A napokban egy vacsoraasztalnál valaki elmesélte, hogy igen megdöbbentő kijelentést hallott az egyik politikusunktól, miszerint: „a művészet nem termel értéket, csak élvezet”.
(Teljesen mindegy, hogy ki mondta, mivel nem politizálok, elfelejtettem a nevet is, nem ez a lényeg, hanem maga a gondolat, amit ráadásul nem elsőként hallok.)
Tehát eszerint a felfogás szerint csak az az érték, ami kézzel fogható, használható, ami praktikus, egész pontosan: anyagi szinten funkcionális. Egy dallal, egy festménnyel (nem beszélve egy performenszről, installációról vagy flash mobról) praktikusan nem tud mit kezdeni az ember. Tulajdonképpen nincs kézzel fogható haszna. (Leszámítva persze, amikor abból pénz lesz…)
Nos, ez egy tipikus bal agyféltekés gondolkodás. Lineáris ok-okozati, racionális. Csakhogy az élet ennél sokkal komplexebb! Bal agyféltekei dominanciával létezni – enyhén szólva – igen korlátolt, és hosszú távon lehúzó.
És itt szavak helyett egy nagyon fontos történetet ajánlok. Érdemes végignézni és -hallgatni ezt a nem egészen húszperces rövidfilmet. Pontosan arról beszél ez a fantasztikus tapasztalatokkal rendelkező asszony, amire a világnak most a legnagyobb szüksége van az egyensúly megteremtéséhez: egyre inkább a jobb agyféltekénket használni. Az új egyensúly című könyvemet egy idézettel kezdem. Rüdiger Dahlke A mandalák világa című könyvében úgy ábrázolja korunk jin-jang mandaláját, azaz energetikai állapotát, hogy a bal oldalra egészen vékonyan van bepréselődve a jin (a női minőség, jobb félteke). Ahogy minden nagyobb gondolkodó, ez az agykutató tudós nő és Dahlke is azt mondja: ahhoz, hogy egyensúly legyen, többet kell élnünk a jobb féltekénkben. Időtlen, holisztikus, másokkal egybefolyó, alkotó, szárnyaló, áramlásban levő, szabad énünkben. Jill Bolte Taylornak abban a luxusban volt része, hogy agykutatóként megélhette saját agyvérzésén keresztül a két agyfélteke különálló működését, és elhozhatta nekünk ezt a meghatározó üzenetet: mennyire fontos, hogy egyre több időt töltsünk a jobb agyfélteke működtetésével.
A művészet épp a jobb agyfélteke működését segíti. Ezáltal olyan értéket hoz létre, amire most sokkal nagyobb szükség van, mint újabb tárgyakra, cuccokra, amiből már annyi van, hogy belefulladunk. Miközben milliók éheznek, elképesztő pazarlás folyik a földön. Igen, a Maslow-féle szükségletpiramis szerint (ami egyébként több sebből is vérzik, de a lényeget megértetni ide most pont jó) az éhes embernek nem művészetre van elsősorban szüksége. Csakhogy a kör ördögi. Mert a kulturálatlanság önállótlanná teszi az embereket, egy kulturálatlan ember hajlamosabb arra, hogy birkává váljon, azaz arra várjon, hogy kívülről valaki (valamilyen aktuális hatalom, vallás vagy trend) megmondja neki, mit kell tennie. Egy kulturálatlan ember manipulálhatóbb (money-pulálhatóbb). Egy kulturált ember nagy általánosságban kreatívabb, vagyis sokkal jobban képes az életét a saját kezébe venni. Erre szoktam mondani: aki állást keres, az állni is fog. Aki hivatást, elhívatást keres, talál, aki elhívódik egy feladatra, munkára, az nem fog stagnálni (ehhez kell a csend és a befelé figyelés). Tehát a kultúra visszahat a munkára (sőt mindenre).
Jelenleg Magyarország a világon az első a napi tévénézés egy főre jutó átlagát tekintve: négy és fél órát néznek vagy hallgatnak az emberek tévét; ebben benne van a reggeli kávé elkészítése alatti bekapcsolt agymosás is.
Amíg a saját életünket nem tesszük értékessé, addig hiába kapaszkodunk tárgyakba, termelésbe, nem tudunk igazi értéket teremteni.
Úgyhogy ismét: ÉBRESZTŐ!!!
 Hagyományos postai levél – létezik még olyan, aki ilyet küld? |
