Azt már korábbi kutatások is kimutatták, hogy a pozitív érzelmek segíthetnek a nehézségek idején, a mostani vizsgálat azonban az első, amely során manipulálták a résztvevők mosolyát, és így figyelték meg annak hatását. A Kansas Egyetem kutatója, Tara Kraft és munkatársa, Sarah Pressman a Midwestern Egyetemről kértek fel 169 jelentkezőt, akiket a kísérlet során három csoportra osztottak. Mindhárom csoportnak betanítottak egy-egy arckifejezést, melynek során evőpálcikákkal a szájukban kellett különböző mimikákat mutatniuk.
Egy részüknél semleges arckifejezést kértek, másik részüknél hagyományos mosolyt, amikor csak a száj körüli izmok lépnek működésbe, végül, a harmadik csoporttól az igazán őszinte, Duchenne-mosolyt, melynek során a száj körüli izmok mellett a szem izmai is működésbe lépnek. A pálcikáknak az volt a szerepük, hogy a résztvevők tulajdonképpen anélkül mosolyogtak, hogy tudatában lettek volna, összességében ugyanis csupán egy részüket kérték fel arra, hogy tényleg mosolyogjanak.
A kísérlet második részében az alanyokkal különféle tevékenységeket végeztettek azzal a céllal, hogy stresszes helyzetbe hozzák őket. A feladatok közben a résztvevők folyamatosan a szájukban tartották a pálcikákat, majd ezt követően megmérték szívritmusukat, illetve ki is kérdezték őket érzelmi állapotukról.
A vizsgálatból kiderült, hogy azok, akik bármelyik mosolyt „produkálták”, kevésbé élték meg stresszesnek a feladatokat, mint azok, akiknek semleges maradt az arcuk. Még azokra is igaz volt ez, akiket külön nem kértek meg arra, hogy mosolyogjanak, csupán a pálcika késztette őket erre, ami alátámasztja azt a nézetet, miszerint a mosoly még akkor is segít a nehéz helyzetekben, ha mögötte nincs valódi boldogság.