A kommunikáció
A nők többsége profi kommunikátor, különösen ha a férfiakkal mérjük össze ezt a képességüket. Kommunikációjuk arra fókuszál, hogy megoldást találjon a csoport problémáira azáltal, hogy átbeszélik a dolgokat, és eközben bőségesen alkalmazzák a nem verbális eszközöket is: színes hanghordozással, gazdag testbeszéddel, érzelmek kifejezésével támogatják meg mondandójukat. A férfiak ehhez viszonyítva csupán dünnyögő kamaszok, ha beszélni kell. Ők feladat-orientáltak, a kommunikáció számukra eldöntendő kérdések és problémákra adott tömör válaszok láncolata. Éretlenül és döbbenten állnak a női kommunikáció sokszínűsége előtt, amelynek üzeneteit igen alacsony mértékben képesek csak feldolgozni.
Azért van ez így, mert csak az agyuk egyik felét használják az információk feldolgozására – az analitikus, problémamegoldó, feladat-orientált oldalt –, míg a nők nagyjából egyenlő mértékben dolgoztatják a két agyféltekét, ha kommunikációról van szó, és náluk az érzelmekért, empátiáért felelős agyfélteke is részt vesz ebben a tevékenységben.
A stresszre adott reakciók
A férfiak az élet kihívásaira – vagyis a stresszhelyzetekre – puritán megoldókulcsot dolgoztak ki. Számukra két lehetséges verzió létezik: küzdj vagy fuss. A nők viszont itt is sokkal kifinomultabb eszköztárból válogatnak, amelynek vezérelvei ezek: értsd meg, támogass, és alkalmazkodj. Stresszhelyzetekben a nők törődéssel fordulnak nem csupán maguk, hanem a gyermekek és a többi ember felé is, és igyekeznek erősíteni a csoport tagjai közötti kötődést. Ennek a viselkedésnek alapvetően hormonális oka van a tudósok szerint. Konkrétan a nők ösztrogén hormonja a felelős érte, amely a minden emberben termelődő oxitocin nevezetű stresszhormon nyugtató hatását erősíti fel, míg a férfiakban termelődő tesztoszteron pont az ellenkezőjét műveli az oxitocinnal. Konkrét példa: a síró gyermek a nőt részvétre és törődésre indítja, a férfinél nem ez az első, zsigeri reakció.
A fájdalom
A két nem eltérően érzékeli a fájdalmat is. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nőknek hasonló sérülések csillapításakor több morfiumot kell beadni mint a férfiaknak, hogy elérjék ugyanazt a fájdalommentes állapotot. A nők ezenkívül többnyire szívesebben adnak hangot fájdalmaiknak, és több energiát fektetnek abba, hogy megkeressék a megfelelő gyógyírt és enyhülést. A férfiak gyakran titkolják, ha baj van, orvoshoz pedig csak végszükség esetén fordulnak.
A különbség itt is a fejben keresendő: a nőknél a bal, a férfiaknál a jobb agyfélteke fájdalomközpontja aktiválódik testi vagy lelki sérülés esetén. A jobb fájdalomközpont a test külső, míg a bal a test belső funkcióival áll szorosabb kapcsolatban. Ugyanakkor semmi nem magyarázza, hogy miért kell egy férfinak ágynak esnie egy gyenge hőemelkedéssel, míg a nő súlyos lázzal és tripla akkora fájdalmakkal is ellátja a teendőit.
Térlátás
Kevesen vitatják, hogy általában véve a férfiaknak jobb a térlátásuk, ha a gyakorlati alkalmazásról van szó. A tudósok szerint ehhez az agy parietális lebenyének van köze, ami az agy mindkét oldalán megtalálható, nagyjából a tarkó és a fejbúb közötti részen. Ez a lebeny a nőknek vastagabb, ami megnehezíti, hogy képzeletben elforgassák a térben elhelyezett tárgyakat. Egyébként öt hónapos korukig a kisbabák erre teljesen képtelenek, de ahogy az agyuk fejlődik, ez a képességük is kialakul. Nagyban fejleszthető a térlátás, ha gyermekkorban elegendő ingert kap az agy ezen területe: a hintázás, a csecsemő ringatása, levegőbe hajigálása és hasonló mozgások sokat számítanak ebben.