Mondatok, amiket sose mondj egy depressziósnak!

nlc | 2013. Április 05.
A depresszió kezelése még a szakemberek számára is nehéz feladatot jelent. Bár modern, hatékony készítmények állnak rendelkezésünkre, fontossá válhatnak egyéb tényezők is a kezelés során. Például az, hogyan reagál a környezet.

A depresszióban szenvedők eredményes kezelése nem korlátozódhat csupán a hatékony gyógyszeres terápiára – írja a HáziPatika. Szinte ugyanilyen fontos, hogy az érintett a család és a barátok részéről milyen támogatást kap, mennyire ismerik fel, fogadják el a betegségét. Sajnos sok esetben a depressziót ma még nem tekintik komoly gondnak, nem értik meg, hogy ugyanolyan szakorvosi kezelést igényel, mint pl. egy – sajnos igen elterjedt – magas vérnyomásos vagy egyéb szív- és érrendszeri megbetegedés.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az amúgy is visszahúzódó, a társas kapcsolatokat kerülni igyekvő embert nem érti meg a környezete, túlságosan magára hagyják, vagy túlságosan erőszakosan próbálják meg a hangulatát javítani.

A helyes egyensúly megtalálása rendkívül nehéz feladat, éppen ezért van néhány olyan mondat, amelyet semmi esetre sem szabad depresszióban érintett rokonunknak vagy családtagunknak mondani:

Akár a jó szándék, akár a türelmetlenség mondatja ezeket velünk, sajnos depressziós beteg ismerősünk nem tud tanácsunknak megfelelően cselekedni. Éppen a betegség miatt vesztette el életkedvét, energiáját, az örömre való képességét. Testi-lelki közérzetét sokféle tünet bánthatja: rossz hangulat, bűntudat, aggódás, alvászavar, feszültség, visszatérő testi fájdalmak.

Együtt menni fog!

A megoldást a megfelelő türelem, a támogató, de sohasem tolakodó magatartás jelenti. A gyógyszeres terápiát jól egészíthetik ki családi, baráti programok, kisebb kirándulások (természetesen mindig szem előtt tartva és az orvossal egyeztetve a beteg állapotát), olyan események, amelyek megerősítik a gyógyuló beteg önbizalmát, és kellemes élményeket jelenthetnek neki is.

 

 

Exit mobile version