Mit árul el a szemünk?

Sándor Heléna | 2012. Január 01.
"Egy szempillantás alatt rabul ejtette a szívem" – hangzik oly sokszor ez a mondat a romantikus történetekben. De lehet hinni az első összevillanó pillantásnak?

Pár évvel ezelőtt a nők kézről kézre adogatták a testbeszédről szóló könyveket, és bemagolták, mintha kötelező lecke lenne. Azóta pedig csevegés közben előszeretettel szedik ízekre a férfiakat külső jegyeik és testtartásuk alapján is. Ma már az iskolások is tudják, hogy a keresztbe tett láb és a mellkas előtt összefont kar zárkózott, befelé forduló, elutasító magatartást jelez, a mozgó lábfej pedig izgatottságról vall. És az összevont szemöldök sem sejtet sok jót.

Beszédes közmondások
„A szem vizsgálata régóta érdekli az embereket, mert ez a legtitokzatosabb szervünk, arcjátékunkban a legmeghatározóbb szerepe van, ugyanúgy, mint a tekintetnek – mondja Erdélyi Ildikó pszichoanalitikus. – Sok szólás, közmondás is tartalmaz olyan képes kifejezést, amely magában rejti a látás különféle módjait. Ilyenek többek közt a szemügyre vesz, szemet huny, szemre hány, szemet vet, szemérmes, szemtelen kifejezések. A szemmel verés metaforában például felfedezhető az a régi hiedelem, hogy voltak asszonyok, akik tekintetükkel földöntúli ártást vagy örömhozó csodát varázsoltak.
Nagyon érdekes, hogy a magyar értelmező szótár szerint a személy főnév is a szem szóból származik – folytatja a szakember. – A tekintet, ami a szem funkcióinak egyike, igeként akciót, hierarchikus pozíciót, rangot fejez ki, azaz a tekintettel szerzett dominanciát. Ennek nyomát őrzi a tekintély szó, valamint a tekintetes úr megszólítás.”

Terápia a szemen át
„A nem verbális viselkedés megfigyelése a terápiában hozzásegít ahhoz, hogy a páciens »örökségét« – egyfelől a genetikusan örököltet, másfelől a szülői minta követése során tanultat – feltérképezzük. Mindannyian kipróbálhatjuk ezt, ha megfigyeljük testvéreinket. Egészen biztos, hogy felfedezzük rajtuk szüleink egy-egy jellegzetes mozdulatát, testtartását vagy szemvillanását. Külön figyelmet érdemel az is, hogy az érzelmek, a lelkiállapot hogyan olvasható le rólunk, hogyan ágyazódik be viselkedésünkbe, mimikánkba – tudjuk meg a pszichoanalitikustól. – A szem koncentráltan tükrözi érzelmeinket. A kétszemélyes pszichoterápiában a látás, a szemkontaktus, a tekintetváltás strukturálja a terápiát. Páciens és terapeuta olvasnak egymás arcáról. Még akkor is dominál a látás, amikor a kezelt személy befelé figyel, de a terapeuta a látóterében marad. Például a pszichoanalízisben, amelynek során a páciens a díványon fekszik, a terapeuta pedig mögötte ül, s mindketten befelé tekintenek. A kezelt személy az emlékek, érzések leképeződéseit keresgéli, s ezeket szóvá is teszi, a terapeuta pedig követi a szavai nyomán kibontakozó élményeket saját emlékei és fantáziája segítségével.”

Tudtad?
Hermann Imre magyar pszichoanalitikus szerint a kisgyermek anyját mindenhatónak és „mindenlátónak” fantáziálja – mivel ő még pici és tehetetlen. Erdélyi Ildikó ezt nevezi „mágikus valóságnak”, amely fogalmat könyve címe is magában rejti: Mágikus és hétköznapi valóság.

Olvass a tekintetből!
Érdekes tapasztalatokra tehet szert az, aki szerettei gondolatait, mondanivalóját kizárólag a szemük, arcjátékuk alapján próbálja kitalálni. A szerelmeseknek általában ez gyerekjáték! „Zavarba hozni a másikat leginkább a nézéssel tudjuk. Könnyen agressziónak, zaklatásnak élheti meg a kiszemelt személy, ha erősen a szemébe nézünk. A csábítás folyamatában a tekintetnek szintén kiemelt szerepe van. A fürkésző tekintet pedig mindenki számára ismerős már gyermekkorától fogva, hiszen szülei rögtön felfedezték, ha füllentett – mondja a szakember. – A lefelé irányuló pillantások többnyire a múlt felé nézésre utalnak, a felfelé irányuló szemmozgás pedig a jövőre irányultságot jelzi. Persze ilyenkor a test egészét szükséges figyelni a szóbeli megnyilvánulások szövedékében. Érdemes a testbeszéd követését gyakorolni például úgy, hogy megnézünk egy filmrészletet hang nélkül, és igyekszünk kitalálni, miről szól, és milyen kapcsolatban állnak egymással a szereplők. Érdekes lehet akár vendéglőben kifürkészni, milyen lehet a szomszéd asztalnál ülő pár viszonya, s mi zajlik köztük. Ha diszkréten és csak rövid ideig figyeljük meg őket, átélhetjük néhány percre, milyen lehet a másik bőrében élni.”


Az írás a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.

A tartalomból:

Ha előfizetnél a magazinra, itt és most megteheted!

 

 

Exit mobile version