Azt hiszem, búbánatban igazán jó vagyok. Ezenkívül még vívódásban, kétkedésben is. Búbánatból egyetemi szakot is alapíthatnék, jól tanítanám, azt hiszem, de egy időben letettem erről a tervemről különféle okok miatt. Nem akarok túlzott babérokra törni, bár tehetném, ebben biztos vagyok. Szerintem a génjeimben hordom a képességet, hogy bánatoskodjam és ne találjam a helyem. Eközben öröktől adott tehetségemet igyekszem jól használni.
Bánatos napjaimon indulhatnék a szomorúságbajnokságon, és – Berzsián költőhöz hasonlóan – megnyerném én azt két testhosszal. “Azazhogy két lélekhosszal, lévén az inkább a lélek dolga”, ahogy a neves költő is mondja. És bizony, hozzá hasonlóan nemhogy a lyukasserpenyő-szomorúságból a hervadtdália-állapotba süllyedek, hanem az elázottzászló- és a vízzelteltszarvasnyom-szomorúságot is megközelítem. És igen, tudom, hogy azzal már igazán vigyázni kell, mert utóbbiból már szinte lehetetlen kikecmeregni.
Ilyenkor én is szakítani akarok az emberiséggel, de vannak technikáim, amelyeket alkalmazok, amelyektől remélem, hogy felvidítanak, vagy legalább a vízzelteltszarvasnyom-állapotból visszalöknek a lyukasserpenyő-állapotig, onnan meg már néha egy kapucsínó is mosolyra késztet, de ezek a módszerek esetenként működnek, máskor mit sem érnek.
Nemrégiben is esett egy hasonló napom. Hiába fordultam a könyvekhez, semmit sem segítettek. Hiába soroltam életem áldásait, mit sem számított a felsorolás, hidegen pattantak le a szavak meg gondolatok a kérges belsőmről. Biztattam magam, hogy úgyis elmúlik a búbánat, hiszen tudhatom, tojtam az elmúlás gondolatára. Csak még jobban idegesített. Még a ruháim is szomorúan lógtak rajtam, a hajam is ványadtan állt, alapból lefelé konyuló szememről, a sminkesek rémálmáról nem is beszélve. Szájam fittyedt, orrom lógott, sajnáltam magam meg az életem tiszta szívből. Reménytelen, kiúttalan, fekete alagútnak tűnt az életem, csak tragikus fordulatokra számítottam a továbbiakban, magamat pedig – értelemszerűen – tehetetlen bábnak láttam, vagy egy szerencsétlen lúzernek, vagy ezeknek felváltva.
Mi történt aztán? Folytatás az Anyám borogass blogon!