1. Valld be!
Kezdd magaddal, úgy, hogy megfogalmazod magadban: “Szorongok az ismeretlen helyzetekben.” “Nem szeretem a magasságot.” “Félek a repüléstől.” Aztán nyugodtan mondd el a többieknek: “Bocsi, most ideges vagyok.” “Ne haragudj, utálom a tömeget.” Ha úgy érzed, beszélj arról, hogy hogyan küzdesz a szorongással. Jobb lesz! A környezetednek és neked is!
2. Maradj empatikus!
A szorongás arról szól, hogy ahhoz, hogy uralni tudd az életed, folyamatosan el kell hagynod a komfortzónáidat. Biztosan veled is előfordult már, hogy elmentél egy buliba csak azért, hogy normálisnak tűnj, hogy ne higgyenek kívülállónak. Hogy végigszenvedted a gólyatábort, hogy fenntartsd annak a látszatát, hogy közösségi ember vagy. Hogy bevállaltad a repülést, hogy ne röhögjenek ki amiatt, hogy tériszonyod van. Bátor vagy és kemény. DE! Ne várd ezt másoktól is.
Amire a szorongásom szomorú következményei megtanítottak, az az volt, hogy nem szabad vaknak lenni mások szorongására. Hogy attól, hogy én bűnösnek és furcsának érezném magam attól, ha nem próbálkoznék a határaim feszegetésével, másoknak ezek a határok szentek – és ez jól van így.
Attól, hogy te lenyeled a tömegiszonyodat, ne kényszerítsd rá a párodat, hogy kijöjjön veled a meccsre! Ne rángasd magaddal a barátnődet a csoportos nyaralásra, csak azért, mert te rákényszerítetted magad arra, hogy jól érezd magad egy ilyen helyzetben! Ne vesd meg a környezeted azért, mert ők nem tágítgatják folyamatosan a határaikat! Tarts tiszteletben az övéket, és figyelj rájuk! Láss tovább a saját nyafidnál!
3. Ne hagyd el a gyógyszered!
Ha odáig jutottál, hogy valamilyen nyugtatót, kedélyjavítót, altatót, vitamint, bármit kaptál, ami a lelkizéseden segít, ne hagyd abba, amíg azt nem mondták, hogy megteheted! Akkor se, ha jobban érzed magad. Akkor se, ha rátaláltál a zen útra! Akkor se, ha szerelmes vagy, megvilágosodtál, külföldre költöztél, vásároltál egy kutyát, megnyerted a maratont. Ez a dokid, a gyógyszerészed, a gyógyszergyártók dolga. Attól, hogy az antibiotikumot végig szeded, még nem vagy függő :). Csak beszedted úgy, ahogyan kell.
4. Bújj el!
Ha épp dühroham/sírás/idegrángás kerülget, bújj el! Menj, és látogasd meg az édesanyádat, zárkózz be a szobádba, tegyél egy hosszú, magányos sétát, verj szét valamit a pincében…! Bátran mondd meg a többieknek, hogy nem, te most nem akarsz találkozni velük, hogy pihenni szeretnél, hogy eleged van! Ez sokkal jobb, mint ha vállalhatatlan vagy.
5. Legyen egy minimálprogramod!
Legyen meg egy minimális programod, ami mellett működik az életed. Nálam: reggel hét körül kelés, tiszta ruha, fogmosás, általános, mindennapos táska felvétele. Reggeli a pékségből, ebédrendelés,Árnyéknak lenni blogon!