Sok nő elhiszi, hogy a férfi vele más lesz, hogy leveti a megrögzött szokásait, változtat az értékrendjén, akár egy másik bőrbe is belebújik a kedvéért. De vajon hány csalódás kell, hogy végre megértsük: a férfit nem lehet és nem is érdemes megnevelni. Vagy elfogadjuk olyannak, amilyen, vagy ha ez nagyon nem megy, hozzánk jobban illő társat kell keresnünk. Történetünk szereplői is előbb-utóbb belátták ezt.
Majd értem megváltozik
Minden közegnek megvan a maga szívtiprója. Ő az, akiért odavannak a lányok a gimiben, akinek minden nő tetszeni akar a munkahelyen, aki folyton a legjobbak közül válogathat. És persze a szívtiprót a legnagyobb trófea meghódítani. Van, akinek ez csak egy estére sikerül, más akár két hónappal is büszkélkedhet. Ám minden nő szentül hiszi az elején, hogy a kapcsolat egy életre fog szólni.
„Nyílt titok volt, hogy senkihez sem hűséges – meséli Eszter. – Egyszerre több vasat is tart a tűzben, és ha kell, a csillagokat is lehazudja az égről. Ám amikor odajött hozzám egy buliban, és a többi lány irigykedő pillantásai közepette az egész estét végiglelkiztük, ez egyáltalán nem érdekelt. Még csak hozzám se ért, nem nyomult, nem fűzött, csak néha pillantott úgy rám, hogy szó szerint beleremegtem. Világmegváltó beszélgetés volt az egyéjszakás kaland helyett, és bizony erre nagyon büszke voltam. Olyan szánalmas, ha az első szex után nyomban dobják az embert!
A legnagyobb megdöbbenésemre másnap randira hívott. Röpke négyórás készülődés után nagy izgalommal vártam a kávézóban. Késett persze, de mégiscsak eljött, és megint nézett rám azzal a szívdöglesztő pillantásával.
Az ő léptékével biztosan nagyon lassan, az én viszonylatomban viszont elég gyorsan összejöttünk. Életem legcsodásabb éjszakája volt – emlékszik vissza Eszter. – A vészharang, ami addig folyamatosan ott zúgott a fülemben, hogy »csak egy újabb kaland vagy, megcsal és elhagy«, hirtelen elnémult. Olyan szerelmes lettem, mint még soha, a rózsaszín szemüveg teljesen elhomályosította a látásomat. A barátnőim próbáltak figyelmeztetni, anyám valósággal belebetegedett, hogy nem tud lebeszélni róla, de rám nem hatott semmi. A megbízhatatlan szívtiprót álomférfinak láttam, akivel le fogom élni az életem. Egyértelmű bizonyítékokat találtam, melyek arra utaltak, hogy velem másként fog viselkedni, mint a többi nővel. Először is nem akart egyből ágyba vinni, szeretett velem lelkizni, és úgy nézett rám, mint az igazi társára. Tudtam, hogy ez csakis az én hatásom lehet. Értem változik.
„Talán a fehér zokniról és a márványfarmerról le lehet szoktatni egy férfit, de a mindig csajozós, bulikirály fiúk soha nem lesznek mintaférjek. ”
Dehogy fogalmaztam én meg, hogy megnevelem vagy megváltoztatom, egyszerűen biztos voltam a dolgomban! Végre ő is megtalálta az igazit, vele együtt az élete értelmét, a jövőjét. Az, hogy eddig másként élt, nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy mindenkinél eljön az a pont, amikor változtat az életén. Neki én voltam az a pont. Az egyre nyilvánvalóbb jeleket, hogy a vége felé közeledik a kapcsolatunk, nem vettem észre. Nem foglalkoztam a gyanús SMS-ekkel, telefonhívásokkal, elég volt egy mosoly, egy csók, és mindent megbocsátottam. Pedig míg én a családi életünkről álmodoztam, ő már mással randizott. A szakításunk siralmas volt: mindössze egy telefonhívás. Nem ér rá, nem érdeklem, mással jár. Ha találkoztunk, épphogy vakkantott egyet köszönésképp. Mit érdekelte, hogy majd belehaltam a hiányába, hogy fogytam tíz kilót, és mindenféle betegséget összeszedtem! Egy csalódás elég volt, hogy örökre megjegyezzem: a férfi nem változik. Talán a fehér zokniról és a márványfarmerról le lehet szoktatni, de a mindig csajozós, bulikirály fiúk soha nem lesznek mintaférjek. Sőt talán férjek sem.”
Apát faragok belőle
Számos helyzet adódik az életben, amikor változik az ember. Természetes folyamat ez: a fiatalból felnőtt lesz, a beosztottból főnök, a nőből anya, a férfiból apa. Az új szituációk magukkal hozzák a változást, ami sokszor szinte észrevétlen marad a közvetlen környezet számára. Máskor meg azért nem tűnik fel, mert idővel mindenki formálódik. A családdá válás mérföldkő. Nőnek is, férfinak is. Nehezebb a dolga a férfinak, mert mindenféle hormonbomba és testi jelzések nélkül kell apává válnia, sokan ezért is rázódnak bele lassabban az új szerepbe. Aztán az se biztos, hogy az apaságról pont azt gondolják, mint a nő. Mária komoly csalódásként élte meg, hogy a férje viselkedése merőben eltér az ismerősei által mesélt apaképtől. Döbbenten vette tudomásul, hogy Gergely nem lelkesedik az esti fürdetésért, a pelenkázást elblicceli, és a büfiztetést is két perc alatt letudja. Úgy gondolta, eljött az ideje a változásnak. „Mindenhonnan az ömlött, hogy a mai kor férfija már részt kér az apaságból. Hogy kikéri magának, ha nem ő fürdethet, sétáltathat, altathat, játszótereztethet. Ehhez képest a férjem…!
Mintha nem is született volna gyerekünk. Gondoltam, megnevelem – meséli Mária –, megtanítom én, hogy milyen apának lenni! Fürdetéskor véletlenül egyedül hagytam a gyerekkel, rosszullétet mímeltem pelenkázás közben, gyakran bíztam rá az etetést, és kiköveteltem, hogy este ő sétáltassa Marcikát. Ma se tudom, hogy hol fordult az egész rossz irányba. Egyre több mindenben akartam sikert elérni, azaz rendes apát nevelni. És eljött a nap, amikor azt vágta a fejemhez, hogy rettenetes házisárkány vagyok, aki folyton dirigál, nem tudja tovább elviselni a zsarnokoskodásom, és elköltözik. Jutott időm bőven, hogy végigelemezzem a történteket, és levonjam a tanulságot. Az első dolog, amivel szembe kellett néznem, hogy a fiam és a volt férjem kapcsolata nagyon jó, egy hullámhosszon vannak, szinte szavak nélkül kitalálják egymás gondolatait. Ez pedig nem az én nevelésem következménye. Egyszerűen az történt, hogy a férjem nem az én tempómban, napirendi pontjaimnak megfelelően vált apává, hanem a maga ritmusában. Így utólag visszanézve sokkal jobb apa lett, mint azt én valaha elképzeltem, mégis ezen ment tönkre a házasságunk.”
| Tudod, kire vágysz? „Alapvető probléma – említi Battonyai Tünde pszichiáter –, ha úgy megyünk bele egy kapcsolatba, hogy majd megváltoztatjuk a másikat. Természetesen a legtöbb esetben ez nem tudatos döntés. Amikor elmúlik a szerelem, sokan döbbenten veszik észre, hogy ki is valójában az az ember, akihez hozzákötötték az életüket. Hogy az álompasi eldobálja a zokniját, agresszívan vezet, bömbölteti a zenét… és ilyenkor jön, hogy majd megnevelem. Ez általában a nőkre jellemző. Felépítenek egy teóriát, hogy ha a férfi már nem jár össze a haverjaival, ha színházjeggyel állít be péntekenként, és persze nem dobálja el a zokniját – akkor majd jó lesz a kapcsolat. Az is tipikus, hogy bizonyos mintákat követünk. Azt várjuk, hogy a párunk olyan legyen, mint az apánk. Vagy épp ellenkezőleg, csak olyan ne legyen, mint ő! Ismerek nőt, aki kiborul, ha a párja megiszik egy pohár sört, mert eszébe jut az alkoholista apja. De ez persze nem vezet semmire. Bosszankodás helyett fontos az önismeret. Érdemes feltérképezni, kire vágyunk, és akivel élünk, valójában milyen. Tegyük fel a kérdést: szeretem, vagy csak azt szeretem, akivé formálni akarom?” |
Ezermester leszel, drágám
Sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire befolyásolnak minket a látott minták, a média által sugallt ikonok, a világ kimondatlan követelményei. Fotókat összerendezve rácsodálkozhatunk, hogy miként változott az évek során a női vagy a férfi ideál, milyen elvárásokkal kellett szembenézniük az embereknek. A női és férfi szerepek is rengeteget formálódtak, nagyapáink még kikérték volna maguknak, ha egy nő szerel meg egy elromlott gépet, és sose álltak volna a mosogató mellé.
„Apukám egy ezermester, minden ház körüli munkát elvégez, nekem ez a természetes – kezdi Anna a történetét. – Én viszont egy programozó matematikusba szerettem bele, aki évfolyamelső volt az egyetemen, és álmában is megoldotta a differenciálegyenleteket, de még hírből sem ismerte a csillagcsavarhúzót.
„A születésnapjára fúrószettet vettem, előfizettem egy barkácsmagazinra, és folyton azzal stresszeltem, egy rendes ember fúrni-faragni is tud.”
Amíg tartott a szerelem, ez fel sem tűnt. De az évek során az együttélés produkált számos olyan helyzetet, ahol elvártam volna, hogy a párom oldja meg a problémát. S mivel nem oldotta meg, gondoltam, megváltoztatom. A születésnapjára fúrószettet vettem, előfizettem egy barkácsmagazinra, és folyton azzal stresszeltem, egy rendes ember fúrni-faragni is tud. Érdekes, de végül a szüleim példája józanított ki. Hallottam, anya hogyan szidja apát: hogy egy rendes ember keres annyit, hogy ne kelljen az utolsó fillért is felélni a hó végén, hogy egy rendes ember nem végez kulimunkát a saját lakásában, és a rendes embernek rendes diplomája van.” Anna a rendes emberben a saját párjára ismert. Mert igaz, hogy egy villanykörtét se csavart ki magától, de bőven keresett annyit, hogy kifizessék a szomszéd szerelőt, aki bármit megcsinált a ház körül. Anna a könnyebb és az egyetlen célravezető utat választotta. Nevelés helyett az elfogadást.
Hasznos olvasmányok:
• David B. Wexler: Mi ütött beléd? A nehezen kezelhető férfi (Park)
• Mohás Lívia: Nők a harmadik évezredben (Saxum)
• Haraszti László, Lux Elvira, Popper Péter: Magány és társ, Féltékenység és hűség (Saxum)
Ahol segítséget kaphatsz:
• www.battonyaitunde.hu
Egyetértesz azzal, hogy a férfiakat nem lehet megnevelni?
Írd meg nekünk véleményed a psziche@sanomamedia.hu e-mail címre!
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg nyomtatásban.
A tartalomból:
- Boldogság, gyere haza!
- Hogyan legyünk optimisták?
- Ledöntjük a szextabukat! Interjú Lux Elvirával és Mester Dórával
- A szülésről őszintén – Csodálatos élmény vagy komoly trauma?
- Egy nap a pszichiátrián
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!