Egy friss internetes felmérésből az derül ki, hogy a magyar szülők 54 százaléka sosem ütné meg a csemetéjét, pedig 70 százalékuk elismeri, hogy hatékony nevelési eszköz. Ugyanakkor a különböző gyermekvédelmi szervezetek nem győzik hangsúlyozni, hogy akiket veréssel fegyelmeznek, agresszívebbek és általában idegesebbek lesznek. Fény derült arra is, hogy akik verik a gyereküket, azok 85 százalékát szintén bántották a szüleik.
Gyereknevelés = túlélőtúra?
„Sokszor valóban nehéz higgadtnak maradni, ha a gyerek ellenkezik – mondja Lili (34). – Amikor az ember egész nap a kicsi körül ugrál, ebédet főz, takarít, kutyát sétáltat, mos, tereget, és még a férjével is megpróbál beszélgetni a nap végén, bizony elfárad. Néha már az esti fürdetés is egy újabb állomás a napi túlélőtúrán. A lányom is elfárad, feszültebb estére, ezért szokatlan dolgokat csinál, például rácsap a kezemre. Egyszer megcsípett, és mivel én is ingerült voltam, gondolkodás nélkül visszaadtam. Akkor ez hatásos volt, abbahagyta, de nem vagyok híve még az efféle bántalmazásnak sem. Arra törekszem, hogy megértsem és higgadtan kezeljem a gyerek viselkedését. Lefekvés előtt fontos a meseolvasás és az összebújás.”
„Ha a szülők fáradtak, a gyerek pedig igényelne egy kis figyelmet, akkor rosszalkodással vívja azt ki – mondja Soltész Kriszta. – A felnőttek idegességétől ő is feszült lesz, gondolhatja, hogy miatta veszekednek, rá mérgesek. El kell magyarázni neki, mi a helytelen a magatartásában, illetve ha idegesek vagyunk, akkor azt, hogy nem vele van gondunk. Ezzel fejlesztjük az empátiáját. Amennyiben a csípés egyszeri, és nem dühből születik, viccesen, gyengéden visszaadhatjuk, s ezzel eltereljük a gyerek frusztrált viselkedését a móka felé.”
| Mi a büntetés célja? Hármas célról beszélhetünk. Egyrészt az áldozatot kárpótolni kell, például ha a nagyobb testvér rácsapott a kisebbre, kérjen bocsánatot. Másrészt a „vétkesnek” meg kell értenie, miért rossz, amit tett, hogy ne ismételje meg. Harmadrészt „le kell mosni” a gyerekről a vétket, hogy ne azonosuljon vele. Tehát ne őt, hanem a viselkedését minősítsük. Ne azt mondjuk, hogy „rossz vagy”, hanem hogy „amit tettél, az rossz volt”. |
A nagyszülő bölcsessége
„Kezdő szülőként egyszer büntettem a lányomat hideg zuhannyal, amikor hisztizett, utána persze nagyon megbántam – meséli Jutka (59). – De a gyerekeim felnőttek, most ők tanulják, hogyan legyenek jó apák és anyák. Amikor látom rajtuk, hogy idegesek, mindig azt mondom, hogy a gyerek nem ostoba. Beszéljenek vele, mondják el neki, hogy amit tesz, az miért nem jó. De ne alkalmazzanak erőszakot, azzal nem érnek el semmit. Én nagymamaként is ezt az elvet követem. Amikor például a négyéves unokám nem akarta visszaadni a kockacukros tálkát, elmondtam neki újra és újra, hogy ha még több cukrot eszik, nem tud ebédelni, rosszat tesz a fogainak, és különben is szomorú vagyok, amiért nem fogad szót. Ez utóbbi hatott rá.”
„A kezdő szülők valóban követnek el hibákat, főleg mert stresszelnek, nincs tapasztalatuk, és annyi elvárás hárul rájuk – mondja a pszichológus. – Nem kell keménykedni, mert bár az első pofon általában hatásosnak tűnik, és a gyerek »jobban« kezd viselkedni, legközelebb már lehet, hogy két pofon kell, majd három, és nincs megállás. A nevelés célja nem az, hogy a fájdalomtól való félelmében, a tekintélyszemély jelenlétében viselkedjen jól a kicsi, hanem hogy megértse és átélje, mi helyes és helytelen. Inkább mondjuk azt például, »apa nem lenne büszke rád, ha ezt látná«. A nagymama jól tette, hogy türelmes volt, és elmondta, mit vált ki belőle a gyerek viselkedése. Ezzel segített neki megérteni mások érzéseit.”
A jutalmazás ereje
Kutatások szerint a leghatékonyabb az ún. „mérvadó szülői magatartás”, mely elfogadó, szerető légkörben, de elvárásokat támaszt a gyerek felé. Dicsérjük a kicsit, ám ne általánosságban, hanem konkrétan. Fontos, hogy a büntetés, illetve a jutalom kövesse a tettet, ne este tegyük szóvá a reggeli rosszalkodást. Eredményes lehet a kedvenc játékának vagy hobbijának megvonása is. Ésszel és szívvel kell büntetni, nem indulatból és kegyetlenül. Nyilván nehezebb demokratikus eszközökkel nevelni, több időt, energiaráfordítást igényel, de az eredmény tartós és a legtöbb esetben mindenki által elfogadható.
Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg.
A tartalomból:
- Dosszié: Vágyaink 50 árnyalata
- Vekerdy Tamás a hiperaktív gyerekekről
- Mikor vagyok jó anya?
- Olvasmányok őszi estékre
- Kire ütött ez a gyerek?
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted!