A “normális”, úgynevezett öregségi nyugdíj – ami akkor kapható, ha valaki betöltötte a jogszabályban betöltött életkort (62-65 év között) – összege alapvetően két dologtól függ: mennyi elismert szolgálati időt gyűjtöttünk össze és mennyi a havi nettó, úgynevezett életpálya átlagkereset. (Ez utóbbi nem azonos az utolsó években kapott bér átlagával, mint ahogy azt sokan gondolják.) Ez eddig egyáltalán nem bonyolult, mint ahogy a nyugdíj induló összegének számítási képlete sem: a megszerzett szolgálati idő teljes években (365 naptári naponként) mért tartamától függő nyugdíjszorzóval meg kell szorozni a havi nettó “életpálya” átlagkereset összegét. Ettől kezdve már csak két dolgot kell tisztázni: mennyi a nyugdíjszorzó és mennyi az életpálya átlagkereset. Ez utóbbi miatt válik kissé komplikálttá a nyugdíjszámítás. Lássuk tehát, milyen számítási lépéseken kell átesni, hogy megtudjuk, mennyi az annyi!
Átlagoljunk!
Az életpálya átlagkeresetet úgy számolják ki, hogy 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért, nyugdíjalapot képező keresetek és jövedelmek havi átlagát vesszük. Ez azonban csak akkor érvényes, ha a fenti időszaknak legalább a felében rendelkeztünk olyan keresettel, ami után fizették a nyugdíjjárulékokat vagy pedig ennek fizetése alól törvényi mentességet kaptunk. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor a hiányzó napokra az 1988. január 1-je előtti, legközelebbi időszak kereseteit lehet figyelembe venni, ha pedig erre az időszakra sincs keresetünk, akkor az arra az időszakra érvényes minimálbért kell a számítás alapjaként venni.
Járuléktalanítsunk és adótlanítsunk!
Az életpálya átlagkeresetet meghatározásakor a bruttó éves kereseteket ezen kívül csökkenteni kell a bérfizetéskor érvényes járulékokkal, ami lehet természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, magánnyugdíj-pénztári tagdíj, munkavállalói járulék, vállalkozói járulék, valamint egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulék. Ezt a folyamatot hívják “járuléktalanításnak”.
Ezt követően tovább kell csökkenteni a kapott összeget a személyi jövedelemadónak az adott évben aktuális mértékével – ez pedig az “adótlanítás” folyamata.
Degresszáljunk, ha kell!
Eljutottunk tehát ahhoz a ponthoz, amikor a járuléktalanítás, az adótlanítás segítségével meghatároztuk minden egyes évben a keresetünket. Ezeket az összegeket összeadjuk, és elosztjuk annyival, ahány napon át nyugdíjbiztosítottak voltunk a fenti átlagszámítási időszakban. Ebbe beleszámítanak a heti pihenőnapok, a munkaszüneti napok és a szabadnapok is, viszont nem vehetjük figyelembe a fizetés nélküli időszakokat, különösen a fizetés nélküli szabadság, a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a baleseti táppénz és a katonai vagy polgári szolgálat időtartamát. Az így kapott napi átlagkeresetet meg kell szorozni 365-tel, és elosztjuk12-vel, és így végül már előttünk is van a havi nettó “életpálya” átlagkereset összege. Azonban ha ez az összeg 372 001-421 000 forint közé esik, akkor csak az összeg 90 százalékát, 421 ezer forint felett pedig csak a 80 százalékát vehetjük figyelembe a nyugdíj végső összegének kiszámításában. Ezt hívják degresszálásnak.
Számoljuk ki a szolgálati napokat!
Ezután össze kell szednünk a szolgálati éveink számát. Itt nagyon sokat nyerhetünk vagy bukhatunk, ezért nem árt tisztában lenni azzal, hogy mi minden számít bele a szolgálati időbe. Beleszámít például a sorkatonai szolgálat, a felsőfokú, nappali tagozatos képzés (de csak egy képzés számolható el akkor is, ha több diplomát szereztél) és a részmunkaidős állás is, sőt a munkanélküli ellátással töltött idő, a fizetés nélküli szabadság, és a gyereknevelés is. Ez utóbbi esetben egy év plusz szolgálati idő jár minden olyan gyermeke után az anyának, aki 1968. január 1. előtt született, tartósan beteg, fogyatékos gyermek nevelése esetén pedig 550 nap plusz szolgálati idővel lehet számolni. Ezen kívül pedig még minden olyan nap is elszámolható, amit egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozás tagjaként töltöttünk el.
Nagyon gyakori hiba, hogy sokan nagyvonalúan bánnak a szolgálati napokkal, és úgy gondolják, hogy ha már csak néhány nap hiányzik a nyugdíjkorhatárukhoz, azzal nem kell bajlódniuk. Viszont a nyugdíj kiszámításakor a folyósító csak teljes évet, vagyis 365 napot vesz figyelembe, ezért hiányzó napokat érdemes ledolgozni, ellenkező esetben egy egész év ugrik!
Szorozzunk!
A nyugdíjszámításhoz szükséges szolgálati évek számát végül úgy kapjuk meg, hogy a teljes életünkben összeszedett szolgálati napok számát elosztjuk 365-tel. Figyelem: csak a teljes évek számítanak majd be a nyugdíjba, a töredék éveket nem vehetjük figyelembe! Az így kiszámolt szolgálati időhöz tartozik egy úgynevezett nyugdíjszorzó, amivel majd be kell szorozni az életpálya átlagkeresetet, és ez a szorzat lesz végül is az induló nyugdíjunk összege. A szolgálati évekhez tartozó nyugdíjszorzók a következők:
15 év: 43,0
16 év: 45,0
17 év: 47,0
18 év: 49,0
19 év: 51,0
20 év: 53,0
21 év: 55,0
22 év: 57,0
23 év: 59,0
24 év: 61,0
25 év: 63,0
26 év: 64,0
27 év: 65,0
28 év: 66,0
29 év: 67,0
30 év: 68,0
31 év: 69,0
32 év: 70,0
33 év: 71,0
34 év: 72,0
35 év: 73,0
36 év: 74,0
37 év: 75,5
38 év: 77,0
39 év: 78,5
40 év: 80,0
41 év: 82,0
42 év: 84,0
43 év: 86,0
44 év: 88,0
45 év: 90,0
46 év: 92,0
47 év: 94,0
48 év: 96,0
49 év: 98,0
50 vagy több 100,0
Az egészet számoltassuk át egy profival is
Mint látható, nem éppen könnyű feladat a nyugdíj kiszámítása. Még ha sikerült is megoldani a dolgot a fenti kalauz segítségével, még akkor sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy a ránk vonatkozó helyes összeget kaptuk meg, mert egy sor kedvezmény és kivétel van érvényben a nyugdíjszámításban, amiket itt felsorolni nincs már lehetőségünk. A legjobb ezért, ha megkérünk egy profi szakembert is, akik jól ismeri ezeket a szabályokat, és pontosan meg tudja majd végül mondani, mennyi állami nyugdíjból is gazdálkodhatunk, ha majd egyszer visszavonulunk az aktív munka világából.