Ezért szerettünk bele a Mátrába!

Becsukott szemmel utazom: hagyom, hogy melengesse az arcomat a mátrai napfény. Aztán nyitott szemmel csodálom az út mentén futó sárga és bordó szőlőtőkéket. Rég szerettem ennyire az őszt, mint az idén. Egész szeptemberben ragaszkodtam ahhoz, hogy még nyár van. Októberben pedig akkor vettem észre, hogy mennyire finom az ősz, amikor kimozdulva Budapestről, a Mátra szívében ajándékba megkaptuk a hónap legmelegebb napját.

Csipkebogyós szép napot!

“Vajon, mi lehet benne?” – nyújtja felénk mosolyogva Attila, a Lifestyle Hotel Mátra igazgatója az almával megpakolt tálcát. Csipkebogyóitalt szürcsölünk a faragott almából, közben nagyokat pislogunk az ország legmagasabb pontjára, a Kékesre. Kint is ősz van, bent is ősz van: a szálloda konyháján és a spában is. Megiszod a csipkebogyószörpödet, aztán lent a jó illatú wellness részen, a derengő fényű szobácskákban csipkebogyókrémmel masszíroznak.

A túra képekben, a fotók by PIXELTASTER:

Leitattak a szaunában, kiderült, miről beszélnek a mátrai nőborászok, ettünk gyöngytyúkeszenciát, és boldoggá tett bennünket egy pohár hárslevelű fríz. Kalandjaink a Mátrában.

“Minden csipkebogyóban 32 mag van” – magyarázza Lizi néni pár kilométerre a hoteltől a kisnánai vár árnyékában – és már keni is a fánkra a kis kanálkájával a hecsedlilekvárt. “Megfőzöm, lepattintom a csipkebogyók tetejét, és aztán addig szűrjük le újra és újra, amíg magmentes lesz” – folytatja a lekvárok istennője. Mi csak pislogunk Nórával, és sokkal jobban tiszteljük a csipkebogyólekvárt, mint eddig, és mindenkit, főleg Lizit, aki csipkelekvárfőzésre adja a fejét. Fröccs, a juhászkutya is csak csodálja, ahogy a Koncsos pincészet mosolygós Szépasszony borát küldjük Lizi lekvárja után. Mi meg örülünk, hogy még mindig süt a nap, egészen pontosan átsüt az olaszrizlingünkön is, mielőtt megisszuk. Aztán felmászunk a kisnánai vár tornyának tetejére, és keressük Abasárt a Bene-patak völgyében.

“Ez egy háromszintes pincerendszer, kézzel vájták ki andezit- és riolittufából” – mesél a pincéjéről Pálinkás Attila Krisztusok és boroshordók árnyékában. Ha eltévedünk benne, se bánjuk, örülünk, hogy nem nekünk kellett kiásni a Mátra vulkáni lankáiból. Behízelgő olaszrizlinget kortyolgatva követjük Attilát a világító palackok között, közben odafent kedvenc kutyánkra, Fröccsre Szabika vigyáz.

A jó baktériumok már a pincében vannak

“Egy fiú, harminc lány” – mutatja be az alpesi, nagy szemű kecskéit Sánta Judit, a nagyrédei biogazdálkodás tetőtől talpig népviseletbe öltözött háziasszonya. Az egyetlen férfikecskét a vidéken: van, aki sajnálja, van, aki irigyli. Én inkább a kilátásukat fogadnám el az erkélyemről. A dombtetőről, ahol legelésznek, pont a tanyát látni, a pincét, ahol készül a kecskesajt, a majdnem búbos kemencét, és a háttérben a naplementét, ami szinte rendelésre érkezik. Én már fel vagyok pörögve, és titokban berezeg az orrcimpám, amikor – már bent –  beleszimatolok a kecskesajtszagú levegőbe. “Abból a fokhagymásból is vágj, meg az áfonyásból is” – parancsol rám viccesen a szomszédom, és persze vágok. “Ezt kóstold meg inkább”- mutat a szőlős sajt felé egy másik sajtmegszállott.

“Amikor várandós lettem, akkor kezdtem el figyelni arra, hogy minél kevesebb mesterséges dolgot egyek, aztán úgy maradtam” – meséli Judit, hogyan jött a biofarm ötlete. A kecskesajtok egy pincében érlelődnek, ahol az erjesztéshez szükséges baktériumok már a pince levegőjében is ott vannak. Nekünk nincs más dolgunk, csak elégedetten felsóhajtani, amikor a nagyrédei kecskesajt mellé a nagyrédei T.bor pincészet borát tölti a mosolygós Éva a poharunkba.

Lovagnők

Pár órával később, már jóval naplemente után megint egy pincében találjuk magunkat, a gyöngyösi Borpalotában. Hatalmas pince, rengeteg borral, és egy karizmatikus nővel, Dunai György Sándornéval. Ágnes itt az ügyvezető igazgató és a ház asszonya, csak bámulunk, és hallgatjuk, hogy mindent tud a borról, és nemcsak a mátrairól. “Nem táskákról és ruhákról beszélgetünk, már bocsánat – mondja el a Pannónia Női Borrendről, amelynek büszke tagja. – Nem meglepő, de a borról, szüretről, technikákról beszélgetünk, hiszen ez a szerelmünk” – teszi hozzá.

Libamájhab, gyöngytyúkeszencia és mangalicaérmék mámora után jöhet a zászlós bor, a hárslevelű fríz, ami megcsinálja az esténket, nem vitás.

Zolik kezében

“Na, ez a szaunaorgazmus” – magyarázza a félmeztelen Zoli, aki a Lifestyle Hotel Mátra szaunamestere, miközben egy hatalmas törölközővel csapja nekünk a szelet – szó szerint. Amikor a forró finn szaunában végigszalad a hátadon a jóleső hideg, vagy valami olyasmi – az a szaunaorgazmus. Másnap reggel van, még zsong a fejünk a tegnaptól, kicsit vihogunk is, és aztán Zoli valóra váltja az egyik legnagyobb álmunk. Egy tálca hideg, habos sört hoz a szaunába, mert alkoholt, legalábbis sört, a hiedelemmel ellentétben igenis lehet inni még odabenn is. Aztán sörrel locsolgatja meg a forró köveket, amitől hirtelen friss kenyér illata tölti be a teret.

Egyik Zoli kezéből a másik Zoli kezébe jutunk. A szaunázás után kellemesen belazulva a sörtől, elkábulva a mátrai illóolajkeveréktől, hagyjuk, hogy az utolsó kis csomót is kimasszírozza a hátunkból Zoli, akit szívesen hazavinnénk, de nem lehet.

Aztán kikapcsol az agyunk, csak nézzük a Kékest meg az őszi erdőt, és akarjuk ugyanezt látni télen is…