A legfontosabb, hogy tisztában legyünk a céljainkkal, és ezeket tudatosítsuk magunkban. „Azokat a terveket, amelyeket mi készítünk, általában lelkesen, nagy lendülettel valósítjuk meg, és nagyobb elégedettséget is okoznak, mint a mások által számunkra kijelöltek” – állítja Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. Fogalmazzuk meg rövid, közép- és hosszú távú szándékainkat, legyen szó karrierről, emberi kapcsolatokról, szabadidős programokról vagy önképzésre irányuló vágyakról. Elérhető, egymással összeegyeztethető, viszonylag rugalmas célokat tűzzünk ki. „Jó önmotiváció lehet, ha naponta 5-10 percet nyugodt körülmények között magunkra fordítunk, és végiggondoljuk, mit szeretnénk elérni a következő napokban, hónapokban, illetve az életünk során. Ne lehetetlent álmodjunk, hanem reálisat, amihez örömteli munka vezet. Már az is sikerélményt adhat, ha egy sűrű napot az elképzeltek alapján sikerül lebonyolítani. Egy középtávú cél, például egy nyelvtanfolyam elvégzése pedig megalapozhat egy hosszú távút, esetleg egy újabb diploma megszerzését – javasolja a szakértő. – A ma emberével az a baj, hogy rögtön a hosszú távú terveit akarja megvalósítani, így alulmotivált marad, és inkább lemond az álmairól, mert nem teszi meg a kisebb lépéseket a célhoz vezető úton.”
Ne halogass!
Előfordul, hogy tologatunk egy feladatot, újabb leadási határidőket kérünk, miközben gyötör bennünket a lelkiismeret, mert már rég végeznünk kellett volna. „A halogatással leginkább a kényelmi zónánkat védjük, mert nem tudunk azonosulni a ránk bízott munkával. Amit megteszünk, az már visszavonhatatlan, változás áll be tőle az életünkben. Ha a céljaink egyértelműek, akkor ezt pozitívan éljük meg, de ha nem, akkor félünk ettől a változástól, és nem merjük megvalósítani. A halogatás így személyiségünk állandó működési részévé válik, ami pszichés diszkomfortérzést (stresszt, hangulati problémákat, szorongást) okozhat – figyelmeztet Bodnár Csilla szakpszichológus. – Ahelyett, hogy tologatjuk a határidőket, állítsunk fel fontossági sorrendet a teendőkről, és fogalmazzuk meg, melyikkel mi a tervünk, miért érdekünk, hogy mihamarabb végezzünk vele. Ha tisztán látjuk az egyes munkafázisokat, a bennünket és társainkat érintő okait és következményeit, nem fogunk többé hezitálni.”
„A ma emberével az a baj, hogy rögtön a hosszú távú terveit akarja megvalósítani, így alulmotivált marad.”
Egy mindenkiért…
Amikor a megfelelő szervezés ellenére váratlan feladat adódik, vagy vendég érkezik, de ki sem látszunk a munkából, nem szégyen segítséget kérni. „Akár otthon, akár a munkahelyen is kapóra jöhet a feladatmegosztás – mondja Bodnár Csilla. – Érdemes családi kupaktanácsot tartani hetente egyszer, ahol megbeszéljük szeretteinkkel, hogy életkoruknak, képességüknek és lehetőségüknek megfelelően ki mit fog vállalni az otthoni feladatokból. Így nemcsak a szülők, de a gyerekek is megtanulják, hogyan gazdálkodjanak okosan a szabadidejükkel. A felnőtteknek cserébe maximális figyelmet és törődést kell nyújtaniuk csemetéik számára. Fontos, hogy jó kapcsolatot ápoljunk a kollégákkal is, hiszen ha csapatmunkára kerül sor, megfelelő kommunikáció nélkül nincs sikeres feladatvégzés. Manapság divat, hogy a munkatársak egymástól nem messze ülve is e-mailen keresztül beszélnek. Vegyük a fáradságot a személyes tárgyalásra, így elkerülhetők a félreértések. Problémáinkat soha ne hárítsuk a kollégákra, csak kérjük együttműködésüket, így legközelebb ők is bizalommal fordulnak hozzánk.”
7 tipp a jó időbeosztáshoz1. Mindig alaposan készítsd elő az üzleti teendőidet és a közös családi programjaidat is. Közben igyekezz mindenki érdekeit szem előtt tartani! |
Ahol segítséget kaphatsz
• Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta, www.eszterlánc-pszi.hu
| Cikkünk a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában jelent meg. A tartalomból:
|