Az érzelmek cselekvésre késztetnek minket. Vannak, akiket magukkal ragadnak, mások megpróbálják uralmuk alatt tartani ezeket az erős energiákat – több-kevesebb sikerrel. Az egyik legkevésbé féken tartható érzelem a düh. Ha nem tudjuk az irányításunk alá vonni, kapcsolatainkban visszafordíthatatlan károkat okozhat, a dühkitörések nyomában járó bűntudat és szégyen pedig alááshatja önértékelésünket.
Eddig, és ne tovább!
Bár az érzelmeket szeretjük a „jó” és a „rossz” címkékkel ellátni, valójában mindegyiknek határozott szerepe van az életünkben. Aki valamit meg akar tenni, de akadályba ütközik, az dühös lesz. Tulajdonképpen a harag segítségével fejezhetjük ki, hol vannak a határaink. Kimutatása lehetőséget ad a vitára, a nézőpontok ütköztetésére. Eltérő, hogy dühünkből mennyit és hogyan fejezünk ki. Az impulzív, kontrollálatlan kitörések azért is károsak, mert elijesztik, megfélemlítik a másik felet, nem indul meg a megoldás felé vezető párbeszéd. De ha mindig elnyomjuk a haragunkat, ha mások határait túlságosan tiszteletben tartjuk, azt a lelki egészségünk sínyli meg. Aki nem képes a többiekkel szembeszállni és érvényesíteni az akaratát, abban feszültség keletkezik. Ez hosszú távon akár testi tüneteket is okozhat, krónikus fejfájást, gyomorfekélyt idézhet elő, de lényegesen megnöveli a szívinfarktus esélyét is. Tehát csak a megélt, de tudatosított, és ezért jól kontrollálható harag esetében van esély rá, hogy végül konstruktívan viselkedjünk, és a dühünk ne emésszen fel minket.
Ha krónikus a haragod
„Nem minden esetben magyarázható meg a düh az aktuális szituációból – mondja dr. Fekete Anna pszichológus. – Jól ismert jelenség, amikor valaki mindenre és mindenkire haragszik, állandóan elégedetlenkedik, könnyen dühbe gurul. Ilyenkor az érzelmi reakció általában nincs összhangban a kellemetlenséggel. Ez a fajta krónikus düh sokszor a gyerekkorban gyökerezik, és gyakran komoly belső munka során derül csak ki, hogy milyen sérülés, trauma vagy egyéb negatív élmények nyomán maradt hátra ez az állapot. Az is gyakori, hogy nem tudjuk elengedni azokat a sérelmeket, amelyeket életünk során beszereztünk. Nem tudunk megbocsátani valakinek, elszakadni valakitől, és hosszú időn át nem hegednek be a fájdalmas lelki sebek. Az ilyen típusú haragot is évekig cipelhetjük, miközben a düh hozzáláncol ahhoz, aki megbántott minket. Ha az indulataink arányban vannak azokkal a nehézségekkel, amelyekkel az adott helyzetben szembe kell néznünk, akkor a düh egészséges érzelem – állítja szakértőnk. – Pszichés immunrendszerünk csak azt jelzi ilyenkor, hogy olyasmi történik, ami nekünk nem jó. A düh és harag energiái arra valók, hogy a helyzetet megoldjuk, pozitív végkifejlet felé vigyük, stabilizáljuk. Fontos, hogy észrevegyük, ha érzelmi reakcióink nem az aktuális szituációra vonatkoznak. Ilyenkor a mélyebben fekvő okok feltárásához érdemes szakértő segítségét is igénybe venni, meghatározni azokat a módszereket, amelyek csökkenthetik az ingerlékenységet, az állandó vagy indokolatlan erejű haragot.”
| VEZESD LE A DÜHÖDET!
Mozogd ki magadból! |
„A korlátaim dühítettek”
Krisztát nehéz felbosszantani, ritkán mérges, azonban volt egy olyan korszaka, amikor a dührohamok folyamatosak voltak az életében. „A kislányomhoz minden éjjel többször fel kellett kelnem, ezért egyre fáradtabb voltam. Semmilyen segítségem nem akadt, és nem is akartam, hogy legyen. Azt gondoltam, hogy aki bébiszittert fogad a babája mellé, az lelketlen. Négy hónapot bírtam ezekből a zaklatott éjszakákból, amikor az első dührohamaim jelentkeztek. Kiabálva, csapkodva ébredtem, őrjöngtem, káromkodtam, néha dühömben sírtam. Ijesztő volt nekem is, a férjemnek, és persze a babának is. Előfordult, hogy megráztam szegényt, rákiabáltam, a kedvenc plüssállatait földhöz vágtam. Utána a szégyentől napokig nem tértem magamhoz, szörnyetegnek éreztem magam, és csak súlyosbította a helyzetet, hogy láttam a férjem szemében is a döbbenetet. Anyaságom legmegrázóbb élményei voltak ezek a dühkitörések. Csalódtam magamban, nem mertem senkivel megosztani az érzéseimet. Mivel egyre gyakrabban jelentkeztek a dührohamok, elhatároztam, hogy pszichológushoz fordulok. A beszélgetések során kiderült, hogy lehetetlen elvárásaim vannak magammal, az anyasággal szemben. Míg én úgy éltem meg, hogy a gyerekemre vagyok dühös, addig a pszichológus rávezetett, hogy a saját korlátaimat szégyellem, nem tudok megfelelni az anyaságról kialakított ideálnak. Elfogadtam, hogy segítségre van szükségem, és ettől nem vagyok rossz anya, így első lépésként kerestünk egy bébiszittert. Már ettől sokat javult a helyzet. Utána következett a neheze. El kellett fogadnom, hogy a gyerek igényeinek nem tudok mindig megfelelni, de erre nem is volt szükség, neki is alkalmazkodnia kellett az én igényeimhez.” Néhány alkalom elég volt Krisztának ahhoz, hogy belássa, a saját magával szemben támasztott elvárásai teljesíthetetlenek, de hosszabb időbe telt, míg megtanulta magát ilyen „tökéletlen” anyaként elfogadni. Mire idáig eljutott, a dührohamoknak is végük szakadt.
Kirohanások helyett
A dühünket akkor tudjuk uralmunk alatt tartani, ha szabadon átéljük, nem fojtjuk el, nem tagadjuk le magunk előtt, ugyanakkor felelős „felnőtt” énünk és nem az érzelmi impulzusok határozzák meg a cselekedeteinket. Az, hogy bűntudat nélkül átéljük a haragot, elfogadjuk a dühünket, megengedjük magunknak ezt az érzést, nem jelenti azt, hogy kontroll nélkül rázúdíthatjuk az indulatainkat az érintettekre. Törekedjünk a megoldásra az öncélú kitörések helyett! Néha az érvelés, a vita vagy a humor, máskor az elengedés, a türelem a jó stratégia, de bizonyos esetekben az erő és az emelt hang is célravezető lehet.
Tudatosan irányítsd!
Az alábbi technikával elérheted, hogy ne az indulataid uraljanak:
Elemzés: Gondold végig azokat a szituációkat, amelyek dühöt váltottak ki belőled. Vannak visszatérő helyzetek? Vannak olyanok, amelyek elkerülhetők lennének? Arányban állt a reakciód az átélt kellemetlenségekkel, akadályoztatással?
Tudatosítás: Próbáld meg felismerni a düh első jeleit. Fontos, hogy észleld az elfojtott, ki nem fejezett haragodat is.
Elfogadás: Ne szégyenkezz, amiért dühös lettél, merd átélni a haragot!
Átgondolt cselekvés: Mielőtt utat engedsz az indulataidnak, gondold át, mit is akarsz elérni. Olyan mértékben adj hangot a haragodnak, hogy az a megoldás felé vezessen. Ha a dühöd tehetetlenségből származik, és nem tudsz a megoldás felé mozdulni, próbáld meg semleges területen levezetni a feszültséget.
Ahová segítségért fordulhatsz:
• www.pszichocentrum.eu
• Dühkezelési tréning: www.kocsisdora.hu
• Dr. Fekete Anna pszichológus e-mail címe: anna.fekete@gmail.com
Bővebben a témáról:
• Ranschburg Jenő: Félelem, harag, agresszió (Nemzeti Tankönyvkiadó)
• George Simon: Báránybőrben – A nyílt agressziótól a manipulációig (Háttér Kiadó)
• Verena Kast: Búcsú az áldozatszereptől (Európa Kiadó)
Az írás a Nők Lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
Már kapható a magazin legfrissebb száma!
A tartalomból:
- Barátság extrákkal – Szex szerelem nélkül
- Mit árul el a szemünk?
- Veszedelmes viszonyok – avagy a férfi-nő barátság kockázatai
- Buddha és a szerelem – Beszélgetés Ole Nydahl lámával a boldogságról
- Mitől vonzó a férfi és mitől a nő?
- Hosszú és boldog párkapcsolat?
- Amikor nem jön össze a baba…
Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!