Erika Leonard éveken keresztül élte a középosztálybeli angol feleségek izgalmakban kevéssé bővelkedő életét. Először dolgozott, majd a fiai megszületése után főállású háziasszony lett, akiről nagy valószínűséggel senki sem tudta, hogy miközben vásárol a hipermarketben, vagy éppen muffint süt a gyerekek iskolai ünnepségére, valójában mi jár a fejében. Aztán egyik napról a másikra megtudta az egész világ. Miután kiderült, hogy E. L. James néven ő követte el a könyves sikerlistákon taroló, A szürke ötven árnyalata című regényt, az ötvenhez közelítő Erika bevallotta: az időközben trilógiává bővült műről ordít a kapuzárási pánik, a szexjelenetekbe beleírta minden titkos erotikus fantáziáját.
„A szexfantáziák lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy szégyenkezés és kockázat nélkül kifejezhessék vágyaikat.”
Hódít a „mama-pornó”
A történet, ha valaki nem olvasta volna (bár az eladási adatok szerint mindenki olvasta), a bájos seattle-i egyetemista lány, Anastasia és a jóképű fiatal multimilliomos, Christian Grey nagy szexuális egymásra találásáról szól. Ez eddig persze nem túl eredeti ötlet. Hogy a kezdetben az Alkonyat-saga továbbgondolásának indult sztorit mégis mi tette a leggyorsabban fogyó puha kötésű kiadvánnyá, (világszerte 40 millió példányban kelt el), arra az elemzők szerint egyértelmű a válasz: az, hogy benne a tapasztalatlan szűz némi hezitálás után készségesen bonyolódik szado-mazo kalandokba a szexet keményen szerető Grey-jel. Mindezt pedig a szerző nagy kedvvel részletezett, túlfűtött jelenetek formájában osztja meg velünk. Mivel az olvasók többsége – a vásárlói adatok alapján – a középkorú hölgyek köréből került ki, az ötven árnyalat trilógiára egykettőre ráragadt a „mamapornó” csúfnév. Tagadhatatlan, hogy ez az első olyan nyíltan erotikus tartalmú könyv, amelyet a nők bátran olvasnak a metrón, és nem húzzák rá álcázásul mondjuk Kant A tiszta ész kritikája című művének impresszív borítóját.
Mire vágynak a nők?
Bár Ms. Leonard korábban nem próbálkozott könyvírással, trilógiájának kirobbanó sikere azt bizonyítja, valamire nagyon ráérzett. Az általa (is) képviselt jelenség A dolgozó nők képzeletbeli élete címmel még a tekintélyes amerikai magazin, a Newsweek címlapjára vezető utat is megtalálta. A cikk hosszasan elemzi, újabban mennyire elárasztották a piacot a női szexuális alávetettséget ábrázoló alkotások. A Csajok című, huszonéves New York-i lányokról szóló sorozatban például a hősnő szintén beleegyezik abba, hogy barátja szex közben megverje, és ezt nagyon izgatónak találja, miközben barátnője halálra unja magát gyengéd és figyelmes párja oldalán. A pszichoanalízis születéséről szóló, nálunk az idén tavasszal bemutatott filmben (Veszélyes vágy) Keira Knightley – mint Jung és Freud közös tanítványa, a szexis Sabina Spielrein – él át ütlegelős szexet. Ehhez a színésznő saját bevallása szerint úgy tudta összegyűjteni a bátorságát, hogy jó néhány felest bedobott a felvétel előtt.
A Psychology Today vizsgálatainak összesítése alapján a nők 31–57 százaléka szokott arról fantáziálni, hogy valaki akarata ellenére szexre kényszeríti. Mindebből a cikkíró azt a következtetést vonja le, hogy az élete minden egyéb területén a férfiakkal rivalizáló, független és erős 21. századi nő igazából nem akar mindig egyenlő lenni, hanem szívesen megszabadulna az állandó bizonyítási kényszertől, és legalább az ágyban örömmel alávetné magát a férfinak. Ahogyan Simone de Beauvoir fogalmazott, amikor szemére vetették, hogy feminista elveivel szöges ellentétben a magánéletében alárendeli magát Jean-Paul Sartre-nak: sajnálom, ha ki kell ábrándítanom a feministákat, de szomorú, hogy közülük oly sokan csak elméletben élnek, nem a való életben! A már említett Csajok egyik jelenetében a hősnő a nőgyógyászati vizsgálószéken fekve perverz módon arról fantáziál, milyen jó lenne, ha kiderülne, hogy AIDS-es, mert akkor egy csapásra megszabadulna az ambícióitól és attól a felelősségtől, hogy kezdjen valamit az életével. A sikeres modern nő számára ebből a fárasztó, folyamatos készenlétből jelent átmeneti kiszabadulást a szexuális behódolásról szőtt ábránd.
Vonzó erőszak
„Míg a férfiak olyan jeleneteket képzelnek el a legszívesebben, ahol a nő önkielégítést végez, vagy nők egymással szeretkeznek, addig a női top erotikus fantáziák között valóban ott találjuk a megerőszakolást – fogalmaz Bede Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, a Magyar Szexuálterápiás és Párterápiás Egyesület elnöke. – Ez természetesen nem azt jelenti, hogy az illető a valóságban is erre vágyna. A jelenség mögött az a pszichológiai magyarázat rejlik, hogy bár látszólag a csapból is szex folyik, a szexualitás a mai napig bűnös dologként él számos ember fejében. A psziché tehát csinál egy csavart: ha azt képzelem, hogy engem megerőszakolnak, akkor ehhez nekem nincs közöm. Felmentem magam, kikapcsolom a bűntudatomat, és akkor nyugodtan élvezhetem, különben nem szabad! Ma már talán nem így nevelik a nőket, mégis ott él a fejükben ez a tilalom. Emellett is izgalmas érzés egy nő számára, hogy meghódítják, lehet ő a legfeministább teremtés az életben, ezzel a gondolattal azért szívesen eljátszik.”
Milliomos vagy vámpír
Hasonló következtetésre jutott az amerikai pszichológus és házassági tanácsadó, dr. E. Barbara Hariton, aki úgy találta, az erőszakot tartalmazó képzeletbeli jelenetek nem a férfiak dominanciájáról szólnak, hanem arról, hogy általuk a nő kívánatosabbnak érezheti magát. Mindegy, hogy fiatal milliomos, jóképű vámpír, daliás kalózvezér vagy merész kelta herceg akar minket éppen meghódítani, a lényeg, hogy látszólag ellenállunk, majd megadjuk magunkat a szenvedély erejének. Mivel mindez csak képzeletben történik meg, biztonságban érezhetjük magunkat, hiszen az irányítás nem csúszik ki a kezünkből. Az ilyen fantáziák (és A szürke ötven árnyalatának jelenetei) tehát lehetőséget adnak a nőknek arra, hogy szégyenkezés és kockázat nélkül kifejezhessék vágyaikat. „A fantáziánkat többféle módon használhatjuk – mondja Bede Zsuzsanna. – Például kipróbálhatunk képzeletben olyasmit, amire vágynánk, de a való életben nem merjük vagy nem tudjuk megtenni. Sok nő játszik el azzal a gondolattal, hogy szeretne színes bőrű férfival szeretkezni, de ha az illető tényleg ott állna előtte, rájönne, hogy mégsem ezt szeretné. Erről szól az az alapvicc, amikor a fiatal nő azt álmodja, hogy átlátszó hálóingben menekül egy daliás, tettre kész meztelen férfi elől, majd kimerülten megáll, és megkérdezi: mit akar tőlem? Mire a férfi azt válaszolja: mit tudom én, hát maga álmodik! Az álom és a fantázia nem azokról szól, akik szerepelnek benne, hanem rólunk, akik álmodunk.”
„A nők 31–57 százaléka szokott arról fantáziálni, hogy valaki akarata ellenére szexre kényszeríti.”
Képzelet és valóság
Ezek után már csak az a kérdés, mennyi köze van szexuális képzelgéseinknek a valódi életünkhöz. A már említett Hariton doktornő vizsgálatai alátámasztották azt a közkeletű vélekedést, hogy számos feleség másvalakire gondol, miközben házaséletet él a férjével. Bede Zsuzsanna szerint a nők, amikor a gyerekeket végre sikerült ágyba dugniuk, és már a mosógép is megy, nehezen kapcsolnak át az „eddig anya voltam” üzemmódból a „most nő vagyok” állapotba. Ilyenkor jól jön az élénk képzelet, hiszen ha fantáziában egészen másutt járnak, az megkönnyíti a szerelmi kedv felébredését. Az viszont bonyolultabb helyzet, ha valaki a házastársával ölelkezik, és közben valaki másra, ne adj’ isten a szeretőjére gondol. Persze ennek is lehet pozitív hozadéka, állítja a szexológiai tanácsadó: ha valakinek erre van szüksége ahhoz, hogy tudjon szexelni a párjával, mert nem akarja felborítani a házasságát, és így tud túljutni a válságos időszakon, akkor ez jó megoldás lehet. Az viszont hosszú távon nyilvánvalóan nem működik, ha csak így bírja ki a másik mellett, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy valóban ott van-e a helye.
A szex páros játék
Sosem szabad elfelejtkezni arról, hogy a szex célja a kölcsönös örömszerzés, ezért a másik igényeit is figyelembe kell venni. Nem mindegy, azért vállalom-e mondjuk a kikötözést vagy a hármas felállást, mert tényleg izgat a lehetőség, vagy csak azért, mert félek rá nemet mondani. A szexben mindent szabad, amibe mind a két felnőtt fél szabad akaratából beleegyezik. Amíg valami nekem őszinte örömet szerez, semmiféle fájdalmat, megszégyenülést és megalázottságot nem okoz, addig nincs gond. De ha úgy érzem, csak kihasználnak, és cserébe nem kapok semmit, vagy éppen kellemetlen dolgokra kényszerülök, akkor a kapcsolat hosszabb távon tarthatatlanná válik.
| Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
Ha előfizetnél a magazinra, itt megteheted! |