A Salon.com készített egy összeállítást arról, hogy a fitneszfasizmus és az egészséges táplálkozást népszerűsítő kampányok ellenére miért híznak el ennyien. Megállapították, hogy erről valószínűleg az élelmiszer-ipari eljárások és a mesterséges adalékanyagok tehetnek.
A New York Times nemrég cikket írt arról, hogy a vágóállatokat mennyi antibiotikummal tömik. Bár ezzel az állatokat szeretnék megóvni a fertőzésektől, az antibiotikumnak hizlaló hatása van. Nemcsak az állatokra, hanem azokra is, akik megeszik az állatok húsát vagy tejét.
A kutatók szerint az antibiotikum azért növeli a zsírszövet mennyiségét, mert megváltoztatja a bélbaktériumok működését, így azoknak javul a táplálékfelvételi hatékonyságuk. Ez a mellékhatás mindenesetre nem újdonság.
- Egy, az 1950-es években végzett guatemalai kutatásban megállapították, hogy az antibiotikumtól a gyerekek 1 év alatt 2,5 kilóval többet híztak, mint azok, akik nem kaptak gyógyszert.
- 1974-ben az amerikai haditengerészet katonáin vizsgálták, hogy valóban hizlal-e az antibiotikum. Csak két hetet kellett várni, hogy beigazolódjon: valóban hizlal.
- Dán kutatók kísérletei szerint azok a babák, akik életük első fél évében antibiotikumokat kaptak, hétéves korukra nagyobb eséllyel híznak el, mint azok, akik nem.
Az antibiotikumoknak való kitettség inkább az Egyesült Államokban jelent problémát. Martin Blaser, a New York-i Egyetem antibiotikum-kutatója szerint minden gyerek legalább hússzor kap belőlük, mire felnő. Azonban nemcsak orvosságként, hanem táplálékként is bejuthat a szervezetbe, mivel az állatok húsában és tejében is megmarad az antibiotikum.
Pi-pi-pi, madárkáim, hoztam Topmaxot!
Az állatok persze nemcsak antibiotikumokat kapnak, hanem tömegnövelő szereket is. Ezeknek a hatása valószínűleg ugyanúgy jelentkezik, mint az állatoknál. Minden állatra különbözőt használnak: a Ractopamine-t például disznóknak adják, az Optaflexxet a szarvasmarháknak, a Topmaxot a pulykáknak.
Ezeket a szereket a világ több országában már betiltották, de csak az Egyesült Államokban a sertések 60-80, a szarvasmarhák 30, a pulykák isten tudja hány százaléka kapja meg ezeket a tömegnövelőket.
Nem árt figyelembe venni, hogy a raktopaminra például nem vonatkozik a vágás előtti türelmi idő, vagyis nem kell megvárni, hogy feldolgozás előtt kikerüljön az állat szervezetéből a tömegnövelő. Az állattenyésztők szerint ezek amúgy sem szívódnak föl az állatokban, az ürülékkel távozik a szervezetükből. (És abból trágya lesz, ami a földekre kerül.)
Szerencsére az európai országokban tiltott a veszélyesebb hormonok használata, amiket az USA-ban a gazdák még szabadon adhatnak a szarvasmarháknak. Hogy mikről van szó? Ösztradiol-17, trenbolon-acetát, zeranol, melengeszterol – és ezek nem ártalmatlan, bocihizlaló vegyületek. A zeranolról például kimutatták, hogy zsírképző hatása van ugyan, de erős ösztrogén vegyszer is, és stimulálhatja a mellrákos tumorok növekedését.
A teljes cikket a Biosarok blogon találod, ahol a fogkrém és az édesítőszer káros hatásairól is olvashatsz!