Mielőtt belevágnánk, mindenképpen le kell ülnünk és tisztáznunk kell magunkban azt, hogy kik vagyunk, hogyan jutottunk idáig, és mit szeretnénk elérni. Ehhez azt ajánlom, hogy köszönjük meg mindazt, ami idáig eljuttatott bennünket. Ezt megköszönhetjük egy imával vagy meditálással: relaxált állapotban szeretet és hálát küldünk azoknak az embereknek, tárgyaknak, melyek ideáig elkísértek bennünket, vagy épp le is írhatjuk. Igen! Legyünk őszinték magunkhoz. Igen valószínűleg mi is hibásak vagyunk abban, hogy most itt tartunk, ahol tartunk.
De ez a hely és idő egy vízválasztó az életünkben. Ha nem így alakult volna az eddigi életünk, akkor most nem lennénk az érettség ezen fokán. Bár lehet, hogy kudarcként éljük meg ezt a helyzetet, de ez egyben lehetőség is számunkra, hogy továbblépjünk, fejlődjünk és egy magasabb lelki és szellemi, szeretetteljes szintre kerüljünk.
Ha sikerült szembenéznünk a múltunkkal, akkor ez egy bizonyos fokú nyugalmat ad számunkra. Innen már tudunk építkezni. Újra felépíthetjük az életünket, és ez egy sokkal magasabb szintű és örömtelibb lesz, mint ami eddig volt.
A folytatásért kattints a Lótusz caféblogra!