9 típus, aki mellé nem akarsz kerülni a strandon

Csízi Ágnes | 2014. Július 10.
Nincs azzal semmi baj, hogy a strandon kicsit mindenki lazul, a gyerekek rohangálnak, a lángosgőzben pedig véletlenül lefröcsköl a szomszéd, mialatt napozunk. De néha azért próbára tesszük egymás idegeit.

A tábort verők

Napernyő, kempingszék, tábori asztal, hűtőtáska, plédek, matrac, húzósabb esetben sátor az alvó családtagoknak. Esetleg hozhatnának tapétát is a környező fákra, hogy igazán otthonos legyen a hangulat. Végül is más már úgysem fér a környékre, úgyhogy elő az ülőgarnitúrával, minek itt udvariaskodni.

Az üvöltők

Ül a törölközőn, a füves rész közepén, ügyelve, hogy meg ne mozduljon. Onnan instruálja a vízben a gyereket, vagy adja le a sorban álló többieknek a palacsintarendelést. És mindig van újabb halaszthatatlan közlendője. És mindig legalább 100 méterrel arrébb áll, akinek szánja. És ő még véletlenül sem menne oda, hogy úgy beszélje meg.

A szellőztetők

Ha már nudista strand helyett fürdőruhásat választunk, akkor azt a néhány négyzetcenti textilt akár meg is próbálhatjuk a helyén tartani. Nem is annyira a formák kedvéért, hanem csak úgy a környezetnek kedveskedve. Igenis észre lehet venni, ha a bikini arrébb csúszott, a pasik meg igenis tudnak felhúzott térdű nagyterpesz helyett más pózt választani rövid és bő fürdősortban. Ha akarnak.

A csikkeldobók

Ha emberek közé megyünk, feltétlenül legyen nálunk hagyma. Esetleg kolbász. Mindezt fojtsuk le néhány cigivel, amit módszeresen a szomszédok arcába fújunk. Ja, a csikket jó lesz csak úgy belepasszírozni a fűbe, a nagy része úgyis elbomlik majd. Idővel.

A helyben sportolók

Hiába van focipálya, szabad strand esetén pedig hiába van egy nagyobb füves felület kissé hátrébb, teljesen szabadon, egyesek szerint sokkal nagyobb élmény focizni, tollasozni vagy mondjuk más, ugrálással és labdával járó sportot űzni, ha a törölköző mellett teszik. Ott külön izgalmat okoz ugyanis a testrészeink által kínált akadálypálya.

A drámázók

Sajnálom, hogy rosszul sikerült a nyaralás, sajnálom, hogy képtelen szót fogadni a gyerek, de nem lehetne ezt majd inkább otthon lerendezni? Nincs egy szóváltással vagy a rohangáló kicsikkel semmi baj. Az órákon át tartó, egymásnak feszülő, masszív üvöltözés viszont nagyon nem ugyanaz.

A méltatlankodó

A nap borzalmasan süt, a gyerekek iszonyú hangosak, a víz piszkos, az egész strand förtelem, a fű szúr, a zene hangos, eleve szívás ez az egész nyár, és régen minden jobb volt – dohog vég nélkül a többieknek, hogy aztán tényleg mindenkinek elmenjen hallótávolságon belül még az élettől is a kedve, nemhogy a strandtól. Esetleg vigyázzban feküdjön a nap hátralévő részében.

A hálószobába készülők

Csupasz bőr, hormonok, napsütés. Hát persze hogy legszívesebben folyamatosan a másikat fogdosná az ember, ha szerelmes. De tényleg a melltartójába kell nyúlni, a fenekén matatni, nyelvcsata közben ráfeküdni és nagyjából teljesen elfelejteni, hogy egyébként mi nem biztos, hogy egy szoftpornót nézni érkeztünk? Limit nélkül? Ez komoly?

A gázolók

Hopp, bocs’, ne haragudj – mondja, miközben keresztülgyalogol a törölköződön. Esetleg mindjárt a lábadon is. Mosolyogsz, semmi baj, tényleg nem gáz. Aztán ezt megismétli újra, aztán 10 perc múlva megint, eleinte még őszintén vállat vonsz, végül azon kapod magad, hogy folyamatos készenlétben fekszel, mikor trappol majd végre a fejedre.

 

Exit mobile version