A világvége itt van. Már jó ideje elkezdődött. Egy új világ küszöbén vagyunk, amiben már megjelent az új fizika (kvantumfizika), új biológia (dr. Bruce Lipton: Tudat, a belső teremtő – A sejtek mágiája), új medicina. Mindegyik azonos abban, hogy holisztikus, tudja, hogy minden mindennel összefügg, merthogy minden energia. Az új világ, az új ember abban különbözik a régitől, hogy nem kívülről keresi a dolgok forrását, változását, hiszen tudja jól: minden ott van belül. Egyetlen sejtünkben ott van az emberiség teljes története, ráadásul ez a tudás használható is.
| Ami már itt van ebben a folyamatosan alakuló, formálódó új világban: – Új egyensúly, véget ért a patriarchális korszak, amit már nem a matriarchális fog felváltani, hanem az egyenrangúság, egyenjogúság. – Az internet által elképesztő mennyiségű információhoz juthatunk szabadon, és mi magunk is végtelen lehetőségekkel élhetünk. Kinyílt az önmegvalósítás, önmegmutatás lehetősége. – Egyre erősödnek a civil kezdeményezések, mozgalmak, hiszen egyre többen vannak azok, akik nem kívülről, az adott hatalomtól várják a megoldást. – Egyre többen tudják, hogy a gyógyítás és a tanítás teljes reformra vár. |
Végre elérkeztünk erre a pontra! (Igen sokan kíváncsiak erre a mozira, talán még sosem voltak ennyien a Földön.) Ezt a korszakot, aminek a végén vagyunk, egyes kultúrák sárkorszaknak, mások vaskorszaknak hívják. Mindkettő azt írja erről a korról, hogy az ember, az emberiség még soha nem volt ennyire közel az anyaghoz, ennyire eltávolodva a szellemitől. Bele van süppedve az anyagi világba, minden boldogságot a pénztől és a testi örömöktől várja.
Ennek a kornak kezd vége lenni, és akik ébredeznek, azok érzékelik is. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, azt mondanám: eljött a színvallás ideje: love vagy lóvé? De ez így nem igaz, hiszen a kettő együtt is működhet (tapasztalom). A régi ember spirituális szempontból alszik, az új ember felébredt vagy ébredezik. Mi a különbség köztük?
A régi embert lehet kívülről irányítani. Megmondhatja neki, elhitetheti vele az adott hatalom (mindegy, hogy kommunizmus, vallás, adott politikai kormány), hogy mit kell tennie ahhoz, hogy „elég jó” legyen. A jelszó: ne gondolkodj, ne kételkedj, majd mi megmondjuk neked, hogy csináld, hogy helyes. És az alvó ember így is tesz. És amikor kiderül, hogy mégsem jó, akkor a másik lesz a hibás. Az alvó ember jellemzője, hogy hárít, mást okol, panaszkodik, és a segítséget is mástól várja. Legfőképpen kívülről. Az alvó ember nem vállal felelősséget még magáért sem.
| Feladataink: – Nagyon fontos felülemelkedni az alvó emberek által kisugárzott félelmen, rossz közérzeten. A felébredt tudja: ha szeretet, bőség és nyugalom van benned, az is fog megjelenni körülötted. – El kell kezdeni tudatosan tisztítani a saját érzelmi mátrixunkat, azaz az őseinktől hozott lehúzó, önbüntető mintákat. – Nincs múlt, se jövő, csak a jelen! A felébredt ember felelős a gondolataiért, hiszen tudja, következményük lesz. – Nem küzdeni kell a sötétség ellen, hanem befogadni, elfogadni. A régi energia: az ellenállás, védekezés, támadás. Az új energia a befogadás, elfogadás, transzformálás. – Szeressük a testünk minden sejtjét, saját istenségünket! – Kérjünk egyre pontosabban, mert megadatik! – Kérdjük azt is, hogy mi a dolgunk? És csak tegyük, minél inkább teljes jelenléttel. – Eljött a régi dolgok elengedésének és a szellemi megújhodásnak az ideje! |
A felébredt vagy ébredező ember, az új ember pontosan tudja, hogy MINDEN energia, és az, ami vele történik, nem más, mint a benne levő lelki mintázat, „lelki hologram” megvalósulása, manifesztációja. Vagyis: az történik velem, amit meg kell élnem, amiből tanulhatok. Valójában minden konfliktusért, nehézségért hála, hiszen mind egy-egy fejlődési lehetőség. Bennem van, és értem van. Tehát a megoldást sem kívül fogom megtalálni (ez nem zárja ki azt, hogy a belső hang kifelé mutat, hiszen a kint és a bent ugyanaz).
Minél inkább felébredt valaki, annál inkább ráébred arra, hogy valamennyiőnkben elképesztő teremtő képességek és lehetőségek vannak, hogy valójában mindannyian Isten egy darabja vagyunk. Úgyhogy a felébredt ember nem mástól függ. És ha valóban felébredt: sikeres is (fordítva nem feltétlen igaz).
Az alvó ember fél, a felébredt nem. Minél inkább felébredt valaki, annál több benne a szeretet.
Az egyetlen, ami feloldhat, továbbvihet és igazi, meleg otthont adhat itt a világban, az egymás feltétel nélküli elfogadása, a szeretet. Jaj, de finom is ebben feloldódni!
December 21-én 17 órától a Parlament előtt a Kossuth-szobornál egy félórás szeretetmeditációval fogom ünnepelni ezt a különleges téli napéjfordulót, ami egyben egy korszak végét is jelzi. Nyilván meg kellett élnie ezt is az emberiségnek, sőt a többség még benne van. Alszik. És ez is rendjén van, mint minden más.
Merthogy – bármilyen fura – tökéletes rend van. A tökéletes törvények tökéletesen működnek, most ezt kell megélni, ennek kell lennie.
Ezt a belső biztonságot és elfogadást szeretném továbbadni a meditáció alatt. Emellett a rendezvény célja a szeretet ébresztése, megélése, hogy ezáltal a bizalom, belső béke, a pozitív érzések erősödjenek. Az érkezőktől azt kérem, hogy tegyenek magukra egy (nap)sárga kendőt, sálat, vagy sapkát, szóval sárgálljunk, mint egy napraforgó mező (megteszi egy nyakba rakott póló, ing, ruhanemű, bármi is)!
Kívánok mindenkinek erőt adó téli napéjfordulót, örömteli ünnepeket!