A futás, és ami mögötte van

Kisgyerekes anyaként kezdtem el komolyabban a futást. Azért ezt a mozgásformát választottam, mert csupán egy jó cipő kellett hozzá, és egy nagymama, ismerős vagy szomszéd, aki bevállalta a gyereket fél órára. Ez az idő ugyanis elég volt öt kilométerre. Jó volt kiszabadulni a négy fal közül és egyedül maradni a gondolataimmal. A fejemben cikkeket írtam, a legjobb első és utolsó mondatok ilyenkor születtek. Később emelni kezdtem a távot, nyolc, majd tíz kilométerre, és ma már természetes, hogy az életem része a futás. Egy éve beleakadtam a környéken egy futóközösségbe, azóta csapatban is sportolok, edzővel, barátokkal, új motivációval. Stresszoldásra, egészségmegőrzésre, kikapcsolódásra, súlykontrollra egyaránt hatásos.

Edzőtársakból barátok

Közösségben sportolni jó. Ezt bizonyítja, hogy évről évre nő a futóversenyre nevezők száma, és alakulnak futóklubok, sportműhelyek. Prokoppné Teveli Petra 2009-ben lett egy újpesti kezdeményezésű csoport, a Közös Sport Egyesület alapítója. Profi atléta, Pekingben ő képviselte hazánkat a női maratoni távon. Ma már nem versenyzik, kétgyerekes anyuka, aki a BSI (Budapesti Sportiroda) futónagyköveteként várja a sportolni vágyókat a közösségbe. „Bár a futás köti össze a csapat tagjait, az egyesület jóval többet kínál, mint közös sportot – mondja Petra. – Egyfajta szellemi műhely, ahol beszélünk mindarról, ami szorosabban vagy lazán a futáshoz kapcsolódik. Szó esik a táplálkozásról, a motivációkról, ki miért vág bele a kilométerekbe. Közösen kialakítunk egy edzéstervet, és segítek a célok elérésében. Számunkra az is fontos, hogy mi van a futáson túl – nemcsak a sportolókat kötjük össze, hanem a hozzátartozóikat is. Legutóbb például a közös farsangi versenyünk után a családtagokkal együtt fánkot ettünk és jókat beszélgettünk.”

Babakocsival versenyezni

A budapesti futóversenyek egyik ismert arca Kegyes Péter. Különös ismertetőjegye a babakocsija. Péter persze már a gyerekek születése előtt is járt versenyekre, sőt feleségét is egy futáson ismerte meg. „Adriennt hamar kiszúrtam magamnak. Néztem, hol tart a versenyen, mikor érkezik, és próbáltam közel kerülni hozzá – meséli Péter. – Aztán egyszer vettem a bátorságot, és odaléptem hozzá. Jó döntés volt, házasság lett belőle, és három gyerek, Péter (6,5), Szabi (4) és Andris (1). Nem volt ismeretlen a babakocsis futás számomra, láttam már ilyet a versenyeken. Mikor megszülettek a fiaim, vettünk egy speciális futóbabakocsit. Először alvásidőben próbáltuk velük a futást, másfél-két órát tudtunk edzeni. Később fokozatosan szoktattuk hozzá a kicsiket a hosszabb távokhoz. Szabi egyévesen vett részt az első félmaratonján.” Gyerekkel futni nehezebb, mert nem tudod használni a kezed, és oda kell figyelni a kicsire. Ha sír, meg kell etetni, itatni, vagy éppen szórakoztatni kell. De ennek köszönhetően el tudod engedni az eredmények miatti görcseidet. Csak a jó érzés marad, hogy mozoghatsz. „A babakocsi kicsit nehézkessé teszi a futást – fűzi hozzá Teveli Petra. – Valószínűleg az élethelyzet hozza, hogy valaki ezt a mozgásformát választja. A sima aszfalton való zötykölődést általában szeretik a gyerekek, természetüktől függ, ki mennyire és mennyi ideig. Fontos, hogy már tudjon ülni a kicsi, és ne legyen ez külön megterhelés a gerincének. Ha valakit nem az önzőség hajt a futóversenyre, és sport közben is képes a gyerekre figyelni, akkor azt mondom, miért ne. Jobb, mint ha otthon ülne és chipset rágcsálna.”

A sporton túl

„Szerencsére divat lett a futás, ami annak köszönhető, hogy sokkal tudatosabbak az emberek, és többet foglalkoznak az egészségükkel – erősíti meg Balassa Levente sportpszichológus és életegyensúly-tanácsadó. – Ám tévhit, hogy sportolni csak jól lehet. Halt már meg szívrohamban a squashpályán cégvezető, pedig csak a feszültséget akarta levezetni.” Ez nem tipikus jelenség, de az igen, hogy aki január elsején fogadalmat tesz, az az első sportolás után úgy megutálja az egészet, hogy következő év januárjáig nem vág neki újra. Fontos a psziché, hogy derűsen és kellő lazasággal irányítsa a testet, motivációt adjon, és túllendítsen a holtpontokon. Ami még lényeges, hogy ne a fogyás és az időeredmény legyen az elsődleges cél. „Néha nehéz rendezett gondolatvilággal nekivágni az edzésnek – folytatja a szakértő. – Józanul felmérni, mire vagyok képes, és miért is kell nekem a mozgás. Ha jó személyi edzőnk van, akkor a fittségünkön túl mást is megkérdez az állapotfelmérésen. Ma már létezik komplex megoldás, amikor a mozgás-táplálkozás-lélek hármasát egységként kezelik, és így alakítják ki az edzésprogramot. De nem szeretném túlhangsúlyozni a külső szakértelmet sem. Megfelelő önismerettel, érzelmi intelligenciával a szabadidő-sportoló is megtalálja az örömét a mozgásban, reális célokat tűz ki, és bármilyen furcsa, ez nem feltétlenül számokat jelent. Hiba is folyton az eredmények, részidők és távolságok bűvöletében élni, bölcsebb elengedni a görcsös akarást és az érzésekre, élményekre figyelni.”

Aki le tud állni, az nem függő

Köztudott, hogy futás közben endorfin termelődik, melyet a futók gyönyörének is neveznek. Vannak, akik ezt az érzést hajszolják. „Akkor jöttem rá, hogy nagy baj van, amikor végignéztem a barátnőm Facebook-profilját, évekre visszamenőleg a bejegyzéseket, fotókat, kommenteket – meséli Ágota. – Ott is nyomon lehetett követni, hogyan kúszott be az életébe a futás, és szorított ki mindent. Eredmények, versenyek, pillanatképek, mintha más nem is létezne. És persze tudtam a háttér-információkat: széteső párkapcsolat, munkahelyi gondok, céltalanság. Akkor arra gondoltam, ez már régen nem a józan hobbi, hanem drog és függőség. De olyan komoly, hogy hiába próbáltam kijózanítani, az arcomba kaptam: már az is baj, ha futok?” „Pedig tényleg sokszor komoly baj van – erősíti meg Balassa Levente sportpszichológus. – Az amatőr futóknál különösen veszélyes, amikor azt mondják, hogy senkinek se akarnak megfelelni, csupán maguknak bizonyítanak. A tétet pedig egyre feljebb rakják, és kialakul a függőség. Aki bármikor le tud állni, az nem függő, de akinek annyira hiányzik a futás a nyaralás során, hogy nem tudja élvezni az együttlétet a családjával, az őszintén gondolkozzon el. Intő jel, ha a munkahelyén is csak a sport körül járnak a gondolatai, vagy nem tud türelmesen kipihenni egy esetleges sérülést, hanem inkább ráedz. Nem kell mindenkinek pszichológus, hogy kikerüljön az ördögi körből, de tény, könnyebb szakember segítségével megtalálni a kiváltó okokat és feltenni azokat a kérdéseket, amelyek idevezettek. Ehhez a terápiához józanság, önismeret és egy »tükör« kell. Csak merjünk belenézni!”