A gyermekházasság a legjellemzőbb Csád mellett Afganisztánban, Nepálban, Etiópiában, Jemenben, Indiában és Bangladesben. A 18 éven aluliak kiházasítását a legtöbb országban mára formálisan betiltották, ugyanakkor a hatóságok a törvények betartását a gyakorlatban nem kényszerítik ki, és megszegését ritkán büntetik.
A férjhez – általában náluk sokkal idősebb, felnőtt férfihoz – adott lányok közül minden harmadik 15 éven aluli.
A szokás 2-5 százalékban fiúkat is érint, ezekben az esetekben azonban két hasonló korú gyermek összeházasításáról van szó.
A korai házasság gátat vet a lányok oktatásának, így fenntartja a szegénység feminizálódását, a kitörési lehetőség hiányát, és kiszolgáltatja az áldozatokat a férj és annak családtagjai által elkövetett fizikai és szexuális erőszaknak. A gyermekfeleségek gyakorlatilag cselédsorban élnek, kevesebb és rosszabb minőségű táplálékot és – ha egyáltalán részesülnek benne – rosszabb egészségügyi ellátást kapnak. Fogamzásgátláshoz egyáltalán nem férnek hozzá; a korai terhesség pedig – amellett, hogy általában tájékozatlanok, és nem is értik, mi történik a testükkel – súlyosan veszélyezteti az egészségüket.
A globális statisztikai adatok tanúsága szerint a 15–19 éves lányok második leggyakoribb halálozási okaként a korai terhesség és a szülés közben fellépő komplikációk nevezhetők meg.
Ha túl is élik a gyermekük világrahozatalát, a fellépő szövődmények, mint inkontinencia vagy sipoly miatt a férjük gyakran eltaszítja őket, és nincstelen számkivetettekké válnak.
Egy öntudatos kislány megmenekülése
Néhány éve az egész világot megdöbbentette például a 10 éves jemeni Nudzsúd Ali sorsa. A bátor kislány elérte, hogy elválasszák az őt szexuálisan bántalmazó felnőtt férjétől. A bíró azzal indokolta a döntését, hogy a házasság megkötése önmagában nem ütközött az ország törvényeibe, de a pubertásig nem lett volna szabad elhálni. A legtöbb gyermek azonban nem menekül meg.
Kilátástalanságukban gyakran vetnek véget életüknek – a világ 15–19 éves lányainak első számú halálozási oka az öngyilkosság, gyakran előfordul, hogy felgyújtják magukat.
A gyerekfeleségek és férjeik fotóit elnézve a többség valószínűleg nem érti, vajon hogyan lehetnek a szülők olyan kegyetlenek, hogy a lányaikat ennek kiteszik, és a férfiak miért nem korban hozzájuk illő, felnőtt nőkkel akarnak házasságot kötni. A szülők kellő felvilágosítás hiányában meg vannak róla győződve, hogy a lánygyermekükkel – aki teher a családnak – jót tesznek, elvégre a nagy szegénység közepette ellátását megoldják. A férjezett lány ráadásul viszonylagos védelmet élvez az utcai vagy közlekedési eszközökön történő zaklatás, a nemi erőszak és a savtámadások ellen. További ok, hogy az egészen fiatal gyermeket a vőlegény családja sokszor ingyen is átveszi, a lány életkorával együtt azonban a szüleitől megkövetelt hozomány összege nő. A férj és családja szempontjából pedig azért kívánatosabb a gyereklány, mert egyrészt több időn keresztül foghatják rabszolgamunkára, másrészt engedelmesebb, formálhatóbb, könnyebb elnyomni, mint egy felnőtt nőt.
Drónok helyett tankönyveket!
A Nobel-békedíjas Malala Juszufzai is tisztában van mindezzel, több iskolatársát látta kimaradni kényszerű férjhezmenetel miatt; nem véletlenül küzd a lányok oktatásáért. Sok esetben problémát jelent azonban a tandíj, amit a szülők nem tudnak kifizetni. Az érintett országok kormányai a törvények következetes betartatása mellett ingyenes oktatással, vagy lányoknak szóló ösztöndíjprogramokkal járulhatnak hozzá a probléma megoldásához.
Ami pedig a nyugati országokat illeti, Malala a személyes találkozás alkalmával kertelés nélkül felszólította Obama elnököt: hazájába könyveket és tanárokat küldjön, ne drónokat.