“Anyukám csak kihasznál, mit tegyek?” – A szakértő válaszol

Családi gondok
Anyukámmal nem túl fényes a kapcsolatunk, csak kihasznál, és nem enged semmit. Féléves voltam, amikor kettesben odaköltöztünk a nagymamámhoz, mert apukám szerencsejáték-függő volt, ivott, és ha valami nem tetszett neki, akkor vert is minket. Most öten élünk egy háztartásban: a nagymamám, az anyukám (35), a nagyobbik (9) és a kisebbik öcsém (5 és fél), valamint én (17). A két öcsém csak féltestvérem, az apukájuk nem él velünk. Anyukám helyett sokszor én foglalkozom a kicsikkel, amíg ő tévézik vagy cigizik. Mindennap én takarítok, én viszem a testvéremet iskolába, bevásárolok, olykor főzök is. Csakhogy mindez a tanulás rovására megy. Nem dolgozom, mert anyukám nem engedi, ugyanis akkor nem tudok neki otthon segíteni. Mit tegyek, hogy önállósodni tudjak? – mert egyre nehezebben bírom ezt a helyzetet.
Válaszod előre is köszönöm: Betti

Kedves Betti!
Mélyen megértem azt a tehertételt, amelyről írsz. Sajnos édesanyád valóban pótanyukaként kezel téged, miközben ő maga éli öncélú, sehová sem vezető életét. Látszólag gondtalan, de valójában céltalan, saját pillanatnyi ötletei vezérlik. Ez az „ötletszerűség”, mint leveledből kiderül, nemcsak a mindennapjaira, de kapcsolatteremtéseire is vonatkozik. Nehéz ebben tanácsot adni, de nem azért, mert nincs kiút a helyzetedből. Hiszen ha a család- és ifjúságvédelmi helyi szervezethez fordulsz, akkor ott találkozhatsz olyan szakemberekkel, elsősorban szociális munkással, pszichopedagógussal, akiknek pont az a feladatuk, hogy a rendezetlen családi szituációkat behatóan kezeljék. Nemcsak a szakértelmük, de a jogkörük is megvan ahhoz, hogy segítsenek neked és családtagjaidnak. A gondot inkább ott látom, hogy te vagy a legfelelősségteljesebb a családodban. A rád ruházott pótanyai szereppel teljesen azonosultál, magadévá tetted. Attól is tarthatsz, hogy ha elindulsz a saját utadon – tanulás, munka stb. –, akkor mi lesz a nagymamáddal, a testvéreiddel. Ez a nagyfokú felelősségvállalás többszörösen meghaladja az életkorodtól elvárhatót, és ez a legfőbb akadálya annak, hogy lépj. Lépés alatt azt értem, hogy a helyi Családsegítő Központhoz fordulj. Remélem, hogy elérnek hozzád szavaim, és valóban kérsz segítséget ebben a nehéz élethelyzetben, amely csak egyre nehezebbé fog válni, ahogy idősödnek a testvéreid, és benned jogosan erősödni fog egy saját élet iránti vágy. Őszintén kívánok neked bátorságot és sikert a benned feszülő változtatási igényhez!