“Féltékeny rám a testvérem?” – Szendi Gábor válaszol

Féltékeny rám a testvérem?
Harminckét éves, egyedülálló nő vagyok, akinek van egy 24 éves öccse. Régóta küzdünk egymással. Sok mindenben különbözünk, és gyakran nagyon meg tud bántani. Legutóbb volt egy tévés fellépésem, amit még öt nap múlva sem nézett vissza, mondván, az ilyenek őt nem érdeklik. Természetesen én elmentem drukkolni neki, amikor megnyerte az első érmét egy sportversenyen. Korábbi komolynak tűnő párkapcsolataimmal folyamatosan kifogásolnivalói voltak-vannak, és ezekre hivatkozva nem is akar velem beszélgetni. Neki már lassan nyolc éve van egy barátnője, akit gyakran megcsal(t), ám én cinkosságból nem árultam el a lánynak. Már nem élek a szüleimmel, de amikor segítséget kapok tőlük, hálás vagyok, és igyekszem leróni a tartozásaimat. Az öcsém viszont természetesnek veszi, hogy fizetik a telefonszámláját. Ha erre felhívom a figyelmét, akkor nagy vitákba bonyolódunk. Hogyan lehet egy ilyen viszonyt úgy kezelni, hogy ne váljon egyre keserűbbé az ember?
Válaszukat előre is nagyon várom!
Üdvözlettel, Enikő

Kedves Enikő!

Fájó, de muszáj tudomásul venned, hogy evolúciós okokból a testvérek tulajdonképpen ellenségei egymásnak, továbbá hogy a sorrendjük meghatározza az egymáshoz, a családhoz és a világhoz való viszonyukat. Öcséd leírásából több dolog is kiolvasható. Az egyik legalapvetőbb, hogy rivalizál veled mint testvérrel, és lázad is ellened mint „pótszülő” ellen. Hogy ő nem nézi meg a veled készült tévéfelvételt, vagy hogy nem akarja megismerni a barátodat, az mind arról szól: úgyis elég nyomasztó a fölényed (felnőttséged, érettséged, sikerességed), nem akar ezzel minden alkalommal szembesülni. Viszont elhív téged a versenyére, mert szeretne elismerést kicsikarni belőled. Az, hogy ő otthon elvárja és elfogadja az anyagi támogatást, vagy hogy nyolc éve tartó kapcsolatában rendszeresen félrelép, azt jelzi, nem tartja magát szerethetőnek. Ez gyakori élményük a kistestvéreknek, akik évtizedeken át azzal szembesülnek, hogy az idősebb testvér a követendő minta, akinek életkora folytán behozhatatlan előnye van.
A helyzeten csak ront, hogy valószínűleg te is felnőttes szigorral tekintesz az öcsédre. Ilyen esetekben a testvérkapcsolatot az erősítheti, ha elismerőleg, támogatólag állsz hozzá, megérted a rejtett sérelmeit, amiket ugyan te csak a léteddel okozol neki, de ettől az még falat emel közétek. Például azt, hogy ő félrelép, nem kellene erkölcsi felsőbbrendűséggel szemlélned, és „ingyenélősége” is az ő és a szüleitek problémája. Összességében a testvérek között a kicsinek a nagy, a nagynak pedig a kicsi különböző előjogai okozzák a gyakran életre szóló sérelmeket. Ezen csak úgy lehet változtatni, ha legalább egyikőtök túl tud lépni a születési sorrend által ráosztott testvérszerepén.