A szerelemre is rá lehet kapni

Dr. Csernus Imre | 2012. Február 28.
Sokan vannak, akik egyik párkapcsolatból a másikba lépnek át, hogy azonnal érzelmeket kapjanak. Dr. Csernus Imre a vibráló függőségről mesél.
Szerelemfüggőség

 
„A barátnőm másfél év boldog együttélés után pár hete elém állt és a szemembe mondta, hogy szakítani akar velem, nem akarja tovább fenntartani ezt a kapcsolatot, mert már nem szerelmes, és ő újra szerelmes akar lenni, mert hiányzik neki a vibrálás, az izgalom. Mindenféle előjelzés nélkül ért a dolog, hiszen én nem éreztem, hogy baj lenne, az meg természetes, hogy idővel a heves szerelem alábbhagy…” – írja egyik olvasónk Pali (33), aki már gyűrűt is húzott exbarátnője ujjára, a lány azonban már más oldalán „vigasztalódik”. 

A szerelemfüggő ember a szerelem érzéséhez ragaszkodik, nem a személyhez. Persze azt nem mondom, hogy nem számít a másik külleme, ez legtöbbször mellékes. Az az érzés a fontos, amit a szerelem fiziológiás szinten a testből kivált, arra a hormonkoktélra gondolok, ami ilyen állapotban az agyat öblögeti. 

Véleményem szerint a szerelemfüggőség az önző szeretet jelképe. Egy szerelemfüggő fejében olyan önző gondolatok cikáznak, hogy: Nekem milyen jó. Nekem milyen jó csajom van. Nekem így, nekem úgy. Nekem. Nekem. Nekem. Az ilyen ember számára a szeretet birtokló, nem hagy teret, azonnal szexet akar. Igazi vérszívó. Ha nem kapja meg, amit akar, azonnal támad, manipulál, számon kér és a cél érdekében sajnálatot ébreszt a másikban: Már nem szeretsz? Mikor találkozunk? Hánykor érsz haza? Hol jártál? Mit csináltál?

Ez az állapot valójában nem is a szerelemről szól, és lehet, hogy soha nem is szólt arról. Ez az érzés a félelmen alapul. A jelenség hátterében legtöbbször egy önmagát és biztonságot kereső ember áll, aki egyedül nem tudja jól menedzselni az életét, éppen ezért keres magának egy társat, egy olyan társat, aki mellett könnyebben vesz levegőt, akire átpakolhatja a terheteket, aki lehet, hogy egy igazi p…cs, vagy egy elviselhetetlen boszorkány, de legalább van mellette valaki – ami ugye már a kőkemény megalkuvás kategóriája. 

A probléma érdekessége, hogy egy ilyen párkapcsolatban a felek rendszerint egymásra támaszkodnak. Vagyis nemcsak a szerelem érzésébe kapaszkodó fél, de annak párja is segítségre szorul, utóbbiak valamiért bevonzzák az ilyen embert, hasonló a hasonlót elv alapján. Érdemes elgondolkodni. Miért pont ilyen ember a párom? Miért vagyok én befolyásolható, manipulálható?

 

Exit mobile version