“Belül pörögtem, mint egy ketrecbe zárt tigris”

„Ha a bipoláris zavaromról kérdeznek, már úgy beszélek róla, mint a múltam egy részéről, amit sikerült magam mögött hagynom – meséli Barbara. – Az érettségi évében kezdett megfordulni velem a világ. Mindig is érzékenyebben reagáltam az eseményekre, de addig tudtam ezt kezelni. Eleinte azt vettem csak észre, hogy jeles eredményeimet egyre több erőfeszítéssel tudtam megtartani, és nehéz lett a tanulás. A kapcsolataim is változni kezdtek. Kevésbé értettem szót az emberekkel, a hozzám közel állókkal is gyakran keveredtem konfliktusba, és magamat sem értettem igazán.”
A bipoláris depresszióban szenvedő betegek mindennapjait a hangulati labilitás jellemzi. De általában emiatt senki nem következtet jelentősebb problémára.

„Az érettségit követő időszakban erősödött bennem az az érzés, hogy gond van velem. Érdekelt a pszichológia, és egyre többet olvastam ebben a témában. Volt egy barátom, akiről tudtam, hogy akkoriban fordult pszichiáterhez, és tanúja voltam annak is, hogy egyre jobban lett. Elkértem tőle a kezelőorvosa elérhetőségét. A doktornő rögtön megállapította, hogy komolyabb pszichés zavarom van.” Az első diagnózis skizofrénia volt. Ez súlyosabb és eltérő tünetekkel is jár, mint a bipoláris depresszió, de az antipszichotikum, amit felírtak Barbarának, megfelelő volt a bipoláris hangulatzavar kezelésére is. Így körülbelül két hét után hirtelen javulást tapasztalt a fiatal lány. „Mintha egy hosszú álomból ébredtem volna. Egy rövid, kiegyensúlyozottabb időszak következett egészen a gyógyszerváltásig – amit a súlyos mellékhatások indokoltak. Az egyik tabletta hormonális változásokat idézett elő, kellemetlen, elsősorban nőgyógyászati tünetekkel járt.”
A hangulatzavar és a hormonális működések kölcsönösen befolyásolják egymást, így nehéz, de fontos, hogy a páciens gyógyszeres kezelése folyamatosan megfelelően be legyen állítva. Máskülönben nemcsak a hangulatzavarok, hanem a gyógyszerek játékszerévé is válik a beteg szervezete.

„Ingerült voltam, aztán túl jókedvű

A bipoláris depressziót háromféle tüneti állapot jellemzi: a mániás, a depressziós és a kevert. Egyén- és helyzetfüggő, hogy kinél mikor, milyen hosszan és melyik jelenik meg. Barbarának az évek során többször voltak átmeneti, kritikusabb időszakai. A folyamatos kezelés hatására azonban enyhültek a mélypontok, és az évek elteltével ritkábbak és rövidebbek is lettek. „Amikor mániás vagy hipomániás (a mánia enyhébb verziója) voltam, nem is akartam kigyógyulni – folytatja a lány. – Dúlt bennem az energia, túlzott jókedv és önértékelés jellemzett. Jóval intenzívebben éltem meg a nőiességemet is. Aktív és kreatív voltam, felgyorsultak a gondolataim és a beszédem, felerősödött bennem az igény a szociális élményekre. Ám ha úgy éreztem, hogy valaki nem partner ebben, könnyen megváltoztak az érzéseim. Ezek a kevert állapotok a legrosszabbak. Ingerült lettem, a feszültség fizikailag, az izmaimban is érezhető volt. Belül pörögtem, mint egy ketrecbe zárt tigris, és olykor már az öngyilkosság is megfordult a fejemben. A hangulatok rabja voltam.”

„Belül pörögtem, mint egy ketrecbe zárt tigris, és olykor az öngyilkosság is megfordult a fejemben.”

„A konfliktusok összezavartak

Barbara a szüleivel és a barátaival is megosztotta a problémáját. A környezete többnyire nyitott volt, de ő egy darabig csak a betegségével tudott foglalkozni. „Amikor a párkapcsolatomban se veled, se nélküled helyzet állt elő, vagy komolyabb családi konfliktusokba kerültem, az mindig rontott a helyzetemen. Sokszor tapasztaltam, hogy miközben erősen próbáltam kontrollálni a viselkedésemet, a visszajelzések azt sugallták, elhagyom magam. Nem hibáztatom a többieket, én sem tudtam megértetni velük, mi történik velem, és ők sem tudták, mikor hogyan segítsenek. Sokáig éltem párkapcsolatban, talán a barátom volt az egyetlen, aki az empátiájával képes volt kezelni. Erős támaszt és biztonságérzetet nyújtott, de a viszonyunk felőrlődött ebben a közös küzdelemben.”

Tünetmentesen 9 hónapja

Barbara pszichiátert váltott, az pszichológushoz küldte, aki felvetette, hogy Barbarának bipoláris hangulatzavara van. Ekkor kezdett terápiára is járni. „Életem egyik legjobb döntése volt, hogy a gyógyszerek mellett pszichoterápiás kezelésben is részt vettem. Rengeteg problémán segített át a személyiségfejlődés, a konfliktuskezelés és az önismeret terén. Meditációs, imaginációs gyakorlatokat végeztünk. Ezekre az alkalmakra készülni is kellett: otthon megadott téma szerint festettem, és különböző motívumokkal dolgoztunk. A művészetterápia közel áll hozzám, imádok rajzolni. De volt, hogy csak beszélgettünk a találkozókon. Így sikerült magamat reálisan látni.”
Akkoriban Barbara próbált visszatérni a „normális” élethez: továbbtanult, és dolgozott is. Mivel pszichiáterénél a kezdeti sikerek után nem vált maradéktalanul tünetmentessé, ismét váltott, ahogy ez hasonló betegek kezelésénél nem ritka. Az új doktor hormonális kivizsgálást kért, és ennek kapcsán fény derült az enyhe, de a gyógyszerek hatását befolyásoló inzulinzavarra. Amint ezt orvosolták, megtalálták a pszichiáterével azt a gyógyszer-kombinációt is, amely nem járt mellékhatásokkal. A teljes tünetmentességet 9 hónapja érte el, amikor családja segítségével önálló életbe kezdett egy saját lakásban. „Eleinte tartottam a költözéstől, de hihetetlen lendületet adott. A bipoláris zavaromat, ha jelen is van az életemben olykor – fronthatások idején vagy erőteljes konfliktusnál –, már tudom kezelni, és nem szól bele a mindennapjaimba. Úgy érzem, visszanyertem az irányítást az életem felett.”

Teljes értékű élet

„A bipoláris zavar krónikus betegség. Tipikusan fiatalfelnőtt-korban kezdődik, majd többnyire végigkíséri az életet. Örökletes, de környezeti, pszichés, szociális faktorok is szerepet játszanak a kialakulásában – mondja dr. Semjén Esztella pszichiáter. – A betegekre jellemző, hogy a hosszabb-rövidebb egyensúlyi állapot után hangulatuk szélsőséges lesz. A depressziós időszakban a rosszkedvhez az észlelés, a gondolkodás, az aktivitás, az étvágy és az alvás kedvezőtlen változása társul. Súlyos esetben önvádolás és hipochondriás téveszmék is kísérhetik, vagy éppen teljes gátoltság. Ez igen kellemetlen állapot, ezért ilyenkor könnyebben kérnek és fogadnak segítséget a páciensek. A mániás szakaszban a hangulat tartósan emelkedett, akár euforikus. Nagy önbizalom, fokozott aktivitás, kisebb alvásigény, gyakran gátlástalan viselkedés, túlzott költekezés figyelhető meg az érintetteknél. Enyhébb lefolyása a hipománia, ezt nagyon szeretik a betegek, mert produktív időszak. Mindemellett előfordulhatnak kevert állapotok is, amikor egyszerre vannak jelen depressziós és mániás tünetek. Jelen tudásunk szerint a betegség nem gyógyítható, a kezelés célja a visszaesések megelőzése, az egyes epizódok tüneteinek és időtartamának csökkentése. A gyógyszeres kezelés alapját a hangulatstabilizáló szerek jelentik, de fontos a pszichoedukáció, a terápia is. Ezalatt a páciens megismeri saját betegségét, így képes felismerni az egyes epizódok figyelmeztető tüneteit. Ezeket megtanulja kezelni, és rájön, mikor kell orvoshoz fordulnia. Aki a terápiás utasításokat követi, teljes értékű életet élhet.”

Te is küzdesz hasonló hangulatzavarokkal? Írd meg nekünk, hogyan vetted fel a harcot a betegségeddel a psziche@ sanomamedia.hu e-mail címre!

Cikkünk a Nők Lapja Psziché június–júliusi számában jelent meg.
A tartalomból:

• A drogról tabuk nélkül – Szabó Győzővel és Csernus Imrével
  
•  Így kezeld a kamaszt! Interjú Tari Annamáriával és Vekerdy Tamással
  
•  Az eltűnt szex nyomában – Van visszaút, ha elmúlik a vágy?
  
• EQ – A 21. század legfontosabb képessége
  
• Példamutató nagymamák

  Ha szeretnél előfizetni a magazinra, itt megteheted!