Ha máshonnan nem, a 80-as évek hollywoodi filmjeiből bárkinek ismerősek lehetnek a bérelt raktárak, ilyenekben szokták elrejteni a bűnözők a lopott holmit és a fegyvereket. A hétköznapi emberek viszont arra használják, hogy itt tárolják az éppen felesleges karácsonyi műfenyőt, vagy a költözés miatt fedél nélkülivé vált bútorokat. Ezek a raktárak nagyjából olyanok, mint egy sima társasház alagsori tárolói, csak megszorozva százzal, és a végeredmény legalább olyan hangulatos, mint egy parkolóház.
Erre tényleg van igény?
Pár évtized késéssel lemásoltuk a nyugati példát, és néhány éve Magyarországon is működik több úgynevezett sajátraktár. Bár elsőre kételkedtünk benne, hogy itthon akadna nagyobb számban ember, aki pénzt ad ki néhány négyzetméternyi helyért, a Csepel Művek területén üzemelő Self Store ötemeletes raktárépülete szinte teljesen tele van, és gondolkoznak a bővítésen. Ezen felbuzdulva meglátogattuk őket a festői Alumíniumhengerde utcában.
Hullát behozni tilos
„Gondoltam, megvárom, hogy idős nő jön, vagy fiatal. Ha idős, elmegyek, ha fiatal, maradok” – fogadott minket a szépen felújított téglaépület előtt egy munkaruhás férfi. Kiderült, hogy ő Béla, a munkatársak kedvenc bérlője, és azért jött, hogy benézhessünk a raktárába. Kulcsa ugyanis csak a bérlőknek van, és egyedül ők tudhatják, mit tárolnak itt, bár a házirend előírja, hogy hullát, fegyvert, drogot és gyúlékony anyagokat behozni tilos.
„Eddig a legextrémebb kérés az volt, hogy lehet-e itt lakni, de ez nem fér bele – mesélte nekünk Harsányi Dániel, a cég 26 éves értékesítési igazgatója. – Egyszer meg hajnali 3-kor hívott minket egy nő, hogy benn hagyta az útlevelét a tárolójában, és 5-kor indul a gépe. Kipattantunk az ágyból, és beengedtük.” Van olyan külföldijük is, aki egy nagy multinál dolgozott középvezetőként, amíg elege nem lett. Felmondott, bepakolta hozzájuk a cuccait, majd elindult, hogy körbevitorlázza a Földet.
Férfiak vs. nők
A sztorizás közben felérünk Béla tárolójához a 27 személyes teherlifttel, és egészen elképesztő látvány fogad minket:
| Férfimunka |
„Igen, ezt egy férfi pakolta” – jelenti ki némi büszkeséggel, és jelzi, hogy a nők pakolási módszereiről sincs jó véleménnyel. „Ha ihletet kapnak, beállítják a pasit a szoba közepére, hátára a szekrény, és irányítják, amíg ki nem centizik a tökéletes helyet.” Egyébként elismerte, hogy feleekkora hely is elég volna neki, ha szépen rakodott volna be. „De legalább már van egy út a közepén, és lehet közlekedni balesetmentesen” – menti a helyzetet.
Az egymásra halmozott kacatok között akad nyaraláson készült karikatúra, karácsonyi dekoráció, „kézi szövésű” perzsaszőnyeg, kis szék és nagy matrac. Kedvenc kompozíciónk a lábasok közé szórt hajcsavarótömeg.
Kinek a cipők, kinek a kiflis zacskók
„Húsz éve kilöktem volna ezeket az ablakon, de egy idő után lesznek tárgyak, amikhez az ember ragaszkodik. Ahogy egyre fiatalodok, engem is egyre több olyan tárgy vesz körül, aminek funkciója semmi, értelme nincs, csak van. Hetente egyszer bejövök, és bányászrezsőt játszom – magyarázza a sajátos humorú kétcéges vállalkozó. – Ennél csak az apukám szebb, aki összehajtogatja a műanyag zacskót, miután kivette belőle a kiflit, és hiába van már belőle huszonkettő másik, szerinte majd jó lesz az valamire. A lányomnak viszont csak a ruhák, a cipők és a laptop fontosak, nem is kell más a szingliélethez.”
A lánya nélkül egyébként ezt a raktárt sem vette volna ki. „Visszalőcsölték nekem ide Amerikából, és vele együtt élni egy istencsapás, mindent máshogy gondolunk. Ezért költöztünk. Egyszerűbb, ha verem a fejem a falba, akkor legalább tudom, miért fáj” – fejtegeti az okokat. A raktárat a neten találta, és azt szereti benne, hogy nem kell másnál kuncsorogni a helyért. „Többe kerülne, ha elvitetném szeméttelepre” – teszi hozzá.
Miután elbúcsúztunk Bélától, aki kakaós csigának nevezi a kukacot a mailcímében, még benézünk egy Olaszországból hazaköltözött anyuka raktárába, hogy lássuk, milyen az, amikor nő pakol. Profi, de a pont Bélának is jár, mivel a munka verejtékes részét valóban férfiak végezték el, ahogy ő azt lefestette.
| Női kéz nyoma |
Válnak vagy külföldre költöznek
„A bérlőink 80 százalék magánszemély, általában költözködés, felújítás miatt jönnek hozzánk, mostanában sokan válás miatt keresnek helyet, és egyre több olyan fiatal helyezi el itt a holmiját, aki külföldre költözik. A végtörlesztés idején is sok új ügyfelünk lett” – meséli Harsányi Dániel, amivel a társadalom helyzetéről is ad egy szomorkás képet. Volt olyan néni is, aki egy idő után nem tudott fizetni, és az otthonából is kilakoltatták. Végül rokonok fogadták be, elszállították oda a dobozait, és elengedték a kis tartozását.
„A mai napig megkérdezik tőlünk, hogy erre tényleg van igény? – mondja a fiatal értékesítési igazgató, akinek a keresztszülei a befektetők. – Aztán akkor értik meg, amikor ők is ilyen helyzetbe kerülnek. Még a nővérem is így volt vele, amíg nem szakított a barátjával.” Miközben a környékükön jönnek-mennek a cégek, ők két és fél éve megvannak, és életet vittek egy olyan épületbe, ahol a rendszerváltással megállt az élet. Előtte kohó, karácsonyfaégő-gyár és biciklialkatrész-gyár üzemelt a nagy hodályban, de rájuk ma már nincsen igény.
| Kis ipari hangulat |
Amerikában két tévéműsor is épül arra, hogy a hasonló raktárházakból a nem fizető bérlők cuccait veszik meg találomra, hátha találnak köztük kincseket. Harsányi Dániel mesélte, hogy az egyikben egy majdnem ötmillió forint értékű aranyrudat fogtak ki, miközben az összes cuccért kevesebb, mint tízezer forintot fizettek. Nálunk viszont bonyolultabb a szabályozás annál, hogy csak úgy el lehessen kótyavetyélni a nem fizető bérlők személyes holmijait, és a potyázók sem valószínű, hogy óriási értékeket ásnának ki. Itt a legrosszabb, ami a rossz bérlőkkel történhet, hogy kapnak még egy lakatot a tárolójukra, amihez már nincsen kulcsuk.