Magyarok hozták össze a világ első erényöv-kiállítását

czv | 2012. Február 21.
A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum izgalmas és világhírű gyűjteménye Rómába utazik.

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum izgalmas kezdeményezésbe kezdett, amikor az erényöv kultúrtörténetének kiállítás szintű feldolgozására vállalkozott, erre ugyanis sehol a világban nem volt még példa. A rendhagyó tárlat most Róma felé veszi az irányt, a Római Magyar Akadémián mutatják be az erényöv nem mindennapi titkait. A közhiedelem szerint az erényöv eredete a keresztes háborúk korába nyúlik vissza és célja az asszonyi hűség kikényszerítése volt. Ez az elképzelés azonban hamis. Valójában egy 18. századi mítoszon alapul.

Fotó: Szombati Éva és Heonlab
A többi fotóért kattints IDE!

A mítosz

A mítosz szerint az erényövet a középkori lovagi kultúra vezette be a használatba, hogy a csatákba, zarándoklatra, keresztes háborúba induló lovag biztos lehessen felesége hűségében, mivel a nők zabolátlan vágyait fékezhetetlennek tartották. Elég azonban egy pillantást vetni bármilyen fémből készült erényövre, s máris kétségek fogják el a szemlélődőt. Hogyan lehet ezeket a durva, kemény fémtárgyakat az ágyékon viselni anélkül, hogy napok alatt mély és egyre jobban elfertőződő hámsérüléseket, vaginális vagy anális fertőzéseket, s így súlyos szepszist, vérmérgezést és végső soron halált ne okozzanak? S miért nem találkozunk az erotikus szatíra 14–16. század közötti gazdag irodalmában az erényövvel? Egy olyan irodalmi vonulatban, amely éppen a mindennapi emberek szertelen szexualitását, csalárdságait és féltékenységét akarja gúnnyal vagy alkalmasint derűvel ábrázolni?

Az erényövek nem a középkorból valók

A 16. századig egyáltalán nem használták őket, és a 19. századig is csak elvétve fordultak elő. Az erényöv ideája eredetileg szimbólumként jelent meg, előbb a középkori teológiában, majd a 16. századtól az irodalom és a képzőművészet szatirikus alkotásaiban. A 18. század közepére megszületett a középkori erényöv mítosza, amelyben az erényöv a feleség hűségének zálogaként szerepelt, s a tudományos irodalomban a középkori barbárság egyik iskolapéldája lett. A 19. század a nemi erőszak ellen és a tinédzserek maszturbálását megelőzendő alkalmazta, de ekkor már feltűnik a hűség kikényszerítésének eszközeként is. Európa múzeumai, nyilvános gyűjteményei pedig nem haboztak hamisított erényövek bemutatásával igazolni a mítoszt a középkori erényöv meglétéről és általános használatáról.

Exit mobile version