Kerek, pici, folyékony: egy kis szappantörténet

nlc | 2013. Október 10.
Justus von Liebig vegyész szerint egy nép kulturális fejlettsége lemérhető annak alapján, hogy mennyi szappant fogyaszt. Ez a kijelentés azonban néhány virágzó ősi kultúrára bizony rossz fényt vetne, hiszen akkor, bár ismerték a fürdést, a szappannak még nyoma sem volt a tisztálkodási szerek között. Milyen utat járt be az illatos kozmetikum?

Ott van a fürdőben, ott van minden kézmosásnál, szinte nem is léteznénk nélküle. Bármilyen nehéz is elképzelni, a mai értelemben vett szappan első biztos említése csak időszámításunk szerint 385-ből származik.

Szappanelődök

A szappanok ősei valószínűleg Babilonból származnak, ie. 2800-ból agyagváza-feliratok utalnak olyan olajokból és hamuból készült szappanszerű kenőcsökre, melyet a hölgyek hajukra kenve használtak.

Pompei feltárásánál később egy egész szappangyárat fedeztek fel: olyan mosókonyhát tártak fel, melynek edényeiben, tégelyeiben szappanmaradékok voltak. Ekkor azonban a szappan személyi higiéniára való alkalmazása valószínűleg még nem igazán volt elterjedt.

Az idősebb Plinius szerint szappant (sapo) először a gallok és a germánok készítettek (marha-, kecske-, illetve ürüzsírból és hamulúgból vagy tengeri növények hamujából), de nem tisztálkodásra, hanem a hajuk szőkítésére.

A mai “szappan” fogalmának megfelelő tisztálkodószer első említése 385-ből származik, és még több mint 400 évnek el kellett telnie ahhoz, hogy a szappanfőzés általánosan elterjedt legyen.

Faggyúból. hamuzsírból

A nagy üstökben főzött szappan nem különösebben volt kellemes illatú és állagú, ezzel szemben igazi kincsnek és luxuscikknek számítottak az arabok által exportált illatos toalettszappanok, amelyek olívaolajból és fahamu lúgjából készültek.

1000 körül aztán Európában – hol máshol, mint Franciaországban és Olaszországban – elindult a tényleges szappangyártás, méghozzá állati zsiradékok felhasználásával (a gyártási folyamat maga rendkívül büdös volt, mondani sem kell).

A 16. századból fennmaradt krónikákból aztán az is kiderül, hogy a szappan lassan-lassan beette magát a tisztálkodásba: borotválkozásra is használták már, és a borbélyok saját maguk állították elő.

A kellemesebb illat és állag záloga

A mai modern szappankészítés csak az 1800-as években alakult ki és Michel Eugene Chevreul francia vegyész neve fémjelzi. Utána aztán William H. Lever nevét kell rögvest megemlíteni, aki 1886-ban alapította meg szappangyárát, ahonnan már sokkal kellemesebb illatú, jobban habzó és olcsóbb szappanok kerültek ki. Titka a glicerin volt: nem hagyta benne a masszában főzés közben, hanem só hozzáadásával kicsapatta belőle. A glicerinből további hasznot is húzott, hiszen az a robbanóanyagok gyártásának fontos alapanyaga. 1916-ig nem is változott a szappan vegytana, amikor is elkészült az első szintetikus mosószer, és a pipereszappanok helyét elfoglalták a folyékony szappanok, illetve habfürdők.

Szappanfőzés – pofonegyszerű!

Ha zsírokat vagy olajokat lúgos anyagokkal melegítünk, azok zsírsavsókká, szappanokká és glicerinné alakulnak. A szappan minősége az alapanyagok finomságától függ. A főzéshez használt zsír lehet állati eredetű faggyú, zsír vagy növényi eredetű (olíva-, pálma-, kókusz-, lenmag- vagy gyapotolaj). Végül a szappant megszárítják, és feldarabolják.

Exit mobile version