Bölcsészkart végeztem, de a “nem akarok semmi hosszabbat olvasni 300 oldalnál” betegséggel még nekem is meg kellett küzdenem. A szüleim becsületére legyen mondva, ők mindent megtettek azért, hogy megszerettessék velem a betűket – de sokáig jóval többet írtam, mint olvastam. Aztán jött a kamaszkor és az egyetem, érzelmek és vizsgaidőszakok sorozata, amikor az embernek bőven van ideje megélni az olvasás és az olvasás élvezetének fontosságát.
Én így motiváltam magam, mielőtt tökéletesen függő lettem.
1. Olvass olyat, amit mások is olvasnak!
A Harry Potter valószínűleg nemcsak azért volt nagy siker, mert jól eltalálták a sztorik, hanem mert sokkal könnyebb rávenned magad egy könyv elolvasására úgy, hogy a többiek már olvasták. Ha nincs kedved leülni és olvasni, vigasztald magad azzal, hogy ezzel te is beállsz az áramlatba, és nem maradsz le a többiektől. Egy-két kötet után jön majd a felfrissítő élmény: gondolataid lesznek arról, amiről eddig csak mások véleményét hallhattad!
2. Ha nem tetszik, dobd félre!
A legfontosabb mondat, amit a legkedvesebb magyar tanárnőmtől tanultam: “Nem kell minden könyvet elolvasni.” Azt javaslom, olvasd el a kötelezőket – egyszer elmesélem, miért és hogyan érdemes keresztülvergődnöd magad Jókain, utána viszont csak azt vedd a kezedbe, ami valamilyen módon leköt.
Rengeteg oka lehet annak, hogy egy könyv nem tetszik neked. A számodra érdektelen történet, a furcsa szereplők, a sablonos sztori csak egy dolog. Vannak apróságok, amiket jóval nehezebb észrevenni, és amiktől a mű tényleg az agyadra mehet. Nálam az ilyen rejtett okok általában:
- Rossz fordítás (Túlmagyarított, vagy éppen túl szolgai)
- Túlságosan művi nyelvezet (ezért nem olvasok szívesen fan fictiont, és fantasy-t)
- Pontatlanság, kidolgozatlanság, tévedés (Fantasynál: furcsán működő fegyverek, történelmi regényeknél: adott helyszín nem is úgy néz ki, stb.)
Ha valami nem tetszik, vagy nehéz: olvasd amíg bírod, aztán tedd le. Nem kell minden könyvet elolvasni. Tényleg nem….
Folytatás az Árnyéknak lenni blogon!