“2013 novemberében, súlyos betegség miatt, el kellett altatni a tizenegy és fél éves kutyánkat – meséli Éva. – Valahogy nem akartunk rögtön másikat, de jött a tavasz, hiányoztak a sétáltatással eltöltött vidám idők, meg az udvar is üres volt kutya nélkül. Gondoltuk, hozunk egyet a győri menhelyről.
Fiút, kisebb termetűt és fehér bundásat gondoltunk ki. Végigjártuk mind a kétszázhúsz kutyát, aztán kiválasztottunk hatot-hetet, akikről érdeklődtünk. Mégis, amikor a férjem meglátta egy önkéntes sétáltató hölgy kezében a »nevetős kutyát«, azonnal tudtuk: Ő lesz az! El is vittük sétálni, barátkozni.
A menhelyről csak ivartalanítva lehet elhozni a kutyusokat, ezért meg kellett várni a műtétet. Többször meglátogattuk a kutyánkat, és egy hét múlva már vihettük is. 14 ezer forinttal gyarapítottuk a menhely alapítványának kasszáját: oltások, műtét díja. De nem sajnálom, mert nemes célra megy.
Pengő állítólag az autópálya körül futkosott, amikor befogták. Körülbelül kétéves, pumikeverék. Pengőnek nevezték el a menhelyen. Most így hívják: Alsó- és Felső-szőgyei Rejtőzködő, Cirkuszos Pengő Pamacs.
Nyakán a műtét utáni szokásos gallérral berontott az udvarra, és máris alaposan körbejelölte és birtokba vette. Rohangászott, ugatott, ugrándozott. Séta közben nem mertük elengedni, mert még nem ismertük. Most, tíz nap után már a töltésen levesszük róla a pórázt, szerencsére szófogadó, és visszajön, ha hívjuk. A szomszéd kutyákkal versenyt ugat, jól érzi magát.
Szépen megfürdettük, de a szőre alaposabb tisztítást igényelt. Ezért bejelentkeztünk a kutyakozmetikushoz, aki csodakutyát alakított ki a mi Pamacsunkból. Kíváncsi vagyok, hány óráig lesz ilyen szép!?
Most még ismerkedünk, játszunk. Máris élettel telt meg a környék, nincs olyan lépésünk, ahová ne kísérne el. Ha elmegyünk, nyüszít, ha megjövünk, azt sem tudja, mit kezdjen örömében. Éjjel a küszöbön alszik, nem megy be a házába, biztos akar benne lenni, hogy bent vagyunk a házban. Gazdagodtunk egy jó és hűséges baráttal.
