Lassan 5 éve élünk házasságban, és 7 éve vagyunk együtt a férjemmel. Van egy 8 hónapos és egy 3 éves gyermekünk. A párom egy éve folyamatosan „bedobja a törölközőt”. Nem költözik el, csupán elmondja, hogy nagyon szereti a gyerekeket, de túl sok lemondással járnak, nem tud tőlük élni, amúgy sem elégedett… Mi lenne, ha elkötözne? Jönne azért, és segítene anyagilag is. Összetett a gond, mert a családjától egyre távolabb kerül, míg az enyém sok mindenbe beleszól, így a gyerekeket se tudjuk kire hagyni. Régen a férjem nem volt szerelmes belém, viszont nagyon szeret, félt, ragaszkodik hozzám. Hiba volt így belemenni egy házasságba? Hiányzik a tűz. A szexuális életünk jó, de inkább az is átlagos. Elég nyitottak vagyunk, és meg szoktuk beszélni a problémáinkat. Mindig minden jó vagy természetes nálunk, de egyikünk sem boldog. Úgy érzem, hogy mi csak teher vagyunk számára, pedig ő is akarta a gyerekeket. Hogyan tegyem jobbá, színesebbé a hétköznapokat, hétvégéket? Egyáltalán van ennek így értelme? Én nem hozhatom meg helyette a döntést, de már belefáradtam, hogy folyton el akarnak dobni. És kezdek belebolondulni a hibakeresésbe, hogy mit rontottam el. Mit tehetnék?
Kedves Ági!
Nem hozhatod meg a férjed helyett a döntést, mégis te írtál levelet. Tehát te szenvedsz jobban a helyzettől, ezért szeretnél tenni valamit. Nem derült ki, hogy mi az, amit a párod keres. Szerelmet, kalandot, változatosságot, szabadságot? Miért menne el? Mert ha csak egy kis egyedüllétre, szabadidőre vágyik, és egyébként maradnátok számára a család, az otthon, akkor ez kivitelezhető út. Ebben lehetsz megengedő, hiszen nálad is elérkezhet egy olyan pillanat, amikor (ha csak pár napra is) szeretnél eltávolodni mindentől, hogy aztán megerősödve és pozitívan térj vissza. Beszéljétek át, hogy mi jár a férjed fejében, amikor azt mondja, a gyerekektől nem lehet élni. Mit jelent számára az, ha él, hogy telne akkor egy napja? Mert sokszor vágyakoznak az emberek olyan dologra, amijük nincs, de nem tudják, mi az pontosan. Gyakori, hogy valaki elhagyja a családját a vágyaiért, de aztán rájön, hogy amit elveszített, az volt igazán értékes számára. Ha a tűz hiányzik a párodnak, akkor is kérdés, miért most keresi. Bár a kezdeti szenvedély azoknál a pároknál is alábbhagy ennyi év után, ahol hevesebben indult a viszony. Úgy vélem, a társad krízisben van. Nem elégedett az életével, a gyerekeinek nem tud örülni, a származási családjától is egyre távolabb kerül.
Olyan a kép, mint depressziós állapot esetén, amikor mindent sötéten lát az ember, kerüli mások, a szerettei társaságát is, ingerlékeny, és azoknak a dolgoknak sem tud örülni, amiknek korábban igen. Mielőtt szétköltözésen gondolkodnátok, érdemes lenne szakemberhez fordulni. Elképzelhető, hogy a férjed hangulati nyomottsága határozza meg a mostani állapotát, és ezért fordultak rosszra a dolgok. Talán ő is nyitott lenne a segítségre, ha a pszichoterápia azzal kecsegtetné, hogy megszabadul ezektől a nyomasztó gondoktól, amelyekben ő sem találja a helyét. Ha ebben a szituációban te is átveszed ezt a negatív szemléletet, és magadban keresed a hibát, akkor biztos, hogy nem tudod színesebbé tenni a napjaitokat, csupán ugyanolyan tehetetlenséget élsz meg, mint a párod. Azzal segíthetsz leginkább mindannyiótoknak, ha értékes embernek éled meg magad, olyan erőt képviselve, amihez mindenki szívesen kapcsolódik.
Ha kérdésed van, ide írhatsz szakértőinknek. 
A tartalomból:
- Társfüggőség
- Miért szeretünk adni?
- Cyberözvegyek – Férjük inkább a laptopjával bújik ágyba
- Miért fontos, hogy kapcsolatban élj?
- Apának lenni 20, 40, 60 évesen
- Méltósággal megöregedni
- Tavaszi tisztítókúrák
Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!