Apának lenni 20, 40 és 60 évesen

„Nem tudom, elég jó szülő leszek-e”
Fodor Tamás (29), Nagy Dia (34) és Heléna (9 hónapos)
Tamásnak még esze ágában sem volt a bulikat hanyagolni, de kislánya érkezése változtatott a megszokott menetrenden. Szerencsére gyorsan kiderült, mindenről nem kell lemondani a család bővülésével, ám a haverok csípős megjegyzéseire nem árt felkészülni.

„Két bátyám van, és én is nagy családot terveztem. Csak nem ilyen hamar! – vallja be őszintén Tamás. – Tavaly még a vállalkozásom építése, a kötetlen programok szervezése és a gyönyörű barátnőmmel kettesben töltött órák intenzív megélése foglalkoztatott. Eszembe se jutott, hogy egy újszülött gondozására áldozzam az estéimet. Lénus váratlanul érkezett. A párommal nagyon meglepődtünk, mert az mégiscsak más, ha vágysz valamire, tervezgeted, vagy ha azonnal ott is terem. A kezdeti döbbenet után két nap alatt gyorsan átgondoltam a jövőt. Számba vettem, mi az, amin változtatnom kell. Társasági ember vagyok, ezért féltem, hogy nem jut majd idő a barátokra vagy a sportolásra. Tudom, hogy a bulikat egy idő után úgyis megunja az ember, de egy évvel ezelőtt még nem tartottam ott, hogy a felhőtlen szabadságot lecseréljem a családi programokra.”
A fiatal kispapa helyzetét az is nehezítette, hogy az ismerősei körében senkinek sincs még gyereke. Így mindenki csak ijesztgette, és értetlenül néztek rá, amikor az érkező jövevényről beszélt. „Persze a kislányom születése után magától kialakult bennem az az érzés, hogy a család a legfontosabb. És most már azt is tudom, ha az ember ügyesen szervez, és megértő a párja, akkor az élet majdnem változatlanul mehet tovább. Ma is el tudok menni bulizni, vagy akár pár napra is elutazhatok a haverokkal. Csak már nem teszem olyan nyugodtan vagy szívesen, mint régen – mondja Tamás. – De az érzések kialakulásához azért idő kellett.”
A babáknak az első pár hónapban leginkább az anyukájukra van szükségük, de Tamás már rögtön részt szeretett volna vállalni a pici körüli teendőkben. Bár pelenkázni nem szeret, az etetést szívesen vállalja, a fürdetéseket pedig soha nem hagyná ki! „Tudom, ez még nem elég ahhoz, hogy jó kapcsolat alakuljon ki Léna és köztem, de idővel közelebb fogunk kerülni egymáshoz – folytatja az apuka. – Szerintem a köztünk lévő viszonylag kicsi korkülönbség is jót tesz majd: könnyebb lesz kommunikálni.” Tamás ugyan már kezd ráérezni az apaság igazi ízére, szorongásból még mindig akad bőven. „Komolyan aggódom, hogy jó apja leszek-e Lénusnak. Sokszor gondolkozom rajta, hogy meg tudom-e majd adni neki azt a tudást, amire szüksége van, és a legjobbat hozzuk-e ki belőle anélkül, hogy elrontanánk. Egy idősebb férfinak ez biztosan könnyebb, nekem állandó kétségeim vannak, hogy jól döntünk-e a vele kapcsolatos dolgokban.”

„Olyan az apaság, mint egy jó bor: ízlelem, élvezem, szeretem”
Vízler Zsolt (43), Nyirádi Luca (32) és Deján (16 hónapos)
Zsoltot már nem idegesíti a gyerekzsivaj, a maszatos kéz vagy a szanaszét heverő játékok. Két nagyfiú után a 16 hónapos Dejánnal az apaság új oldala nyílt meg előtte, ahol már a babáé az első hely.

„Lemaradtam a két nagyobb gyerekem első lépéseiről. És nem azért, mert nem érdekelt, egyszerűen lekötött a karrier, a napi gondok. Most viszont a kisfiam minden pillanatát megélem – meséli Zsolt, hogyan változtatta meg érzéseit az új kapcsolatából született kisbaba. – A 14 és 16 éves gyerekeim is velem élnek, de most a kicsi érkezésével felerősödött bennem az apai ösztön. A család fontosabb helyre került az életemben. Bár bevallom, a kispapaszerep ennyi év után kicsit furcsa volt.”
Párja, Luca terhességét 5-6 hónapig nem nagyon követte nyomon, az anyagi biztonság megteremtésén kellett dolgoznia. „Természetes volt, hogy lesz még egy gyerekem, nagyon vártuk, de csak akkor fogtam fel, amikor Deján egy hónappal korábban megszületett. Az aggódás, a félelem szinte varázsütésre átalakított. Attól a pillanattól kezdve csak a baba és Luca járt a fejemben. Huszonévesen is büszke voltam a gyerekeimre, de most, 40 felett mindenhol mindig a kisfiamat emlegetem. Felfokozott, hiperaktív érzés fogott el. Régen az apaság nem okozott ilyen szenvedélyt. Talán azért, mert Deján lesz az utolsó pici babám?” – tűnődik az apuka. Az elmúlt közel 20 év tapasztalata és rutinja megtanította Zsoltot, hogyan kell félretenni a napi gondokat. Így most már teljes mértékben a családot helyezi előtérbe. „Rájöttem, mennyi mindent lehet tanulni egy gyerektől vagy éppen miatta. Észreveszek olyan dolgokat, amelyek eddig természetesek voltak, vagy nem tűntek fel a napi hajszában – folytatja. – Olyan ez, ami velem történik, mint egy klassz mozi vagy egy jó bor: ízlelem, élvezem, szeretem. És már tudok felhőtlenül boldog lenni és boldoggá tenni. Ha kell, akkor 43 évesen a fejembe húzok egy bohócsipkát, és négykézláb mászkálok a lakásban.”

„Fiatalon még nem fogtam fel, milyen csoda a gyereknevelés”
Ránky Miklós (63), Ránkyné Szalay Rita (33), Emese (5,5), Zsófi (4), Bence (1,5) és Rita (3 hónapos)
60 év felett családot alapítani ritkaság. Miklós igazi kuriózum, mert ő ráadásul nemcsak egy gyereket vállalt, hanem négyet. Szerinte nem a kor számít, hanem az, hogy az együtt töltött idő alatt mivel vértezi fel az apa az utódokat.

„A környezetünk nehezen fogadta el a kapcsolatunkat, hiszen tényleg nem mindennapi. Volt olyan rokonunk, aki azért aggódott, hogy nem lesz gyerekünk, mert nekem már úgyis van egy felnőtt fiam” – kezdi a különleges család történetét Miklós. Persze mindenki megdöbbent, amikor bejelentették, hogy jön az első baba. Miklós akkor már közel járt a 60-hoz. „Nem foglalkoztam azzal, ki hány éves, bíztam magamban, az erőmben. 14 éves voltam, amikor az édesapám meghalt egy vitorlásbalesetben. Nagyon fájt, mert rendkívül szoros volt a kapcsolatunk. De tudom, hogy 14 évig fantasztikus apám volt. Mai napig emlékszem a mondataira, és azokra a dolgokra, amiket tőle tanultam. Aki azt kérdezi tőlem, nem félek-e, hogy a gyerekeim hamar apa nélkül maradnak, elmesélem az én történetemet, és hozzáteszem, egy válás következtében is el lehet veszíteni egy szülőt.”
Miklósék első gyereke hitelesítette a környezetük előtt házasságuk érzelmi alapját. A második kislánnyal váltak igazi családdá, a harmadik babára pedig már az orvos is azt mondta, ilyen optimizmust még nem látott. „Minden gyerekkel kerekebb lett a család. A negyedik babát viszont már mindenki túlzásnak tartotta, ráadásul az utolsó két hónapban a feleségemnek, Ritának végig feküdnie kellett. Mi viszont éreztük, hogy így lesz teljes a csapat! – mosolyog az apuka, aki őszintén vállalja, fiatalon, első fia születésénél tizedét sem fogta fel annak a csodának, amit egy gyerek nevelése jelent. – Olyan ez, mintha egy ismeretlen országba mennénk kirándulni. Azt hisszük, mindent láttunk, de valójában csak a felszínt kapargattuk. Régen roppant fontos volt egy lakásfelújítás, most elnapoltuk, még ha ez kellemetlenségekkel jár is. Inkább arra figyelünk, hogy a kicsi nyugodtan tudjon szopni, legyen elég tej, mert ezzel alapozzuk meg az egészségét. Nagy előny az életkorom abból adódóan is, hogy előre látom a dolgok következményét. Tudom kezelni az anyóssal való vitát, a gyereknevelési kérdéseket, és jobban őrzöm a párkapcsolatomat, mint 30 évvel ezelőtt. Semmi hátrányát nem érzem annak, hogy elmúltam 60, még a derekam sem fáj a srácok cipelésétől.”

Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:

• Miért szeretünk adni?
  
• Cyberözvegyek – Férjük inkább a laptopjával bújik ágyba
  
• Méltósággal megöregedni
  
• Társfüggőség
  
• Tavaszi tisztítókúrák

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!