Szeretni bolondulásig

Akovács Éva | 2013. Június 12.
Hol a határ a normálisan szeretni és a betegesen imádni között? Létezik-e olyan, hogy normálisan szeretni? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Nők Lapja Psziché legfrissebb számában, melyet Akovács Éva főszerkesztő ajánl.
Szeretni bolondulásig

Amikor valakivel szakít a szerelme – akivel még tervezett néhány évtizedet eltölteni, családot alapítani, és egyébként is csak vele tudta elképzelni az életét –, akkor előfordul, hogy nem éppen átgondolt, racionális viselkedéssel próbálja visszaállítani a számára áhított állapotot. Hogy ebbe bele kell-e kívülről avatkozni? Ha a korábban megfontolt barátnőnk hónapok óta minden áldott éjszaka egy parkoló autó mögül lesi az exe ablakát, egyedül hagyva az otthon alvó kisgyerekét, vagy ha altatóval próbálja végigküzdeni magát a hátralevő éveken, és felmond a munkahelyén, csak azért, mert a szerelem fontosabb, akkor lássuk be, nehéz passzívan nézni az ámokfutást. Szakértők szerint a véget ért kapcsolatot rendesen meg kell gyászolni, időt kell hagyni magunknak, hogy túllépjünk rajta, mert hosszú távon profitálhatunk a megélt fájdalomból is. Így van, nem vitás, bár iszonyú nehéz egy magányos szombat este arra koncentrálni, hogy ez az elviselhetetlen űr, szívkörnyéki fájdalom jó lesz még valamire. Ebben a számunkban leírunk néhány hajmeresztő esetet, mi történik, ha valaki úgy igazán, bolondulásig szeret. A jó hír az, hogy mindegyik szereplőnk túlélte, újra boldog, és tanult a vad hónapokból.

Ha hasonló problémád van, orvost, lelki kapaszkodót keresel, írj nekünk a psziche@sanomamedia.hu e-mail címre, segítünk! Kövess minket a Facebookon is: www.facebook.com/pszichemagazin!

Exit mobile version