Ettől fél egy nő a volán mögött

cafeblog/bouvet | 2014. Március 12.
Bár az nem igaz, hogy a férfiak feltétlenül jobb sofőrök lennének, mint a nők. Az viszont igen, hogy mi előbb bevalljuk, ha félünk a volán mögött. De vajon mitől félünk? Bloggerünk cikke.

Nos, ez egy általános kérdés, erre én nem merek általánosítva a nők nevében válaszolni. Bevallom: félek. Egyszer ugyanis sikerült már egy blogbejegyzésben leírnom egy olyan mondatot, miszerint “Nő kezébe kormány nem való” és persze kaptam a körmömre rendesen, hogy ilyet azért nagyon nem illik leírni. Pláne egy nőnek. És hogy szégyelljem magam. Ezt a mondatot tehát átírtam úgy, hogy “az én kezembe kormány nem való”, és ezt vállalom is.

A “Mitől fél egy nő a volán mögött?” kérdést is úgy fogalmazom át, hogy arról írok, mitől félek én.

Nem is félek semmitől, nézzenek oda! Pár nünüke simítás, ha megvalósul, és úgy vezetek, mint Fittipaldi. Az út legyen szögegyenes, ne legyenek holmi kanyarok, bukkanók, táblák, lámpák, rendőrök és egyéb közlekedési szereplők. Nem kell, hogy a fenekemben jöjjön utánam egy másik autó, és az sem, hogy előttem lavírozzon. Ne akarjon elém-mögém hajtani, rám kanyarodni, mert attól megijedek, kibillenek, és visítva engedem el a kormányt. Vákuumos búra szerű járatban szeretek vezetni, ami egyenes és egyforma és tök üres. És máris én leszek az utak királynője.

Van ám jogosítványom is, úgy bizony. Ötödjére tettem le a vizsgát, bár akkor már eléggé morcosan, mert igazán sok pénzembe fájt ez a muri. Nem értettem azt sem, az oktatóm miért  ideges, a vizsgáztatók dettó, arról nem is beszélve, hogy kétszer úgy vágtak meg, hogy még az autós iskola udvaráról sem vágtáztam ki…. A teljes cikket Petra blogján találod.

 

Exit mobile version