Van visszaút, ha nincs szex?

Hevesi Krisztina szexuálpszichológus írása | 2012. Július 03.
Ma a szexuális vágy hiánya az egyik leggyakoribb panasz a szexuálterápiákon. Amerikai adatok szerint már a 18–29 éves nők egyharmada, s az ugyanilyen életkorú férfiak 15 százaléka is erre panaszkodik. Vajon mit rontunk el?
Van visszaút, ha nincs szex?

Korunk mindenhol jelen lévő, masszív erotikát sugárzó üzenetei azt az illúziót keltik bennünk, mintha valami baj lenne velünk. Saját magunkat és szexuális kapcsolatainkat a felkínált ideálokhoz mérjük, s ettől egyre rosszabbul érezzük magunkat a bőrünkben. Ez természetesen nem véletlen, hiszen így adható el minden termék és szolgáltatás, amely azt az ígéretet vetíti elénk, hogy általa szexisebbek, kívánatosabbak lehetünk, izgalmasabb lesz a szexuális életünk. Modern kultúránk előbb lerombolja nemi életünket, majd kínál rá „megoldást”. Már egy közel félórás tévénézés is kimutathatóan csökkenti önértékelésünket, hiszen folyamatosan a tökéletes női külsőt és a maximális férfiteljesítményt állítják a középpontba. A férfi vizuális típus a szexben, az erotikus képek indítják be az érdeklődését. Az átlagnál szebb nők megtekintése után azonban saját partnerét jóval gyengébb külsejűnek, magát pedig pechesebbnek ítéli meg. Ha tehát a média az általa sugalmazott irreális mértékekkel befolyásolja a férfi szexuális vágyát, azzal közvetve a párkapcsolatokba avatkozik be.

Pornófilmek bűvöletében
A vizuálisan eltorzított férfipotencia helyreállítására a szexipar kínálja magát. A pornó nagyobb üzlet, mint a futball, a baseball és a kosárlabda együtt! De milyen hatással van ez a párkapcsolatokra? Egy átlagos pornófilm megtekintése után kimutatható közvetlen hatások: 1. a férfiak inkább egyetértenek a nőket leértékelő attitűdökkel; 2. kevésbé érzik szerelmesnek magukat a párjukba; 3. szexuálisan már nem találják olyan vonzónak a társukat. A fiktív képek elveszik tehát tőlünk természetes működésmódunkat, majd az általuk kínált „orvosság” nemritkán „gyógyszerfüggőséget” okoz. Túladagolás esetén feltétlenül…

Időzavar és McSex
Gyakran mondjuk, hogy hedonista kultúránk a vágyak hajszolására épül. Nos lehet, hogy kergetjük az élvezeteket, de rohanó életvitelünkkel el is futunk mellettük. Két fontos örömforrásunk – a szeretkezés és az étkezés – igazi élménnyel csak akkor jár, ha időt fordítunk rájuk, s nem feledkezünk el társas jellegükről. Közös étkezéseinket azonban gyorsétkezdékre, s szerelmi életünket is leginkább sietős együttlétekre, McSexre cseréltük. Ám a léleknek szüksége van rítusokra – és várakozásra is. Ha ezeket nem adjuk meg magunknak, nemcsak a közérzetünk lesz egyre rosszabb, de a szexuális életünk is ellaposodik.

    Szakértőnk tanácsai

    • A nők ma egyre inkább egymásra licitálnak, bármire hajlandók, csak őket válassza a férfi – mondja Hevesi Krisztina. – Ez rossz stratégia! Ne fordítsuk meg a klasszikus szereposztást. Ha mi hajszoljuk a férfit, annak persze örül, hisz nem kell tennie semmit, de szexuális étvágya hamar csökkenni kezd.
    • Az önbeteljesítő jóslatok működnek. Ha „rettegve figyeljük” a vágy elmúlását, s arra fókuszálunk, hogy a kezdeti lobogáshoz képest mérséklődés tapasztalható, akkor egyre csalódottabbak leszünk – ami aztán valóban kioltja a szenvedélyt. Higgyük el: az erotikus vonzalom magas szintje fennmaradhat.
    • A legfőbb mumus az elvárás, a „kell” szó. A házastársi „kötelezettség”, ahogy néha még ma is nevezik, minden, csak nem öröm. Tartós kapcsolatban is próbáljuk megőrizni spontaneitásunkat, lazaságunkat és játékosságunkat. Ne másokhoz idomuljunk, a szabályainkat mi alkossuk meg!

    Ha elvész a kihívás
    A kötelesség és az elkényelmesedés egyaránt kátrány a motorban. A szerelmet és izgalmat, a köszönömöt és az örömmel adást felváltja a „papírom van róla” és a „természetesnek veszem” felfogás. Túl biztosak leszünk a dolgunkban – hisz a másik „aláírta” a holtomiglan-holtodiglant. Vágyunk a biztonságra, mégsem tudunk mit kezdeni vele. Elfeledjük, hogy a másikat el is lehet veszíteni. Sportpszichológiában a karrierjét feladni szándékozó fiatalt gyakran kérjük, hogy képzelje el a jövőjét, akár már a holnapját is a sport nélkül. Ekkor tudatosodik benne mindaz a pluszöröm – a teljesítmény, a kiválasztottság, a siker íze, a barátok megbecsülése, az újságos gratulációja –, amit korábban észre sem vett, mert figyelmét a lemondás és az önsajnálat képei töltötték be. A jó megszokottá válik – itt kezd ellaposodni a szexualitás is, és itt léphet be sok kapcsolatba a szerető. Egy kis bizonytalanság izgalmat jelent, és ez adja meg a tiltott gyümölcs varázsát. Ez a magyarázata annak is, hogy sokszor olyan emberekkel keveredünk munkahelyünkön intim viszonyba, akik mellett az utcán unottan elsétálnánk. Otthon már nincs szenvedély – mentegetőzünk –, az csak a kapcsolatok elejére jellemző. Holott ez nem igaz: semmilyen törvényszerűség nem írja elő, hogy egy tartós kapcsolatban a szexualitásnak unalomba kell fordulnia. Igyekezzünk minél nagyobb távolságot tartani a médiamanipulációtól, ne hagyjuk magunkat elkényelmesedni, ne mondjunk le egymásról, és beszéljünk a másikkal a problémákról! Ha igazán fontos a kapcsolat és a szexualitás, akkor tudatos figyelemmel akár egy életen át megőrizhetjük a szenvedélyt, és sok örömet szerezhetünk egymásnak – az ágyban is.

    Bővebben a témáról:
    A Nyitott Akadémia Párkapcsolat Klinika című gyűjteményes kötetében tíz szakember kiváló írásait találod a párkapcsolatok jellegzetes problémáiról és megoldásuk lehetőségeiről.

    Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
    A tartalomból:

    Exit mobile version