Sokakat zavar, ha nézik futás közben, látják izzadva szenvedni. A magam részéről soha nem értettem ezt. Engem mindig büszkeség töltött el egy duci ember láttán, amint az szemmel láthatóan a felesleges kilóitól akart éppen megszabadulni. Hogy mennyire nem vagyok ezzel egyedül, azt bizonyítja a következő történet:
Az egyik túlsúlyos vendégemmel végeztünk könnyített húzódzkodást. A harmadik széria előtt odatoppant mellénk egy harmincas éveiben járó fiatalember, és elismerően csak ennyit mondott a vendégemnek: “Büszke lehetsz magadra, gratulálok!”
A srácot soha többé nem láttam, de a szívem mélyén hálás voltam neki. Igenis legyetek mind nagyon büszkék magatokra, akik a kemény hétköznapi munka után még képesek vagytok lemenni az edzőterembe, meritek vállalni a harcot az elhízással és magatokkal szemben! Soha ne felejtsétek, hogy nincs attól nagyobb bátorság, mint felállni és vállalni a harcot… vállalni, hogy igenis elhíztam, és nem, nem érzem magam jól a bőrömben. Ha egyszer elkezdesz mozogni, rájössz majd te is, hogy az edzőteremben lévő emberek segítik, biztatják egymást. Ez egy közösség, ahová mindenki azért megy, mert változtatni szeretne.
A napokban megjelent egy remek videó arról, miről is szól igazából az edzés, nézd meg a Személyi edző blogon!