Amikor az ember utoljára kilép egy lakás ajtaján (ahol öt, jobbára boldog évet töltött valakivel), maga után vonszolva a bőröndjeit, a kulcsot bedobja a postaládába, és hagyja, hogy jó hangosan csapódjon be mögötte az ajtó. Vagy amikor a munkahelyén (ahol sok, szorgalmas évig a szívét is beleadta) az utolsó vackot is betuszkolja a papírdobozba, és elköszön mindenkitől… Na, ezek azok a pillanatok, amikor szívesen előrepörgetnénk az időt, hogy ne kelljen végigcsinálnunk a következő hetek szomorú, önmarcangoló napjait. Pedig van recept a szakítás/elbocsátás utáni nehéz időszakra, és józan ésszel tudjuk is, hogy az élet megy tovább, ez csak egy állomás volt, és lesz ez még jobb is. Mégis, nehéz ilyenkor bármilyen recept szerint cselekedni. Néha egyáltalán bármit cselekedni is nehéz. Aktuális a téma manapság, hiszen nincs most semmi kőbe vésve, nincsenek holtbiztos állások, és labilisak a kapcsolatok is. Kénytelenek vagyunk olykor restartot nyomni. Ezen mi sem tudunk változtatni, segíteni viszont igen: szakértők és sokat megélt újrakezdők osztják meg velünk, hogyan tovább válság után.
A legfrissebb szám tartalmából:
|