Chris Segrin, az Arizona Egyetem kommunikációs tanszékének vezetője munkatársaival több száz szülő és felnőtt gyermek kapcsolatát követte nyomon, melynek során a túlzott szülői gondoskodás negatív következményeit igyekeztek feltárni. Megállapították, hogy egyrészt ezek a gyerekek többnyire önállótlanok, ám ugyanakkor túlzottan önteltek lesznek, másrészt a szüleik kevésbé elégedettek a családon belüli kommunikációval és kapcsolattartással. A kutatásban szintén részt vevő Michelle Givertz kifejtette, hiába vezeti a szülőket a legjobb szándék, gyerekükkel mégsem tesznek jót, sőt a túlzott féltés következtében ezek a fiatalok gyakran szorongókká, depressziósakká és a másokkal való együttműködésre képtelenné válnak. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, vajon mi áll a túlzott gondoskodás hátterében, és megállapították, hogy ezekben a családokban gyakran nagyon szegényes a családtagok közötti kommunikáció, és a gyerekek kevésbé együttműködőek a szüleikkel, ugyanakkor hajlamosak elhinni magukról, hogy minden körülöttük forog, és elvárják, hogy – ahogy a szüleik tették – az egész világ gondoskodjon róluk.