A lakás illatosítását hajlamosak vagyunk elhanyagolni, pedig egy kifinomult otthon miliőjéhez ez is szervesen hozzátartozik. Ahogy gondosan megtervezzük, hol, milyen bútorok legyenek, vagy milyen színek, textúrák domináljanak, ugyanúgy a szobák és a többi helyiség “aromáját” is meg kell alkotni. Ebben természetesen támaszkodhatunk a saját jó ízlésünkre, de akkor is jó eredményt érhetünk el, ha ötlet híján néhány alapszabályt követve találjuk meg egy-egy helyiséghez a legmegfelelőbb illatot.
Konyha és étkező
Ez a két helyiség mindenképpen az illatokról szól. Kellemes, vonzó illatokról, amik becsábítják a konyhába a gyerekeket és férjeket vasárnap délben, de éppenséggel kellemetlen, nehéz szagok is származhatnak innen. Mindenképpen határozott, de az ételekéhez jól illeszkedő illatokat kell ezért ide választanunk. A legjobb, ha valamilyen élelmiszer-alapú aromát keresünk: például bazsalikom, uborka vagy körte illatalapú parfümöt, illatosítót használunk. A virágos illatokat viszont tanácsos mellőzni, ezek ugyanis a felszolgált ételek illat- és ízérzetét is rosszul befolyásolják.
Nappali szoba
Itt használhatjuk a legdinamikusabb és legváltozatosabb illatokat. A legjobb, ha nem ragaszkodunk egyetlen aromához sem, hanem az éppen aktuális napszakhoz vagy a helyiségben zajló tevékenységhez választjuk az illatot. Ha pihentető, nyugtató miliőre vágyunk, akkor a különféle virágillatok – például a rózsa vagy a bazsarózsa – jelentik a legjobb választást, de egy partihoz, mozgalmas társasági eseményhez már inkább az izgalmas, vidám gyümölcsök aromája illik. Javasoljuk, hogy ilyen alkalomhoz próbálj ki valamilyen szeder, vadmálna vagy mondjuk maracujaalapú illatosítót.
Fürdőszoba
A legnagyobb tévedéseket általában a fürdőszoba illatosításakor szoktuk elkövetni. Itt eleve tobzódnak a különféle szappanokból, samponokból, parfümökből áradó mesterséges aromák, amiket nehéz semlegesíteni – általában a leghatékonyabban egy gyors és intenzív szellőztetés teszi csak helyre a dolgokat. Az ilyen kevert illatfelhő nem segíti az ellazulást és feltöltődést, amire pedig úgy vágyunk, amikor egy fárasztó nap után nagyik elmerülünk a kád forró vízben. Ugyanakkor tévedés, hogy a bódító, nehéz illatú gyertyák, aromacseppek használatával tudunk a legjobban kikapcsolódni, mert ezek az érzékeket felkorbácsolják, stimulálják, nem pedig nyugtatják. A fürdőbe ezért tiszta, homogén illat kell, amely a semleges frissesség érzetét adja, és nem manipulálja, izgatja az orrunkon keresztül az érzékeinket és lelkiállapotunkat. Legjobb, ha citrusfélékkel illatosítunk: grépfrúttal, citrommal, naranccsal, és ezzel harmonizál a különféle kozmetikumok, dezodorok, testápolók és szappanok illata is.
Hálószoba
A fürdőből száműzött testes illatok viszont jó szolgálatot tehetnek a hálószobában, de itt sem szabad őket egyfolytában alkalmazni. Nagyon is helyénvaló a természetes afrodiziákumként működő levendula, jázmin vagy szantálfa illata akkor, ha az a cél, hogy felkorbácsoljuk az érzékeket, és erotikusan csábító atmoszférát teremtsünk. Az alváshoz, pihenéshez viszont a tiszta levegő a legideálisabb, esetleg nagyon finoman alkalmazhatunk olyan nyugtató, stresszoldó aromákat is, mint a vanília, eukaliptusz vagy a menta.
Az illatosítás alapszabálya
A rossz szagokkal a legfinomabb illatok sem boldogulnak, sőt csak még kellemetlenebb egyveleget alkotnak majd velük. Az illatosítás nem a szagok elfedésére szolgál, hanem a semleges illatú tér “színesítésére”. Ahogy a festmények alapja is a tiszta, fehér vászon, úgy a jó atmoszférájú otthon illata is semleges. Ezt a semlegességet egyszerűen érhetjük el: tisztán kell tartani a levegőt, a kárpitokat, bútorokat, ruhákat és minden más helyet, ahol az illatok és szagok megülhetnek, beivódhatnak. A szagokért elsősorban a baktériumok felelősek, amikből emésztésük során kellemetlen szagú gázok szabadulnak fel. Ha viszont a lehető legtisztábban, baktériummentesen tartjuk az otthonunk, akkor a tisztaság illata lesz az uralkodó. Ez már jó alapot nyújt a személyes ízlésünk szerinti illatosításhoz.