot, de tapasztalhattuk, hogy sokszor egy törődő érintés könnyebben átlendít a következő pillanatba. Ahogy azt is érezhettük már, hogy egyetlen gyengéd érintéssel több szeretetet fejezhetünk ki, mint hosszas monológokkal. Mégis gyakran visszatartjuk a szeretetnek ezt az alkotóelemét, amely a legmegbízhatóbban tudatja érzésünket a másik emberrel. A társadalmilag elfogadott érintésektől – kézrázás bemutatkozáskor, integetés búcsúzáskor – és az intim pillanatoktól eltekintve, az „elzárt kezek” elvét követjük a hívogató, kinyújtott kezek helyett. Még akkor is nehéznek találjuk a másik ember megérintését, ha felismerjük ez iránti hatalmas szükségletünket, vagy ha mégis megtesszük, általában akkor sem kielégítően. Pedig az érintés természetes és szükséges is a fizikai és a lelki egészséghez. Vajon miért félünk mégis tőle?

Mert az érintés túl egyenes, túl őszinte és túl egyértelmű?
Ha valaki megérint vagy megsimogat, tudod, hogyan érez irántad. Ezen a területen nem igazán rejthetjük el az érzelmeinket. A szavakat eltorzíthatják nüansznyi különbségek, átszőheti őket a kétértelműség. Az érintés ezzel szemben egyenesen a szívhez szól. Idézd fel vagy próbáld ki: nem érinthetsz meg valakit egy felületes érintéssel, ha igazán érdekel. Nem lehet szexuális töltetű az érintésed, ha csak a barátja szeretnél lenni. Érezni fogod a különbséget, és az is, akit megérintesz. Néha megpróbáljuk becsapni magunkat, és azt gondolni: közel állunk valakihez, szeretjük őt. De ha nem vagyunk képesek szeretetteljesen megérinteni, vajon tényleg közel vagyunk hozzá? Tényleg szeretjük?

Azért nem érintesz, mert férfi vagy?
Minthogy az érintés fogalma összekapcsolódik az intimitással és az önfeltárással, az azonos neműek érintését a heteroszexuális férfiak között hajlamosak vagyunk nem helyénvalónak, sőt férfiatlannak tartani. A nők számára mindig is megengedett volt, hogy a másik nőt megérintve fejezzék ki érzelmeiket – ők inkább a férfiak véletlen megérintésétől vonakodnak. Hétköznapi körülmények között a férfiak többször érintik meg a nőket, mint fordítva. Mégis, amikor a nők a magasabb státusz előnyeit élvezik, valószínűbb, hogy az érintést ők kezdeményezik.

Mert nem vagy az az „érintős fajta”?
A kutatások során számos olyan jellemvonást azonosítottak, melyek együtt járnak az érintés kerülésével. Azt találták, hogy az érintést nélkülöző személyek szorongóbbak, kevésbé találják fel magukat a társas kapcsolatokban, önmagukról negatívan vélekednek, és mások is kedvezőtlenebbül ítélik meg őket. Az élettel való elégedetlenség és a gyenge problémamegoldó képesség is jellemző rájuk. Az, aki idegenkedik az érintéstől, tarthat a kommunikációtól, és nem valószínű, hogy feltárja az érzelmeit. További kutatások azt is kiderítették, hogy az érintéskerülés az önbecsüléssel is kapcsolatban áll. A nagyobb önértékeléssel rendelkező embereknek jóval pozitívabb a hozzáállásuk az érintéshez, valószínűbb, hogy különböző társadalmi helyzetekben érintést kezdeményeznek, és magasabb szintű elégedettségről számolnak be az életüket, saját magukat és a gyermekkorukat illetően.

Mert az érintés intenzitása riasztó?
Az érintés nemcsak őszinte, de intenzív is. Ha valakit megölelünk, akinek rossz napja van, talán több jót teszünk vele, mint az összes kiejthető szóval a világon. Ha valakit egy meleg öleléssel köszöntünk, az önmagában elmondja: „Nagyon örülök, hogy látlak!” Amikor már nem szeretünk, vagy büntetésből visszatartjuk szeretetünket, gyakran az érintés hiányával kommunikáljuk érzelmeinket – elég megrázó módon.

Mert a testi intimitás a lelki kötődés kockázatával jár?
Ha közel kerülünk valakihez testileg, lelkileg sem térhetünk ki előle. A kialakult kötődést pedig kapcsolati mintáinktól függően jól vagy kevésbé jól kezeljük. Van, amikor azért félelmetes valakihez szeretetteljesen hozzáérni, mert így annyira közel kerülünk hozzá, hogy sebezhetőbbé, érzelmileg függővé válunk, ezzel pedig nagyobb teret engedünk az elutasításnak.

Mert nem tanultad meg, hogyan kell?
Különbözőképpen fejezzük ki a szeretetünket. Ahogyan a legtöbb ember a szüleitől és a testvéreitől tanul meg beszélni, szeretetnyelvét is a családi közösségben sajátítja el. Ebben is van egy anyanyelvünk, és csak erőfeszítések árán tanulunk meg más nyelveken is kommunikálni. Öt ilyen szeretetnyelv van: az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás, a szívességek és a testi érintés. És persze van számos nyelvjárás is. Akik számára a fizikai érintés a legkifejezőbb szeretetnyelv, azoknak egy érintés többet ér minden szónál. Ennek hiányában nem biztosak társuk szeretetében. Aki viszont nem ezt sajátította el otthon, annak nehezére eshet, hogy érintésekkel fejezze ki érzéseit. Egy „vegyes páros” esetében ez problémákat okozhat. Annak az embernek, akinek a testi érintés a szeretetnyelve, nincs fontosabb, mint hogy megöleljék, például ha sír. A szavak ilyenkor nem sokat érnek, de az ölelés együttérzést és támogatást fejez ki, és e gyengéd érintésnek az emléke még azután is megmarad, hogy a mélyponton túljutottak. Ugyanakkor sokáig fájó emlékként kísérthet az érintések és a törődés hiánya.

Mert az érintés csak szerelmi partnerek között elfogadható?
Az ölelés és a támogatás iránti vágy a legtöbb ember számára elfogadható – addig, amíg ezt a felnőtt szexualitás alkotórészének tartják. A felnőtt szerelmi kapcsolatban az érintés a szexualitás, a gondoskodás és a kötődés része. Elősegíti a fizikai és pszichológiai intimitás kialakulását és fenntartását, a megszilárdult kötődés pedig magával vonja a közeli testi kapcsolatot. A gyengéd, szeretetteljes érintés olyan bizalmat tud kiépíteni két ember között, amely csupán a szavak és a tettek útján nem jöhetne létre. Azáltal, hogy simogatjuk, felfedezzük a testét, meg tudjuk győzni a másikat arról, hogy szeretjük és értékesnek tartjuk. Sajnos manapság ahelyett, hogy azt sajátítanánk el, miként érintsük meg egymást szeretetteljesen, sokszor inkább manipulálni tanuljuk meg a másik testét. Így az érintés gyakran izgató technikává válik, melynek egyetlen célja a szexuális örömszerzés, az orgazmus – ahelyett, hogy a szerelmes kommunikáció alapjául használnánk, odafigyelést, gyengédséget fejezve ki vele.

Valami más miatt kerülöd az érintést? Miért?
Bármi is a válaszod, érdemes elgondolkodnod rajta. Az érintésünk ugyanis árulkodik rólunk, megmutatja, hogyan viszonyulunk az élethez, az élményekhez, a barátsághoz és a szeretethez. De több is ennél: meghatározza kapcsolataink minőségét, testi-lelki egészségünket, sőt élettartamunkat is. Igen, olyan ideg- és immunrendszeri folyamatokat indít el bennünk, melyek meghatározóak testi fejlődésünkben, gyógyulásunkban, jóllétünkben. Ha tehát most kevés vagy nem kielégítő a gyengéd érintés az életedben, ezen érdemes „dolgoznod”. Mindig van lehetőség a változásra, hiszen az egész élet egy alkalmazkodási folyamat. A párkapcsolat pedig olyan terület, ahol minden, amit addig tanultunk, megváltoztatható, biológiai hátterestül „felülírható”.
Ha a társad éppen melletted ül, kezdheted egy gyengéd, törődő érintéssel, ha engedi, akár egy szeretetteljes öleléssel is.

Nyitrai Erika: Az érintés hatalma
A pszichológus szerző tudományos bizonyítékok alapján mutatja be a fizikai érintések döbbenetes hatását közérzetünkre, egészségünkre és kapcsolatainkra. Megtudhatjuk, mit tehetünk életminőségünk javításáért érintéskultúránk gazdagítása útján.
(Kulcslyuk Kiadó)

A cikk nyomtatásban a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
 
A tartalomból:

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!

Exit mobile version