A kislányom születésétől kezdve ételallergiás. Az anyatejben lévő allergénnyomok is csúnya, sebes, viszkető foltokat okoztak a bőrén, és evési problémákat, pedig kizárólag anyatejet evett-ivott. Szigorú diétára fogtam magam, így elmúltak a tünetei, elkezdett szépen fejlődni, viszont a hozzátáplálásnál elakadtam. Nagyon. Egyrészt semmilyen ételféleséget nem fogadott el körülbelül 1,5 éves koráig, másrészt majdnem mindenre allergiás volt kezdetben – az allergiásoknak készült pépre, a kenyérre, a húsokra is. Pár falat rizst evett, ezen kívül csak anyatejet. (Talán csoda, de hihetetlen mennyiségű anyatejem volt még akkor is.) 2 éves kora előtt szép lassan elkezdtem nála bevezetni a kenyérféleségeket, húsokat, már csak apró piros foltokat okoztak ezek a bőrén, úgy gondoltam, ez már belefér. Ettől függetlenül a tejre, tojásra, földimogyoróra, diófélékre az allergiateszt még mindig extrém magas szintet mutatott, így meg se kóstolhatta azokat. Sőt ha pl. tojáshoz ért véletlenül (apai puszi), feldagadt a bőre… Küzdöttünk az evéssel, mert nem nagyon volt kedve enni. Fantasztikus, hogy mégis úgy fejlődött, mint a kortársai. Sem mozgásban, sem értelmileg nem volt vele semmi gond.
A munkahelyemről elkezdtek hívogatni, hogy mikor megyek vissza, mik a terveim. A kislányom pedig élt-halt a gyerektársaságért, ha játszóházba mentünk, engem “elfelejtve” vetette bele magát a trambulinozásba, csúszdázásba, futkosásba, kirakózásba. Minden arra mutatott, hogy nekem és a kislányomnak (és a pénztárcámnak meg a főnökömnek) is jót tenne, ha visszamennék dolgozni. De gondoltam, hogy ilyen étkezési gondokkal küzdve nem lesz sima az utunk. Nem tévedtem.
Elmentem felmérni a környező bölcsiket, melyik tetszik, és mit szólnak az étkezési problémával küzdő gyermekemhez, tudnak-e figyelni rá, hogy ne kapjon olyan ételt, amire allergiás, és mit lehet tenni, ha nem eszi meg a menüjét. Viszonylag kedvesen fogadtak mindenhol, elmondták, hogy odafigyelnek az allergiás gyerekekre külön, viszont csak a központi jelentkezés alapján tudnak gyereket felvenni.
Egy szép őszi napra meghirdették a bölcsődei jelentkezést a központi bölcsődében, az “elosztó néninél”. Ugyanis a városunkban egy felelőse van a helyek kiosztásának. A barátnőmmel mentünk, vittük a gyerekeket is, jó kis kiruccanós program. Volt némi sor, de telt az idő. (A helykiosztó matróna magával vitte a beteg ovis unokáját is, ez nem volt valami szimpatikus, hogy lehet beteg gyereket bevinni az új jelentkezők közé?! Na mindegy.) Kivártuk a sort. Egyesével leültetett minket a hölgy, és egy kockás füzetbe elkezdte felvezetni az adatainkat. Ki dolgozik, hol dolgozik, hol lakik, születési adatok stb. Mivel felelős döntést akartam a gyermekemről, mondtam, hogy ételallergiás, elég erősen. Na abban a pillanatban húzta ki az adatainkat a füzetből. “Finoman” elmagyarázta, hogy az ő gondozónői nem fognak tudni odafigyelni egy speciális igényekkel rendelkező gyerekre, amúgy is veszélyes lehet a többiek mellett etetni. Saját ételt meg az ÁNTSZ miatt nem hozhatok be a gyerekemnek, nem, és kész. Dolgozzak otthonról, a gyerek mellől. (Igen, és napközben szedáljam le, mert egy kétévest nem kell sétálni vinni, és nem kell etetni, programokat szervezni neki?…) A döbbenettől próbáltam valamiket hebegni, hogy orvosi igazolás nélkül miért mond ilyet, és hogyhogy nem tudják ellátni az allergiás gyerekeket, de sor volt, ő meg hajthatatlan. Pufogva jöttünk ki a központi “elosztóból”. Úgy gondoltam, hogy itt a vége, hiába szép, normális, erős a gyerekem, nem tudunk hová fordulni, én meg maradhatok zombianyu-üzemmódban, mert nem hozok hasznot a társadalomnak, otthon ülök a gyerekemmel, a főnököm szomorú, hogy nem láthat, a karrieremnek meg lőttek.
Mi lett végül a megoldás? Tudd meg az Allergia blogról!