Miklós kapcsolatában egyre kevesebb nyugodt pillanat, ám annál több veszekedés volt, nem csoda, ha a végén már menekülni vágyott. Bár félt a magánytól, elhatározta, hogy véget vet ennek a viszonynak. Barátnője azonban hallani sem akart erről. Miklós ugyan próbálta elmagyarázni, miért nem működik a kapcsolatuk, de a lány egyre csak azt hajtogatta, bebizonyítja, hogy összetartoznak. A fiú hamarosan elköltözött a közös fészekből, s ettől kezdve az exbarátnő folyamatosan szerelmes levelekkel bombázta. Megjelent azokon a helyeken, ahol ő is, és gyakran bujkált a házuknál azt kémlelve, kivel megy haza. Miklós félni kezdett, de azt gondolta, megoldja egyedül is a helyzetet. Sajnálta a lányt, hogy képtelen új életet kezdeni, mintha megragadt volna az időben. Ám a szorongásai erősebbek lettek a sajnálatnál, s ez segítette a lezáráshoz. A kitartó zaklatás egy idő után abbamaradt, a fiú azonban még néha most is körbenéz az utcán, nem követi-e valaki.
Soha ne legyen vége!
A szakításkor fellépő bonyodalmakat nem az értelem vagy az intelligencia hiánya, hanem az érzelmek és az indulatok okozzák. Ha valaki nem akar szakítani, és képtelen feldolgozni a másik elvesztését, akkor beindulhat egy tudattalan érzelmi mechanizmus. Ilyenkor azt érzi, nem történt meg a szakítás, vagy ha igen, akkor nem lehet végleges. Ez a gondolkodás egyfelől rontja a realitástudatot, másfelől táplálja a reményt. Az illető menekül az elfogadhatatlan tények elől, ugyanakkor a benne tomboló harag és indulat miatt zsaroláshoz, a zaklatás különböző formáihoz folyamodik. Olyan ez, mint amikor egy felnőtt ember kisgyerekes daccal küzd, és nem képes megérteni a „nagyokat”, csak egyet tud biztosan, hogy ő mit akar. Ebben az „akarásban” a kapcsolat mindenáron megtartása szerepel, de az ő felelőssége, amiért eddig fajult a helyzet, eltűnik. A felelősségvállalás és a realitásérzék hiánya miatt nem jelenhet meg a szakítás okozta gyászreakció sem. A mindennapokat átszövik viszont azok a fantáziák, amelyek továbbra is éltetik a kapcsolatot, ezért a másik figyelése, megkeresése, magyarázatok és ígéretek közlési vágya indokoltnak tűnik számára. Aki zaklatja a volt partnerét, az valójában nem vesz tudomást a másik akaratáról.
A zaklatást kezelni kell
Személyiségfüggő, hogy valaki fel tudja-e dolgozni a kudarcait és csalódásait. Aki csak zsarolással képes érvényt szerezni az akaratának, az így szeretne megmenekülni a kínzó veszteségtől. A partner felelőssége akkor jelentkezik, ha az elhagyottban komoly öngyilkossági gondolatok merülnek fel, vagy konkrétan fenyegetőzik. Általában érdemes komolyan venni, mert elsőre nem biztos, hogy megállapítható a helyzet hitelessége. Ha a kapcsolatban már jól megismerték egymást, akkor annyit azért lehet tudni, hogy szokott-e ilyesmiket mondani az illető. Jellemző lehet rá, hogy hisztizik vagy soha nem szól az érzéseiről, és nem is lehet tudni, mit gondol. Az öngyilkossági gondolatok és a másik elvesztésétől való szorongás általában beszűkítik a tudatot, tehát az ember másra sem gondol egész nap, csak ennek a megoldásait keresi. Sokszor csak egy szakember tudja megmondani biztonsággal, van-e valódi veszély. Érdemes szólni a családtagoknak, ők talán segíthetnek, és megosztható velük a felelősség terhe.
Ne hibáztasd magad!
Persze vannak, akiket nem lehet zsarolni, mert lepereg róluk minden. Ám sajnos ők vannak kevesebben. A többség ilyenkor megijed, szorongani kezd, lelkiismeret-furdalása támad, és csak később él át dühöt vagy utálatot. Ezek a pszichés reakciók természetesek, mert nehéz szeretni valakit, aki éppen fenyeget minket. Az is előfordulhat, hogy kilátástalan a helyzet, ráadásul egyre bonyolultabb, és remény sincs arra, hogy szabaduljunk. Az örökös „beszéljük meg”, „csak még egyszer találkozzunk, hogy elmondjam, mit akarok” olyan nyomasztó teher, amit kevesen képesek jól viselni. Nem kell azonban senkinek amiatt gyötrődnie, hogy ő volt a gonosz, mert szakítani akart. A kapcsolat történetében biztosan megtalálhatóak azok a mozzanatok, amelyek végül idáig vezettek.
Mit lépj, ha üldöz a szerelmével?
• Ha a sokadik lezáró beszélgetés is eredménytelen, várj egy kicsit. A következő találkozásokra már kísérjen el egy barátod, mert a jelenléte a realitást képviseli, vagyis egyértelműsíti, hogy ez már nem randevú.
• Nem szabad némán és áldozatosan végigcsinálni egy ilyen szakítást, mert olyan pszichés terhekkel jár, amelyeket egyedül még a legerősebbek sem viselnek el.
• Ha a volt párod állandó jelenléte a komoly fenyegetettség érzésével jár, kérd szakértő segítségét, mert nem tudhatod biztosan, hogy az illető pszichés állapota mennyire instabil.
• Minden alkalommal igyekezz higgadt maradni, légy következetes, mert bármilyen megingás csak újabb reményt ad az elhagyottnak.
|
Cikkünk a Nők lapja Psziché korábbi számában jelent meg.
|